Kiránduláson

Sétáltunk, vidéken, ezúttal kutya nélkül.
Jó idõ volt, kellemes szellõ fújdogált, és ahogy elnézegettem párom szépen mozgó hátsófelét, hirtelen hancúrozni támadt kedvem.
A nadrágzsebébe akasztottam két ujjam, és visszahúztam magam felé.
Nevetett.
Szembefordult velem, és puszit nyomott a számra.
Azt hitte, csak bolondozok, már épp fordult volna vissza, hogy továbbinduljon, de én csak álltam, fogtam a kezét és néztem.
Próbáltam úgy nézni rá, hogy értse, mit szeretnék, de úgy voltam vele, hogy ha ez esetleg kevés, üsse kavics, egyik kezemet a farzsebébe dugtam és magamhoz húztam.
Egészen közel volt hozzám, a szája még mosolyra nyitva, lenézett rám.
-Na, Kicsi, mit csinálsz? - még közelebb hajoltam, a homlokunk összeért. Belemarkoltam a fenekébe, és halkan sóhajtottam egyet.
Nem csókoltam meg, csak ott voltam közel a szájához, egészen közel.
- Neked... Te... Itt akarod?
Bólintottam. Egy mezõn voltunk, közel-távol senki. Csak a fák, a bokrok, õ meg én... Meg a meleg napsütés a pici széllel.
Annyira felvillanyozott a kép, amit magam elé képzeltem, hogy úgy csókoltam meg, mintha már fél órája kényeztetne, kínzó lassúsággal.
Magához vont, és visszacsókolt. Imádom, ahogyan a szájával az én számat fedezi fel. Hol elenged, és csak vár, szemét a szemembe fúrva, majd odacsókol és elhúzódik, hol pedig hosszan csókolja az ajkaimat...
Úgy csókol, mintha már szeretkeznénk.. Imádom érte.
Annyira felhúz ezzel, hogy mire levegõhöz jutok, már az sem érdekelne, ha öten néznének a bokorból.
- Add ide magad nekem.
- Kicsi, megláthatnak, ki tudja, ki mászkál erre...
Kezem már a nadrágjában turkál. Annak ellenére, hogy tiltakozik, elég egyértelmûen vevõ a mókára. Elmosolyodok.
- Nézd csak... Hát nem is olyan rossz ötlet ez, igaz?
A fülét bekapom a számba, és megszívogatom. Meleg csókot lehelek a fülcimpájára, és aprót beleharapok. A kezemmel érzem közben, hogy egyre inkább ágaskodik odalent. Ahogy haladok lefelé, egyre jobban lüktet... A nyakát csókolom, a füle mögött kezdem, lassan, leheletfinom pillepuszikkal közelítek a kulcscsontja felé. Ez a kedvenc részem itt, ahol a két csont találkozik, ez a gödröcske.
A hajamba túr, és húzza magához a fejemet. A másik kezével a csípõjéhez szorít. Érzem már a nadrágon át is, hogy kedvére van a játék.
Kiveszem a kezem az alsójából, de csak azért hogy lehúzzam róla a pólót. Végigsimítok a mellkasán, és a vállain át a hátára csúsztatom a kezem. Finom mozdulattal végigszalad az ujjam a gerince vonalán. Megfeszül.
Megcsókol hosszan, mohón és követelõdzõn.

Nedves vagyok már attól, ahogyan érzem, hogy kíván. Hogy tudom, itt fog magáévá tenni a mezõn.
Leveszi a szûk pólót rólam, melleim már szinte kiszakították az anyagát. Ahogy a hûs szellõ elõször végigsimít a mellkasomon, érzem, ahogy bimbóim kõkeménnyé válnak. Hívogatóan merednek felé. Csak nézi, ahogy mellkasom emelkedik a zihálástól.
Nagyon szeretném, ha hozzám érne.
Szinte pillekönnyen simít végig, a jobb mellem külsõ vonalát rajzolja újra. Megfeszül a hátam, fejem önkéntelenül is hátrahajlik... Odatolom neki a másikat is.
Lehajol, és a szájába veszi, fejét közéjük fúrja, aztán letérdel elém, és a hasamat csókolja. Szájának nyomán libabõrök támadnak a testemen, a szél eltüntetni a nyomait, emiatt csak még fájóbb a hiánya...
A nadrágomat gombolja, de a ruhán keresztül mér csókol.. Amint lekerül rólam a farmer, azonnal nekem esik. Felkiáltok a heves mozdulattól, ahogy a bugyimba túr. A kezével szinte azonnal belém hatol. Fáj is és érzéki is egyben. Aztán lassít, és simogat, lágyan, mint aki ki akar engesztelni, közben engem néz, arcát a hasamhoz dörgöli közben, apró csókokkal borít be, de szájjal nem ér hozzám ott lent, csak mosolyogva nézi, hogyan záródik le a szemem és hogyan nyílik ki a szám...
Olyan nedves vagyok, hogy szinte szánkáznak rajtam az ujjai.
Csillog a szeme, ahogy felnéz rám, és maga mellé int a földre.
- Beléd akarok hatolni, azonnal. Addig akarlak dugni, hogy tõled zengjen az egész erdõ...
A tarkójánál fogva magamhoz húzom, és megcsókolom. Másik kezemmel a nadrágját bontogatom, de elhúzódik, és maga tolja le, gyorsan és határozottan. Nem kerül lejjebb a térdénél...
Lehajolok a csípõjéhez, szeretném a számba venni, mielõtt még elmerül bennem. Imádom az ízét.
Úgy érek hozzá, mintha egy fagyi lenne. Megmarkolom és nyalni kezdem a tetejét. Azt játszom, hogy finom vanília, ízlik nekem, nem csak a nyelvemmel, az ajkaimmal is kérek belõle. Egészen mélyen nyelem magamba, a szemembe könny szalad.
Kiveszem, és nézem, hogyan csillog a napfényben. Szép ívesen áll, kõkeményen meredezik felém. Csodaszép farok. Megint tövig nyelem, aztán megint. Aztán hagyom, hogy birtokba vegye a számat. A sarkán ül és a csípõjét emelgetve kedvére járatja bennem. Aztán felhúz magához, és lecsókolja számról az ízét.
Felemel, felkelünk mindketten. A mellettünk lévõ fának támaszt, melleim a kéreghez érnek, édesen érdes a tapintásuk, aztán a homlokom is hozzá nyomom. Megtámaszkodom a törzsben, kitolom a fenekemet, hogy jobban hozzám férjen. Szinte azonnal bennem van. Hirtelen érkezik, és mohón dolgozni kezd bennem.
Közben maga felé húz, szinte derékszögben hajlít meg, hogy minél mélyebbre hatolhasson. Ezt imádom.
Kapaszkodom a fa törzsébe, és feszítem neki a seggemet, hallom ahogy csattogva neki-nekilökõdik a csípõje az enyémnek. Minden lökés egy kis rengést eredményez, amitõl szétesik a külvilág. Leveleket próbálok nézegetni, az erdõt bámulom. Semmi sem éles, mert apróra töri a képet a hevessége. Egyik kezével a mellemet gyúrja, a másikkal a hasam alá nyúl és a csiklómat kezdi simogatni, tudja már, hogy hogyan tegye... Szinte azonnal forróság önt el, ezt a két dolgot egyszerre nagyon imádom.

Szinte kívülrõl hallom, ahogy követelem, csinálja még, simogasson és legyen bennem így, dugjon meg alaposan, még, erõvel, ez nagyon jó, zihálok és kiabálok egyszerre.
Lehajtott fejjel nézem a kezét, ahogy simogat, és látom a golyóit is, ahogy ütemesen nekem csapódnak. Fény szûrõdik be a lábaim között, és a tisztás fürdik mögöttem a napban.
A szellõ a bõrömön édes borzongásra váltja a libabõrt, de lassan eltompulok és befelé kezdek figyelni.
Õ lassabb, alaposabb tempóra vált, mély, komótos döfésekkel dugja a puncimat, aztán egyszer csak semmi.
Nincs következõ lökés.
- Mit csinálsz?
- Nem kapsz most meg. Várj egy kicsit.
Alig bír beszélni, de kínozni kezd.
A makkját érzem a szeméremajkaimon sétálni. Ott járatja kívül, miközben lüktetõ ölem arra vár, töltse ki újra. Fáj a hiánya, tolom felé a seggem, de várat még. Mikor már a nyílásnál van, rátolnám magam, de nem engedi.
- Nem még.
A hátamat simogatja, aztán a fenekembe markol. A makkja a csiklómon jár fel és alá. Mintha dugna, de nem bennem van, hanem alattam csiszatol. Megõrölök ettõl. Hangosan nyögök, hogy adja már vissza, amikor hirtelen belém döfi, de el is veszi rögtön.
- Megdughatsz, gyere. - mondja, és ráhúz a farkára.
Én mozgok rajta, dugattyúként nyársalom fel magam újra és újra. Szinte kiabálok az örömmel vegyes gyönyörtõl, a csípõmmel körözve veszem el magamnak, amit szeretnék.
Végül satuként szorítva kezd újra döngetni, ezúttal kezével már nem engedi el a csiklómat.
Erõsen kell kapaszkodnom a fa törzsébe, hogy ne essek el a lökõdésektõl.
Jó, hogy itt van, mert a térdem is összerogy lassan a gyönyörtõl. Forró lesz minden, érzem, hogy érkezik, õ is érzi, mert hüvelyemet összeszorítom neki, hogy szûkebb legyen ez a selymes kis barlang... Ráfekszik a hátamra, úgy karol át és úgy jár a csípõje bennem.
A szemközti hegyet nézve élvezek el, a sziluettje elmosódik, ahogy felrántom a fejem. Rázkódik alatta a testem a gyönyörtõl, ahogy rámhajolva tart...
Még mindig kitölt, dolgozik bennem, az élvezet nyúlik együtt az idõvel... Mikor gyorsít, felemelkedve, seggemet két kézzel tartva, felsõtestét hátrafeszítve élvez belém, aztán rámborul. Lihegünk mindketten. Bennem marad még egy kicsit, õ is a hegyet nézi.
- Az valami kilátó?
- Azt hiszem.
- Holnap fel kéne menni.
- De fel ám... - nevetek fel, a fenekét simogatva. Arra gondolok, hogy ha utolsó látogatók vagyunk holnap, talán marad 6-7 magányos percünk a vidék legtetején...