Megdugtam anyám fõnökét! – A férfi

Január volt, hideg téli idõ. Egyszercsak megcsörren a telefonom, anyám az. Nem volt szokása gyakran hívni, így meglepõdtem. Azért keresett, mert megkért, hogy menjek el segíteni neki , mert a munkatársa megbetegedett és év eleje lévén hatalmas mennyiségû munkája van. Én akkor folyamatos mûszakban dolgoztam, így minden másnap be tudtam járni hozzá az irodába. Az elsõ nap az irodában épp ültem az asztalnál, amikor elviharzott mögöttem egy nagyon dögös csaj. Az elsõ gondolatom az volt, hogy itt helyben szeretném magamévá tenni. Meg is kérdeztem anyámat, hogy õ ki, mire a válasz így szólt: A fõnököm. De még itt szeretnék dolgozni egy darabig, úgyhogy türtõztesd magad, fiam – hanzottak el anyám szájából az óvatosságra intõ szavak, amikor látta, hogy elmosolyodok. Harmadnap anyám be is mutatott minket egymásnak. Annyira dögös volt a csaj, hogy nem bírtam elhessegetni a gondolataimat arról, hogy milyen lenne itt, az irodában az asztalra felrakni és jól megdönetni. Ezt követõen nem volt szerencsém megint bemenni anyámhoz, mert le kellett húznom a saját mûszakomat. De a következõ alkalommal anyám azzal fogadott, hogy érdeklõdött utánam. Megkérdezte, hogy van-e valakim és úgy tûnt, hogy örült annak, amikor kiderült, hogy épp nincs. Gondoltam, mi veszteni valóm van....próbáltam a közelébe kerülni valahogy, ami nem volt nehéz, mert egyre sûrûbben járt be anyámhoz, hogy kérdezzen fontosnak tûnõ dolgokat. Így nem volt nehéz beszélgetnem vele, majd néhány nap múlva már együtt ebédeltünk. Elmondta, hogy mennyit dolgozik és nap, mint nap éjfél elõtt nem nagyon megy haza. Ekkor már csak egyedül van itt és a takarító személyzet az, aki tízóra környékén megzavarja nyugalmát. Ezt én felhívásnak vettem és eldöntöttem, hogy este visszajövök és meglátogatom.
Az irodába vezetõ fõberáraton csak belépõ kártyával tudtam bejutni. Ezt még idejében kiloptam anyám táskájából, gondoltam reggelig úgyis van idõm visszacsempészni. Nekem nem volt kártyám, hiszen elméletileg nem is lehettem volna itt. Megvártam, amíg minden elcsendesül és olyan fél tíz tájékában elmentem a céghez. Láttam, hogy a kocsija még a parkolóban áll, így minden bátorságomat összeszedve elindultam befelé. Szerencsére nem hallotta, ahogyan nyílt a fõbejárat, az õ irodája elég távol volt. Minden kihalt, mindenhol sötétség, csak az egyik zárt ajtó alatt láttam néhány kikandikáló fénycsóvát. Hát tényleg itt van. Egyre hevesebben dobogott a szívem, magam sem értettem miért. Egész úton idefelé az járt a fejemben, hogy mit csinálok majd vele. Mindig nagyon csinosan öltözött, de nem kihívóan. Bár minden nap letéptem volna róla a kis kosztümszoknyáját és adtam volna neki addig, amíg csak puncija befogadásra képes.
Bekopogtam.
-Igen! – Hangzott a válasz. Kicsit határozatlanul nyitottam be hozzá. De amint meglátott fáradt szemei azonnal csillgogni kezdtek és öröm járta át az egész arcát.
-Szia, hát te mit keresel itt? – kérdezte meglepetten.
-Gondoltam meglátogatlak itt éjnek évadján és felvidítalak ezen a késõi órán. De ha nagyon sok dolgod van, akkor nem akarlak feltartani. – mondtam és egyben reménykedtem abban, hogy nem fog elküldeni.
-Valóban meg vagyok lepve, nem számítottam senkire, de ez nem jelenti azt, hogy nem örülök Neked. Van még egy s más, amit gyorsan be kell fejeznem, de ha van kedved addig maradni és megvárni, akkor utána ráérek...bármire – ahogy kiejtette az utolsó szót egy halvány mosoly futott végig az szája egyik kics gödröcskéjébõl a másikba.
Még ilyen fáradtan is lenyûgözõ volt. Fura, nem az esetem, de valami mégis vonzó számomra ebben a nõben. Közben csenben leültem a tárgyalóasztal mögötti székre. Talán az vonz, hogy anyám fõnöke, vagy az, hogy menniyre elérhetetlennek tûnik, de lehet hogy szimplán csak csodálom szépségét és okosságát. Mindenesetre hosszú óráknak tûntek a percek, ahogyan ott ültem és csöndben vártam rá.
-Készen vagyok, mára befejeztem, így is elmúlt negyed tizenegy már megint. A kutyáim otthon éheznek. Sajnos év elején mindig ez van – mondta. Majd kérdõen rámnézett.
-Elmenjünk valahova vagy maradjunk itt? – kérdeztem. – Mihez lenne kedved?
-Nos, ha számításba vesszük, hogy én egy fél órányira lakom innen és még az is idõ, ha beülünk valahova, akkor azt a javaslatot tenném, hogy maradjunk itt. Elvégre itt nem zavar minket senki. – ahogyan kimondta az utolsó mondatot, felállta és õ is odajött az asztalhoz. – Gondolom nem véletlenül vagy itt vagy tévednék? – közben beletúrt a hajamba.
-Nem, tulajdonképpen, nem. Nagyon is tudom, hogy miért vagyok itt.
-Ha így van, akkor mi tart vissza abban, hogy meg is mutatsd? Nem vagyunk már húszévesek, lassan másfél hete beszélgetünk, minden másnap és szerintem mindketten érezzük ezt a vágyat, amit hajtja a vérünket, de szólj, ha tévedek.
Hevesen csókolózni kezdtünk, annyira egymásra voltunk már hangolódva, hogy szinte téptük le egymásról a ruhát. Õ egy nagy lendülettel mindent lesöpört a tárgyalóasztalró, ahova én felültettem õt. Csillogó, vággyal teli szemekkel nézett rám, láttam, hogy akar engem. Sosem hittem volna. Már csak a kis fekete csipkés tanga és a hozzáillõ melltartó választott attól, hogy lássam ezt a tökéletes szépséget. Istenem, mindjárt szétrobban bennem a vágy, éreztem, hagyo ágaskodó farkam már nem fér meg az alsónadrágomban. De nem is kellett sokáig várnom, mert gyorsan kibújtatta a nadrágból férfiasságom és magához húzott. Ahogy az asztalon ült, hatalmas farkam pont hozzáért meleg, vékony tangával fedett puncijához. Csókoltam, mindenhol ahol értem. Vágytól duzzadó ajkait, csodálatos nyakát vállát, s miközben kibujtattam melltartójából, formás kis melleit is megízlelhettem. Sosem hittem volna, hogy ennyire akarhatok valakit, de így volt. Nem tudtam betelni teste érintésével, bõre illatával, selymes tapintásával. Õ kezével a fejemet irányította, egyik mellérõl a másikra. Nagyon évezte a kényeztetést és önzõ módon csak hagyta, hogy én kényeztessem. Apró kezével megfogta a jobb oldali cicijét és a számba adta, közben masszírozta és az ujjaival a segített a nyelvemnek a bimbóját simogatni. Kezemmel behtoltam a fekete tangája alá és megéreztem teljesen sima, bársonyos punciját, azt ahogy lüktet a vágytól. A forrósága és a nedvessége mindent erálult. Nedves kis csiklóját izgattam, morzsolgattam ujjaim között, amibe õ beleremegett annyira élevezte. Egyre hevesebben és hevesebben nozgatta testét. Amikor már éreztem, hogy egyre fokozódik benne a vágy lassítottam kicsit, elvettem a kezem, számat levettem melleirõl és ránéztem. Könyörgõ tekintete mindent elárult, kíván engem, itt és most. Megcsókoltam, csak pici, apró csókokkal árasztottam el az ajkát és közben félrehúztam a tangáját, hogy ágaskodó hímvesszõmet beillesszem forró, nedves szûk puncijába. Elõször csak játszttam kicsit, nem dugtam be, csak épphogy megállatam a kapuban és föl- le simogattam a nagyajkakat. Ekkor a gyönyörtõl már nem bírta türtõztetni magát, hanyatt dõlt az asztalon, lábait a nyakamba rakta, hogy jó méllyen belé tudjak hatolni. Óvatosan beletoltam óriásira merevedõ szerszámomat.
-Óh igen, gyere, kérlek csináld, ne hagyd abba, told be erõsen, jó méllyen – közben kapaszkodott az asztal szélébe, hogy a lökésektõl ne csússzon feljebb és feljebb.
Minden lökésemnél szorított egyett a farkamon, olyan erõvel, hogy alig bírtam visszatartni, hogy bele ne élvezzek.
-Csináld hátulról, kérlek, úgy tudsz a legmélyebben belémhatolni – mondta. Én óvatosan kihúztam belõle a farkamat és ráhasalt az asztalra. – Légy kemény! – mondta és közben mosolygottt.
Ahogy lehasalt és megláttam kerek kis popsiját azonnal tudtam, hogy nem adok pár másodpercnél többet magamnak. Tövig behatoltam, hátulró, keményen, úgy ahogyan kérte, majd követte még néhány lökés, õ is egyre nagyobbakat sóhajtozott és kezével a kezem után nyúlt, ahogy megfogtam és megszorította, nem bírtam tovább és beleélveztem puncijába, s õ ebben a pillanatban éreztem, hogy nála is beteljesedett a gyönyör. Éreztem, ahogy hüvelyével rászorít és csak szorítja, szorítja, majd pár másodperc után kezdett engedni a szorításból, közben még mindig pihegett és levegõvétele egyre lassabbá és lassabbá vált. Én ráfeküdtem és átöltemtem, nem szólt semmit, de éreztem, hogy jó így neki. Amikor teljesen elernyedtem, kihúztam belõle a farkam, amit halk sóhajtása követett. Õ visszaült az asztalra, én álltam vele szemben, átölteltem újra és gyengéden megcsókoltam.
Itt már tudtam, hogy ez nem lesz egy egyszeri alkalom, mert szívem nagyon hevesen vert és furcsa, borzongásszerû érzés futott át rajtam.