SZERETKEZÉSI VÁGY

Hideg, téli este volt. A hó nagy pelyhekben hullott alá, fehér köpönyegével bevonva a várost és Éva szívét. Valaha ez a szív dobogott. Most várt. Ahogy a hûvös szél átjárta minden csontját, összébb húzta magán a kabátját. Nézte az embereket, akik a hóesés elõl menekülve szaporábbra vették lépteiket. Mindenki sietett csak õ nem. Neki már nem volt hova mennie. Csak bandukolt lassan és némán gondolataiba mélyedve. Elmosolyodott, ahogy az emlékek megrohanták és elborították elméjét. Karácsony volt, õ és Csaba együtt készülõdtek a szentestére. A férfi a fával foglalatoskodott, míg a lány a konyhában fõzte az ebédet. Egész napjukat átjárta a szeretet és az egymás iránt érzett szerelem, tisztelet. Amikor végre este lett, együtt nevettek a fa alatt ülve az ajándékok bontogatása közben.
Késõbb a kandalló elõtt szeretkeztek. Még most is beleborzongott a emlékekbe, hisz a képek olyan elevenen éltek benne mintha csak tegnap történtek volna. A különbség csak az, hogy Csaba már nincs vele, és mással készülõdik az ünnepekre. Valaha nagyon szerették egymást. A környezetükben mindenki azt gondolta õk az Álompár. Talán az esküvõre sem kellett volna sokat várni, ha nem jelenik meg Õ. A nõ, aki tönkretette kettejük kapcsolatát. Eve-t kirázta a hideg ahogy arra a délutánra gondolt amikor rájuk nyitott a hálószobában, félreérthetetlen helyzetben…- \"Hogy tehetted ezt? \"Miért?\" Még mindig fájt. Sõt rohadtul fájt, de az idõ (ahogy mondani szokták) begyógyította a sebeket. Az ominózus nap óta eltelt közel egy év, de Éva azóta sem tudott mással lenni. Próbálta másokkal, máshogyan… és nem ment. Irtózott a tudattól hogy Csabán kívül valaha más is hozzáérjen. Hirtelen hangokat hallott, de ahogy körülnézett rájött hogy ezek csak a fejében vannak. Egy mély és érzéki férfihang töltötte be a tudatát és nem hagyta menni. Lerogyott egy padra és átadta magát a hívó szónak.
-\"Olyan gyönyörû vagy!\" - \"Szeretlek, kérlek, ne hagyj el soha!\" Ilyen és ehhez hasonló szavakat hallott és ennek hatására elsírta magát. Nem érdekelte hiszen senki nem volt a parkban rajta kívül. Körülnézett és rájött hogy tudat alatt oda jött ahol elõször találkoztak. Most már nem számít… A hideg a csontjaiba hatolt, arcán megfagyott az utolsó, sós könnycsepp is elindult.

Ekkor valami ismerõs illatot érzett. Azt hitte csak a képzelete játszik vele, de valami azt mondta. forduljon meg. Ott állt Õ. Álmai, vágyai tárgya. Tekintetét a lányéba fúrta és lassan közeledett. Eva azt hitte álmodik de a érintés az arcán nem hazudott. Kezeik lassan egymásba kulcsolódtak, szemük szinte falta egymást.
- Mit keresel itt? - kérdezte a lány.
- Eljöttem érted - válaszolta Csaba.
- Miért most, és miért ma, miért itt? - mondta volna a lány a de a férfi a szájára tette a kezét.
- Ígérem, késõbb mindent meg fogok magyarázni, de hagyd, hogy most hazavigyelek!

Éva nem ellenkezett, amikor Csaba megcsókolta. Lassan vágyva, várva aztán egyre szenvedélyesebben, ölelte, csókolta, és együtt könnyeztek. Ahogy ajkuk szétvált, Csaba kézen fogta a lányt, és magához húzta.
Elindultak lassan a hóesésben hazafelé. Ám nem a megszokott úton mentek, hanem arra ahol régen együtt laktak.
- Most hová? - kérdezte volna a lány, de a fiú csendre intette.
- Cssssss, ne mondj semmit, csak gyere.

Ahogy beléptek az ajtón a lánynak elállt a lélegzete. A lakás karácsonyi díszben pompázott a sütõbõl finom illatok szálltak fel. Ekkor hirtelen agyát elöntötte a düh, és nekitámadt a férfinak.
- Idefigyelj! Közel egy éve megcsaltál, azóta rengeteget szenvedtem, sírtam éjszakákon át utánad, és próbáltalak elfelejteni! Most megjelensz, idehozol ahol minden csak ránk emlékeztet, és azt hiszed minden el van felejtve? - zihálta.
- Kicsim, értsd meg, én akarlak téged és minket, ezt az egészet, de az a nõ megzsarolt! El akartam mondani, és ha lett volna lehetõségem, megteszem! De nem volt! Az apám cége a csõd szélén állt, és annak a nõnek az apja adott kölcsön, annak fejében, ha elveszem a lányát! Apám megkért, hogy legalább azt az idõszakot bírjam ki, míg rendbe jön a cég és utána minden újra a régi lehet!
- Egy évet nem lehet ennyivel elintézni! Ugye te sem gondolod komolyan? - kérdezte a lány.
- Szeretném, ha megbocsátanál, mert szeretlek! Amikor ránk nyitottál, akkor mondtam el Tamarának, hogy szeretnélek elvenni! Erre õ rámmászott, és akkor jöttél te! Nem tudtam elmondani, és most sem akarok magyarázkodni! Remélem, hiszel nekem! - nézett rá kétségbeesetten Csaba.
- Nem tudom, mit higgyek! Amit láttam, és amit mondasz, szakadék tátong! Ha belenézek a szemedbe, tudom, hogy õszinte vagy. Ha hiszek a csókodnak, akkor érzem, hogy szeretsz. De ha visszagondolok arra, amit tettél… Nem tudom mit gondoljak - rázta a fejét.
- Akkor higgy ennek! - mondta a fiú, és hevesen megcsókolta a lányt. Éva teljesen elveszett a csókban. Csaba felkapta, és a hálószobába vitte.
- Szeress engem csendesen, gyengéden hogy ne kelljen újra csalódnom benned… - suttogta Éva.

Csaba ránézett, majd lassan elkezdte vetkõztetni a lányt. Finoman hámozta le róla a ruhákat, nem sietett el semmit. Tudta, hogy ez az éjszaka most csak az övéké és a vágyaiké. Lágyan megcsókolta a lányt, majd kibontotta hosszú, éj fekete haját a csat szorításából. Eva remegve gombolta ki Csaba ingét, és csókolt bele a férfi mellkasába. Jól ismert borzongás járta át a testét, ahogy Csaba az ágyra fektette, és lehámozta róla és magáról az utolsó ruhadarabokat.
Csókolgatni kezdte a nõ nyakát, aki halk sóhajokkal adta a tudtára, hogy jólesik neki a kényeztetés. Nyelvével lágyan körözött Éva hasán, majd fejét szép lassan ölébe fúrta. Éva felnyögött, amikor megérezte a férfi forró nyelvét teste legérzékenyebb pontján.

Egyre jobban forrósodott a vére, nyargalt az ereiben, és nem hagyta nyugodni. Felült az ágyon, Csaba meglepett tekintetétõl mit sem zavartatva magát, megfordult. Csókolgatta a férfi mellkasát, majd egyre lejjebb ingerelte, mígnem elérte a férfi hímtagját. A szájába vette, elõször csak lassan nyalogatta, majd egyre gyorsabban vette a tempót. Hallotta, ahogy Csaba zihál, kívánja, kéri, a folytatást… Abbahagyta, és szép lassan minden centit kiélvezve belecsúszott a férfiba. Nem ment nehezen, hisz annyira régóta vágyott erre, hogy már az elsõ percben felizgult. Óvatosan mozgott Csabán mindig váltogatva a tempón és ütemen. Kéjes mégis halk sikolyok hagyták el a száját, ahogy egyre jobban érezte az orgazmus közeledtét. Ekkor a férfi leszállította magáról, és elölrõl hatolt belé.

Egyre jobban, mélyebben és gyorsabban szeretkezett a lánnyal, aki minden percben jobban és jobban szomjazta Csabát. Amikor a férfi látta, hogy a lány már nem bírja sokáig, kezével is ingerelte, hogy az öröme még intenzívebb legyen. Szívta Éva formás melleit, majd mikor úgy érezte, nem húzza sokáig, megfordította a lányt és hátulról hatolt belé ismét. Éva érezte, ahogy a férfi kitölti és minden vad, primitív vágy helyet kap ebben a formában. Csaba a lány nevét suttogta, majd forrón és hirtelen, mint egy vulkán kitört. Ekkor már Éva is Csaba nevét kiabálta,
a gyönyör tetõfokán jártak mindketten. Egymásba rogytak és egy utolsó forró csókot váltottak, mielõtt mindketten a kielégülés fáradt álmába szenderültek volna.

Így pihentek és aludtak órákon át. Reggel Éva arra ébredt, hogy Csaba mellette szuszog és mosolyog. Ismerte ezt a mosolyt. Túl régóta és túl jól, hogy ne tudta volna mit jelent. Felkelt kávét és reggelit készített, majd mikor érzete a férfi mellkasát a hátához simulni, tudta most már minden rendben lesz.
Megfordult és azt suttogta: - Boldog Karácsonyt Szerelmem!

---VÉGE---