A szexrandi szolgáltatást csak 18. életévüket betöltött látogatók használhatják. Kérjük nyilatkozz, hogy elmúltál-e már 18 éves!
Úgy hozta a munkám, hogy egy több napos konferencián kellett rész vennem amihez nem sok kedvem volt, de a munka az munka.
Este azt terveztem, hogy az „illik ott lenni” vacsora után hamar lepihenek, mert nagyon fáradt voltam.
Ennek megfelelõen -ha nem is topisan, de azért nem különösen készülve az estéhez- jelentem meg az asztalnál ahol már javában folyt az eszem-iszom. Alig, hogy leültem kollégám felhívta a figyelmem egy fiatal kis pincérnõre -aki a kora alapján még akkor is a lányom lehetne, ha huszonéves koromig a maximális önmegtartóztatással éltem volna életemet. Mivel a figyelem felhívás negatív és igaz is volt nem gondoltam volna, hogy alanyából „állítmány” lesz még aznap este. Nem kell valami „súlyosra” gondolni, de tény, hogy a hölgy a hölgynek nagyobb pocakja volt annál, hogy, olyan felsõben szolgáljon fel 1 konferenciákra berendezett szállodában amibõl ki-kibukkan a köldöke.......
Amikor ezt kiveséztük egyszer csak az asztalunkhoz lépett, és ILLEDELMES mosollyal, megkérdezte, hogy mit kérek inni. Elszégyelltem magam, mert a akkor szembesültem vele, hogy a sok HAMU kollégája közt Õ a GYÉMÁNT! Elszégyelltem, mert rádöbbentem, hogy: Hogy jövök ahhoz, hogy több méterrõl pálcát törjek valaki fölött, csak azért, mert Õ annyit hibázott, hogy nem vette észre, hogy a téli hónapokban magára szedett 1-2 kilót, és pechjére a derekára?! Rögtön éreztem, hogy demonstrálnom kell, megváltozott a véleményem, és magát a teremfõnököt intettem az asztalunkhoz azzal a kéréssel, hogy az est folyamán csak az érintett hölgy legyen a mi felszolgálónk. Fonóké láttam, hogy csodálkozik a kérésen, de miután elárultam az okot „a vendég az úr” szellemében a hölgy lett a mi kizárólagos felszolgálónk. Bár nem gondoltam semmi továbbira, de a tervezett tartózkodásomat egy kicsit meghosszabbítottam a vacsoránál. Ebben kétségtelenül szerepe volt a számítottnál jobb társaság mellett, az italokhoz kapott mosolyoknak is, amiknek megkülönböztetõ jellegét a rám boruló egyre sûrûbb alkohol okozta fátyol sem tudta észrevehetetlenné tenni számomra. 11 óra tájban elindultam a szobám felé, de még nem értem ki az étterembõl amikor „véletlenül” útjaink keresztezték egymást.
-Még ne menjen! Mindjárt végzek. Jött MAGÁZÓDVA a kérés.
Nem tudtam megszólalni a meglepetéstõl, megéltem már ezt-azt, de úgy éreztem magam mintha 6 hüvelykujj lenne a kezeimen. Tudtam, hogy rögtön kell döntenem. De akkor már annál sokkal több szempár nézett bennünk, mint amit megengedhetek anélkül magamnak, hogy kikezdhetetlenségemen csorba essék. A jelenet e kínosan csendes mozdulatlanságával már-már a botrány határát súrolta, így amikor engedte a lábam válasz nélkül hagytam el a helyszínt, egyre fokozódó vágyamat, csak a szobakulcsomon lévõ szám félreérthetetlen megvillantásával adtam a tudtára.
(folyt.köv.)
