Valóság és képzelet...

Jöjjön most egy olyan történet, melynek magam is részese voltam… ám ez a történet nem csak a valós, megtörtént eseményeket tartalmazza… Vannak olyan részei, melyeket csak a fantázia világa keltett életre… hogy melyek ezek, az maradjon rejtve az olvasó elõtt… A teljes igazságot csak én, és az a hölgy tudja, és ez így is marad… Aki „ismer”, azt tudja...
Elég különös formáját választom annak, ha valakivel szóba szeretnék elegyedni… Legtöbbször kétértelmû írással kezdem… amit gyakorta humorral párosítok… hogy miért?... Mert a reakció már rengeteg információt ad az illetõrõl… Hogy melyek ezek.. abba most nem szeretnék nagyon belemerülni… Nem errõl akarom, hogy szóljon a történet… de egy párat megemlítenék, mert jelentõsége van annak, hogy ez a különös történet elindult, és oda jutott ahová… Szóval, ha az illetõ személy csak a negatív jelentését fogja fel és azonosítja magával… akkor lehet tudni róla, hogy õ az a személy, akinél az õszinteség csak addig tart, míg abban negatív kritika nem illeti õt… Na az ilyen emberekkel nem igazán tudok komoly beszélgetésbe folyni… és ha lehet kerülöm a velük történõ párbeszédet… Ha viszont a legtermészetesebbnek véli, hogy ebbõl csak is a pozitív értelmezés jellemezheti õt… akkor meg van az esélye, hogy valami öntelt libával akadtam össze… Persze ez nem teljesen egyértelmû elsõre… ilyenkor szokásom elkezdeni egyfajta párbeszédet, és igyekszem olyan szituációkat alkotni, amibõl le lehet venni nagyobb meggyõzõdéssel, hogy az illetõ mindössze pozitív felfogású egyén, amit szeretek, vagy az önteltség árad belõle… De szívemhez legközelebb igazán azok az emberek kerülnek, akik felfedezik a mondandóm formájában a humort… és valami hasonló jellegû válasz adásra vállalkoznak… Természetesen, mint minden esetben, van hogy ez is csak addig tart, míg ki nem fogynak a poénos válaszadásból… Mert utána már meglepõ fordulatot vesz a párbeszéd… Hogy mifélét… ezt most nem részletezném… Az igazság az, hogy ezért szeretem a chatet… Sosem lehetsz biztos benne, mikor mit váltasz ki a másikból, és hogy milyen nem várt események sorozatát indítod el egyetlen mondatoddal… :) Így volt az említett hölggyel is… Egy mondattal indult… ami végül szinte napi szintû párbeszéddé nõtte ki magát, és csak idõ kérdése volt, hogy ezek a párbeszédek valami mássá alakuljanak át… Na, errõl az átalakulásról szeretnék most írni...:)
Ugyanúgy kezdõdött, mint a legtöbb este… Nézegettem a profilképeket… és egy olyan kép volt nála kitéve, amin egy gondolataiban elmerülõ nõ érzetét keltette bennem… (Már maga a gondolat is bizarr… egy nõ, akinek oly gondolatai vannak, amiben el lehet merülni :)))…) Szóval jött az a késztetés, hogy meg- (be)-szóljak….:) Valami olyasmit kérdeztem tõle, hogy… „Látom, a chaten is épp olyan szótlan, mint a képén…” Ha jó emlékszem, valami olyasmi volt a válasza, hogy tud õ beszélni, csak legyen olyan, aki állja… Na, valahogy így kezdõdött ez kaland… Meglepõen fel volt vágva a nyelve… és a humorral is elég jó barátságban volt… Rengeteg üzenetváltás történt az üzenõ falon, és levelezés formájában… Próbálgattuk, kinek hol vannak a határai… nem csak az idegi, hanem az érzelmi határok terén is… rengeteg különös kéréssel… Az egyik ilyen kérés az volt részérõl, írjam le, szerintem õ hogyan csókol… Hát na… Milyen kérés ez… Aki olvasott már tõlem írásokat, az tudja, hogy a fantáziám elég szárnyaló tud lenni ezen a téren… De most nem azt kérték, hogy azt írjam le én hogyan tenném… Bele kellet képzelnem magam egy szituációba úgy, hogy a másik oldalról képzeljem el a dolgot… Megtörtént… Nos ez lett az eredménye..:
„Elõször egy kis aláfestés, hogy a te képzeleted is ráhangolódjon… meg persze nekem is kell…. Az elsõ szeretkezésünk utáni pillanatok… Visszalépsz a játéktól, mert totál elhagyott az erõd.. és arra kérsz, hogy zuhanyozzunk együtt… Természetesen igent mondok… A zuhany alatt állva csodálom tested, ahogy a vízcseppek végigszánkáznak idomaidon… Fájlalod a vállad, mert oly erõs volt a gyönyör, hogy minden izmod megfeszült, és egy kissé meghúzódott eközben….. Ahogy tusfürdõvel bekenem… az ujjbegyeimmel gyengéden, de határozott mozdulatokkal elkezdem masszírozni… Te nyögdécselõ hangon jelzed hol az érzékenységét, hol a jólesõ érzést, mit az ujjaim masszírozása okoz…. Majd miután megszûnik a húzó fájdalom… felém fordulsz.. és szótlanul nézel .. A szemeiddel közlöd, hogy köszönetképpen megcsókolsz… Nekitolsz a zuhany csempézett falának... közel hajolsz arcomhoz, és elõször a gördülõ vízcseppeket kezded nyelved hegyével lenyalogatni ajkaim körül… majd ajkaimat szintén a nyelved hegyével kettéválasztod, és ezután elõször a felsõ ajkamat harapdálod meg ajkaiddal óvatosan, majd az alsót... Én behúnyom szemem, és csak az érzésre figyelek, mit érzéki ajkad okoz… Már nyújtanám nyelven, hogy megcsókoljalak… de TE elhúzod ajkaid… Majd ismét nekifogsz… Az újabb próbálkozásomra megint elhúzod ajkaid... Végre tudatosul bennem, hogy most tiéd az irányítás… így hát uralkodok magamon, és átadom magam az általad keltett érzéseknek… Csak kéjnyögéseim és ismét tettre kész péniszem az, amin nem tudok uralkodni… Ajkaid harapásait felváltják a fogaid érzéki harapásai... miközben egyik kezeddel meredezõ ****** hol simogatod, hol enyhén markodban szorítod… Majd egy váratlan pillanatban erõsebben megharapod ajkam... ezzel egyidõben szorosan megmarkolod péniszem… Az érzéstõl feljajjdulok, miközben jobban megnyílnak ajkaim… Ekkor ajkaid teljesen rátapadnak ajkaimra, és egy vad, szenvedélyes csókba kezdesz… Tested teljesen hozzám simul… szorosan rámtapadva… körmeid gyengéden a bõrömbe mélyeszted... szinte észre sem veszem… Majd csókodat befejezve, egy érzéki puszival távoznak ajkaid… Szemeink mélyen egymásba forrnak… én betollak a permetezõ víz alá… majd a melleidet kezdem el csókolgatni, és érzékien harapdálni… Na jó … ez már nem a TE csókod…”
Na ezzel a kérésével csak fokozta, és elõsegítette azt, amitõl mindketten tartottunk… egy kicsit már vágytunk is rá… hogy átlépjük azt a bizonyos határt… ami már nem csak feltételezés formájában lebeg köztünk…. És igen! Én voltam az, ki átlépte ezt a határt, és nem bírtam önmagamban tartani… Egy alkalommal kibuggyant belõlem az az érzelmi tenger, amit addig igyekeztem magamban elfojtani… De van, amit nem lehet… és elõbb vagy utóbb, de a felszínre tör… Így volt hát most is… Van, hogy az élet elõször pofonnal válaszol… és nem azt kapod amit szeretnél… A gyávák ilyenkor elfutnak… és mélyen magukba burkolódznak… sértett férfiúi önérzetük kizárja a külvilágot, különösen azt a személyt, aki iránt oly nagy és mély érzelmeket táplált, hogy nem bírta magában tartani… De én a csillagjegyem alapján kos vagyok… és még ha olykor fejjel is megyek a falnak… azt kitartóan teszem… Amíg el nem érem a szándékom… Természetesen engem is rosszul érintett… és úgy éreztem, az lesz a legjobb, ha nem beszélek vele többet… Mert az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egyikünk sem volt egyedülálló… Mielõtt bárki is elítélné õt, vagy engem… Mint olvasó, nem tudhatod milyen körülmények vezettek odáig, hogy ez megtörténjen… A másik dolog… ahogy az elején írtam… nem tudhatod, hogy mi az ami valóságos, és mi az, amit csak a képzeletem írat…:))) A továbbiakban nem akarok semmi mentegetõzõ dologba belemenni, mert elrontja a történet hangulatát… Szóval… Egy beszélgetésünk alkalmával közöltem vele, hogy ez nekem nem megy, mert nem tudok csak poénkodva írni azokról az érzéseimrõl, amiket iránta érzek… Annak ellenére, hogy érzõdött az írásán, hogy fájlalja a dolgot… nagyon megértõ volt… és elfogadta a döntésem… Ilyen állapotban nem mindig a legjobb döntést hozzuk… És az, hogy ez egy nagyon rossz döntés volt részemrõl az is jelezte, hogy kínzó fájdalmakkal küszködött a lelkivilágom… Minden egyes alkalommal, mikor feltûnt neve a chat falán, szívem hevesebben vert, és szerettem volna ráírni, hogy: „ Bocsásd meg bolond fejemnek, hogy ezt kértem tõled… de kérlek, kegyelmezz meg nekem, és folytassuk úgy, ahogy te szeretnéd…” De nem tettem… hogy miért?... Mert kos vagyok… És ha valaki tisztában van a csillagjegyek jellemzõivel, akkor tudja, hogy a kos nem az, aki belátva rossz döntését… esedezve kér bocsánatot… Szerencsére õ törte meg a szótlanságot, és rám írt… Nem is tudjátok mennyire felemelõ érzés elérni úgy a szándékod, hogy ne érje csorba a tekintélyed… mármint amit a kos éned annak tart… Természetesen álcázva valódi vívódásimat… Elõször kellõ kimértséggel, de utat engedve a lehetõségnek, hogy „ békülésünk” megtörténhessen… Most már, hogy lényegében tisztában volt az iránta való érzéseimmel… õ is másképp kezdett írogatni… és elindult egymás felé egyfajta megnyílás… ami sok mindent feltárt a másik elõtt… Ennek köszönthetõen érzelmileg egyre közelebb kerültünk egymáshoz… egészen olyan közel, amikor már nem humor mögé rejtve beszéltünk érzelmeinkrõl, hanem azt mondtuk, és úgy, ahogy éreztük… Innentõl jöttek azok a dolgok, amikor már nem elég csak írogatni, és várni, hogy amit írsz milyen hatást is kelt a másikban… de látni is szeretnéd ezt a hatást egybõl, ahogy olvassa…. és természetesen a verbális formája a kommunikációnak sokkal lendületesebbé teszi ezt a folyamatot... és már nem elég olvasni és látni… de érezni is akarod azt, amit addig csak elképzeltél… És egyre csak pörögtek az események… Tudod, ez az a pörgés amikor nem is tudod, hogy mi is történik veled… nem gondolsz már arra, hogy mikor és hogyan kezdõdött, csak a mostnak élsz, és kiélvezed minden pillanatát… szinte teljesen kizárod a külvilágot, és azt kívánod, bárcsak megállna az idõ, és örökre ebben a eufórikus állapotban maradhatnál… Ami mégis kizökkent ebbõl az állapotból az a lehetõség, hogy találkozhassatok… Ez nálunk is eljött… A szívem egyre hevesebben vert, ahogy a megbeszélt helyhez közeledtem… Már messzirõl láttam, ahogy ott ült a padon… Hosszú sötét hajával könnyedén játszadozott a nyári fuvallat… Izgatottságomban még a tenyerem is izzadni kezdett… Gyorsan beletöröltem a farmeromba… mikor megálltam mellette… láttam elbûvölõ mosolyát, amivel már az elsõ pillanatban rabul ejtett… Gyorsan ki akartam pattanni a kocsiból, de zavartságomban elfelejtettem kikapcsolni az biztonsági övet, ami rendeltetésének megfelelõen vissza is rántott… Na… erre õ hangosan felkacagott… Nem vagyok pirulós emberke, de akkor úgy éreztem, mintha lángok csapnának fel arcomon… Végre sikerült leküzdenem a biztonságöv óvó szorítását… Õ szokásához híven egybõl egy csípõs megjegyzéssel kezdett… a már a Skype-on megszokott kuncogása kíséretében…
Anna: - Mi az Papika… gondjaid vannak a biztonsággal?
Én: - Majd mindjárt adok én neked biztonságot… -feleltem most már összeszedettebben… és eközben közvetlen elé léptem… Kezeimet a derekára helyeztem és teljesen magamhoz húztam, miközben mélyen a mosolygós szemeibe néztem…
Én: - Na, most beszélj a biztonságról!
Anna: - Nekem nincs vele semmi bajom! -Majd ajkai mosolyra húzódtak…
Éreztem ahogy teste remeg, de még csak véletlenül sem vallotta volna be, hogy õ épp úgy izgul, mint ahogy én is… De ez már nem is számított… annyira vártam már a csókjára… hogy ajkam ajkához érjen, és érezzem ízét… Lassan egyre közelebb hajoltam hozzá… õ becsukta szemeit, hogy szavak nélkül szabad utat adjon, és tegyem azt, amire szíve és szívem már oly régóta várt… Forróság futott végig rajtam, ahogy csókja ízét felfogta elmém… Kezeimmel teljesen átkaroltam derekát, miközben õ kezeit a vállaimra csúsztatta… Nem is tudom meddig állhattunk ott egymásba karolva miközben csókunk szûnni nem akaró szenvedéllyel tombolta viharát… felperzselve testünk minden szegletét… De szerencsére még tudtunk uralkodni a bennünk feltörõ vágyakon és érzelmeken…
Én: - Akkor mehetünk?
Anna csak bólintott hogy igen… Beszálltunk a kocsiba, és a hotel felé vettük az irányt, amit már jó elõre lefoglaltunk… A hotel egy erdõs területen volt, mögötte egy erdei tóval, amit egy sétáló ösvény vett körül… de a vágyunk erõsebb volt a látvány csodálatánál… Sietve bejelentkeztünk, majd a szobakulccsal a kezemben mentünk a szobánk felé, ami a tetõtérben volt…. A lépcsõfordulóig jutottunk el, amikor ismét egymásnak esve egy újabb szenvedélyes csókba kezdtünk… Nagy nehezen jutottunk el a szobánkig… ott aztán már elszabadultak a vágyak. A falhoz szorítottam…. arcom a nyakába fúrtam, és egy hatalmasat szippantottam az illatából… majd kezeimet a blúza alá csúsztattam és szép lassan elkezdtem egyre feljebb és feljebb csúsztatni a libabõrössé vált testén, miközben nyelveink násztáncunkat járták egymás ajkai közt... Mikor már kellõ magasságba értem a blúzával, õ kezeit a feje fölé emelve segítette, hogy minél könnyedebben szabadíthassam meg a fölöslegessé vét ruhadarabjától... Egy pillanatra megszakítottuk csókunk, de ahogy ajkai ismét elõbukkantak a blúza alól… én egy pillanatra megálltam a folyamattal és egybõl újabb szenvedélyes csókba kezdtem… majd szép lassan megszabadítottam a feleslegessé vált ruhadarabtól…. A ruhadarab hangtalanul hullt a padlóra… de kezeim máris egy újabb ruhanemû levételébe kezdtek… A melltartója párizsi kapcsainak kioldását könnyedén végezték a szakavatott ujjaim… Miután engedtek a kapcsok… tenyereimet érzékien a hátának fordítottam, és lassú mozdulattal elkezdtem lefejteni róla a csipkés melltartóját… Miután teljesen lefejtettem a melltartóját, azt egyik kezébe vette, és laza könnyedséggel oldalra dobta, miközben mosolyogva ezt mondta…
Anna: - Ez is feleslegessé vált!
Testemben szinte forrt a vérem, oly erõsen tombolt bennem a vágy… Miközben egy újabb csókba kezdtünk, õ gombról gombra haladva szétgombolta ingem elejét, majd tenyereit az ingem alá csúsztatta, és a vállaimról könnyedén lefejtette az ingem… Az, leengedet kezeimrõl lágyan hullt le a padlóra… Ezt követõen a karjaimba kaptam, és a hatalmas franciaágyra helyeztem… Mélyen egymás szemébe néztünk… mindkettõk szemében a vágy tüze tombolt, készen arra, hogy teljesen eluralkodjon testünkön és elménken… apró érzéki puszikat ejtettem ajkaira, majd elindultam kalandozni… hogy bejárjam teste minden zegzugát, a legféltettebb rejtekeit… Egy érzéki harapással búcsúztam ajkaitól, és az állán át haladtam a nyakáig, amit szintén érzéki csókokkal és gyengéd harapásokkal ingereltem… amit egészen a válláig kiterjesztettem… majd a csodálatos keble felé vettem az irányt… Elõször csak gömbölyded íveit ingereltem nyelvem hegyével, majd körkörös mozdulatokkal haladtam a megduzzadt bimbói felé… Mikor odaértem, elõször gyengéden a két tenyerem közé vettem a mellét és enyhén markolászni kezdtem…. miközben a megduzzadt bimbóját az ajkaim közé véve hol érzékien morzsolgattam hol gyengéden szívni kezdtem… majd ugyan így ingereltem a másik mellét is… miközben a hasán keresztül haladtam természetesen az oldalát nem kihagyva, ami egy kissé csiklandós területnek tûnt, ezért nem is sokat idõztem el rajta, hanem gyengédebb érintéssel átsiklottam e kényes területen… Eközben ujjaimmal már ki is gomboltam a farmerja gombját, de még nem kezdtem lefejteni róla… elõször az egyik tenyerem lassan becsúsztattam, de csak épp annyira, hogy az ujjaim elérjék vénuszdombját… Ujjaimmal gyengéden belemarkoltam… majd szép lassan visszavonultam a területrõl… Nyelvem hegyével végignyalogattam a derekát, miközben az ujjaimat becsúsztattam a nadrágja derék részénél, majd szép lassan elkezdtem lefejteni róla… õ megemelte csípõjét hogy könnyedebben le tudjam venni… Miután a nadrág is a földre hullott… betérdeltem a lábai közé, és felemeltem az egyik lábát, amit a bokájától kezdve apró érzéki csókokkal kezdtem ingerelni, miközben haladtam egyre feljebb… egészen a térdéig… majd a másik oldalt is megtettem ugyanezt… majd a combja belsõ felét kezdtem el hol apró csókokkal, hol pedig a nyelvem hegyével ingerelni… egészen a combja tövéig… Ott továbbhaladva az alhasán keresztül áttértem a másik combjához, aminek elõször a külsõ részét ingereltem, majd a térdnél áttértem a belsõ részére… mikor a combja tövéhez értem… két ujjamat becsúsztattam a tangája alá, és épp annyira emeltem el, hogy mikor végigsimítottam, az ujjaim épp hogy érintették a vaginája nagyajkainak külsõ részét… Erre az érzésre belemarkolt a lepedõbe, és hangosan felsóhajtott… megemelte csípõjét… én pedig lefejtettem róla az utolsó ruhanemûjét… Csodálatos és izgató látványt nyújtott, ahogy ott feküdt elõttem teljesen meztelenül… Éreztem, hogy pattanásig feszült férfiasságom már nem igazán bírja elviselni a farmerom feszítését… de még várnia kellett, ez még nem az õ ideje volt… Befeküdtem Anna combjai közé, két hüvelykujjammal enyhén széthúztam a nagyajkait, de épphogy csak annyira, hogy elváljanak a kisajkaktól… Ekkor nyelvem hegyével lassan, érzékien körberajzoltam a nagyajkak felsõ vonalát, majd nyelvemet óvatosan lecsúsztattam a nagyajkak és a kisajkak találkozásához… ügyelve arra, hogy a kisajkakat még ne nagyon ingereljem, ott is végigrajzoltam nyelvem hegyével, majd a nyelvem teljes felületével megnyaltam a nagyajkak oldalát… Ezután áttértem a kisajkak ingerlésére… de ügyeltem, hogy a csiklóját még véletlen se érintsem… Anna már egyre intenzívebben emelgette csípõjét… A vágy sóhaja egyre hangosabban tört elõ ajkai közül… de még nem adhattam meg azt, amire annyira vágyott, és amire már én is nagyon vágytam… Nem! Még élveztem vágya nedûjét, ami szüntelenül áradt vágytól lüktetõ vaginájából…. Elõször csak nyelvem hegyével épp hogy ízlelgettem… körberajzolva féltett barlangja bejáratát… majd egyre beljebb és beljebb hatoltam, érezve a forróságot, ami teljesen betöltötte vagináját… majd nyelvem teljes felületével egy hirtelen és erõteljes nyalással … végignyaltam a naftában tocsogó *****ját… érintve a borsónyi nagyságra duzzadt klitoriszát is… Anna hangosan felnyögött, és mindkét kezével megmarkolta fejem, amit erõteljesen rászorított megemelt csípõjére… Én elõször hagytam, hogy a saját körkörös mozdulataival dörzsölje ajkamra magát… majd tenyereimmel leszorítottam a csípõjét az ágyra, és elõször nyelvem hegyével ingereltem a pattanásig feszülõ csiklóját… majd ajkaim között gyengéden morzsolgattam és szívogattam azt… Ezt követõen az egyik kezem középsõ ujját a szentélye bejáratához helyeztem… és szép lassan beléhatoltam… miközben ajkaimmal és nyelvemmel folyamatosan ingereltem csiklóját… Mikor már szinte könyörgött, hogy falloszommal hatoljak belé… nyelvemmel továbbra is izgatva vagináját… megszabadultam a még felesleges ruhadarabjaimtól… Majd fölé emelkedtem, és miközben mélyen szemeibe néztem, duzzadó ****** a vaginája bejáratához vezettem… majd szép lassan beléhatoltam… Õ eközben a fenekembe markolt, de csípõjét nem emelte meg… élvezte, ahogy duzzadt ****** egyre mélyebben hatol kéjbarlangjába… Szemeit egy pillanatra sem csukta be… végig a szemembe nézett… Mikor teljesen beléhatoltam, odaszorította csípõjét az enyémhez, és óvatosan körkörös mozgásba kezdett… Mozdulatait ajkai közt feltörõ kéjsóhajok kisérték… Majd engedett a szorításából, és hagyta, hogy szép lassú ütembe kezdjek csípõmmel… Elõször csak lassan húztam kifelé a szinte durranásig feszülõ falloszom… meg-meg állva, és körkörös mozdulatokat téve... Majd mikor már a makkom elérte volna a vaginája nyílását, megtorpantam… vártam egy pillanatot, és teljesen kihúztam, de egybõl toltam is vissza… megállás nélkül, teljesen tövig… Azután hagytam, hogy ismét õ vegye át az irányítást… Ahogy egyre fokozódott bennünk a vágy, mozdulataink is úgy lettek egyre gyorsabbak és erõteljesebbek… Egyre közelebb kerülve a csúcshoz, Anna tekintete is úgy lett egyre fátyolosabb… vágyának hangjai már kontroll nélkül törtek ki ajkai közül… Körmét mélyen a vállaimba mélyesztette… teste remegni kezdett… Majd teljesen megmerevedett, ahogy elérte az orgazmusa csúcsát… hangja elcsuklott… teste elernyedt és ismét remegni kezdett… Én még gyengéden folytattam a mozgást… majd érzékien megcsókoltam…. Néztem, ahogy ajkai apró remegésbe kezdenek… Kinyitotta szemeit, majd így szólt…
Anna : - Kérek még egy kis idõt, és én jövök! … -és remegõ ajkai mosolyra húzódtak…
Én: - Na, mi van Mamika… Kikészültél? -Majd kuncogtam egy kicsit…
Anna: - Na, várj csak!
Hanyatt döntött és fölém térdelt… kezeivel a még mindig duzzadó péniszemet vaginájának nyílásához vezette… és szép lassan rácsúszott… Tenyereit a mellkasomra támasztotta, és kedvenc pózában… szép lassan elkezdte a lovagló mozdulatait… Elõször csak lassan elõre hátra mozgatva csípõjét, majd egy-két körkörös mozdulatot is belevitt... Kezeimmel megmarkoltam csípõjét… éreztem, ahogy a lüktetõ mozdulatai egyre jobban fokozzák bennem a vágyat… de benne is feltámadt újból a vágy… Körmeit belemélyesztette a mellkasomba, ahogy belém markolt… hangunk is egyre erõteljesebbé vált… mikor éreztem hogy már nagyon közel vagyok a csúcshoz… erõteljesen megmarkoltam a csípõjét és magamhoz szorítottam, erre õ körkörös mozgásba kezdet… Testem megfeszült, nyögésem teljesen artikulálatlanná vált… õ hangos sikollyal jelezte, hogy ismét csúcsra ért… egy pillanattal késõbb én is követtem… Éreztem ahogy magvaim nagy erõvel spriccelnek forró katlanjába… Mindkettõnk teste teljesen elernyedt… Õ rám hajolt… Hallani lehetett mindkettõnk szívének zakatolását… Szinte ki akartak törni mellkasunkból… Légzésünk még mindig szapora volt… elernyed testünket verejték borította…
Fogalmam sincs mennyi ideig feküdhettünk így, ebben a kábulatban… Az elsõ dolog, amire eszméltem, az a lenyugvó nap sugarainak narancsos csillogása volt, ami tükrözõdött a szobánk ablakán…
Annára néztem, aki még mindig ott pihegett a mellkasomon… Félre hajtottam az arcába hulló haját… õ csak elmosolyodott… és kezeivel cirógatni kezdte a vállaimat…
Én: - Nem megyünk ki sétálni a tó körül? Megnézhetnénk a naplementét!
Anna rám emelte tekintetét, és így szólt…
Anna: - Mi van, Papika, romantikázni szeretnél? - ismét azzal a huncut mosollyal ajkán…
Én: - Csak ha van hozzá kedved… amúgy tõlem itt is eltölthetjük az idõt!
Anna megvonta a vállait, majd így szólt…
Anna: - Miért ne… menjünk!
Egy gyors zuhanyzás után néhány felesleges ruhanemût elhagyva ( fehérnemû)… már kézenfogva sétáltunk a tó partján… Van az a romantika, amit az ember elõkészít… mint pl.: a gyertyafényes vacsora, rózsaszirmos fürdõ illatgyertyákkal… stb. És van az, amit a természet teremt meg… Mint ahogy akkor is ott... Annyira csodás látványt nyújtott, ahogy a lemenõ nap sugara a tó felszínérõl visszatükrözõdve megvilágította Anna arcát… Semmi másra nem tudtam gondolni, csak hogy odalépjek hozzá, és megcsókoljam… De ennyi nem volt elég… kezeim önállósítva magukat kalandozni indultak elõször a mellei irányába… Nem volt nehéz dolguk, ugyanis a melltartó a szobában hevert valahol a padlón… Éreztem ahogy érintésem hatására mellbimbói ismét megduzzadtak… és ez bennem is csak fokozta a vágyat… Hamarosan már a nadrágja kigombolásán ügyködtek ujjaim… Aztán ismét a melleit izgattam, de már blúzát teljesen feltolva, hogy az elém táruló látványa is fokozza az egyre erõsödõ késztetést… Anna is már a nadrágom letolásával ügyködött… Tudtuk mindketten, hogy itt már nem lesz megállás, míg feltörõ vágyaink ismét ki nem lesznek elégítve … Anna hátát egy fûzfa törzsének toltam, majd letérdeltem elé, és a nadrágját egészen bokáig lehúztam róla… Majd segítettem kilépni belõle… Õ enyhén megrogyasztotta lábait, én meg betérdeltem közé… Egyik lábát a vállamra tette… majd nyelveimmel ismét élvezhettem vaginája édes nedûjének ízét… Egy idõ után Anna szólt, hogy had forduljon meg, és hátulról hatoljak belé… ez a póz nekem is kedvemre való volt… A bizsergés az egész testemet bejárta miközben beléhatoltam, és éreztem lüktetõ vaginájának forró, nedves ölelését… Eközben kezeimet elõre csúsztattam, és megmarkoltam a melleit… Felváltva irányítottuk a mozgás ütemét, vagy épp szóltunk a másiknak, hogy lassítson… Mindketten ki akartuk teljes mértékben élvezni az aktus nyújtotta érzést, élményt… Fogalmam sincs, hogy kontrolláltuk-e bármilyen mértékben is a hangunk… és azt sem tudom, hogy a hotel körül felgyulladó fények az általunk kiadott hangok, vagy az idõközben teljesen lenyugvó nap miatt gyulladtak-e fel… De nem is érdekelt igazán… csak a pillanatnak éltünk mindketten… Anna megroggyanó térdeibõl éreztem, hogy ismét elérte az orgazmus csodás pillanatát… egy kicsit lemaradva követtem és is… Lábaimból szinte minden erõ elszállt … Anna derekába kapaszkodva tudtam csak elkerülni, hogy ne rogyjak a földre… Sajna a sötétedés azt is jelezte, hogy lassan véget ér ez a csodálatos élmény… Szobánkba visszatérve igyekeztünk rendbe szedni magunkat, bár ez sem volt egyszerû dolog… Újra és újra egymásnak estünk… De az idõ nem áll meg, hiába szeretné az ember… mint ahogy gyorsabban sem járt, mikor az kellet volna… Nem volt mit tenni… hazavittem… Sokáig voltunk össze ölelkezve… Csókok követték egymást… hol csak egy-két pillanatig tartók, hol hosszan elnyúlók…
Még mindig magam elõtt látom a tekintetét… ahogy boldogság és szomorúság különös keveredésében csillogott… Mindketten tudtuk, hogy bármit megért az az idõ, amit egymással tölthettünk… Egyikünk sem tudta, hogy találkozunk-e még… lesz-e folytatás, vagy ezzel az egy alkalommal kell betelnünk életünk hátralévõ részében… Bárhogy is alakul… én azt mondom, hogy keveseknek adatik meg mind az a csodálatos élmény, amit akkor ott átéltem Annával… Köszönöm neki ezt az emléket, amit most már életem végéig magamban õrzök, lelkem egyik féltett rejtekében!