Csacsogó

Úgy kanyarodom az úton, mint egy holdkóros. Már harmadszorra kerülöm meg a háztömböt, mire ráébredek, hová is hoztam magam. Ez az a ház. Nyelek egyet, beparkolok a szélén, az orgonabokor mellett, ahol a legnagyobb a takarás. Felnézek. Nagyjából megtalálom az ablakot. Ég a villany. De lehet, hogy nem is az az ablak.
Elõveszem a mobilt, bámulom. Vissza kellene mennem. De már nem fogok, érzem. Ujjam gyorsan megtalálják a betûket, már megy is az üzenet. Kellesz. Ennyi. Ilyen egyszerûen. Lélegzetvisszafojtva várok. Mégis mire számítok? De a válasz nem késlekedik. Hol vagy? Megnyomom a hívás gombot. Hangja mosolyog a telefonban. Megismétli a kérdést.
- Hol vagy?
Melegség jár át.
- A ház elõtt. – mondom kiszáradó torokkal.
- Gyere fel! Ha berreg, lökd meg az ajtót.
Tudom, hogyan mûködik az ajtó. Szinte futok odáig, feszít belülrõl valami. Bejutok. A lift gyors, kényelmes, tágas. Vetek egy pillantást a tükrébe. Nem borotválkoztam, és egy régi csíkos póló van rajtam. Át kellett volna öltöznöm legalább.
Áll az ajtóban, ragyog a mosolya, a benti fény glóriát von köré. Átölelem, viszonozza. Megfogja a kezem, úgy húz beljebb.
- Gyere!
Lábbal lököm be az ajtót, a falhoz simul, csókolom. A szája meleg, dédelget, élvezettel keresi az ismerõs szögeket. Hirtelen érzem, hogy felenged bennem minden feszültség. Jó itt, jó a karjában. Nem kérdez, így nem hazudok semmit. Beletúr a hajamba, ujjai simogatják a nyakamat, államat.
- Szúrok? – kérdezem bocsánatkérõn.
- Szúrsz. De finom.
Tenyerembe rejti arcát, simogatom a szemöldöke ívét, aztán újra csókolom, az arcát, füle mögött a meleg, érzékeny területet, a nyakát. Nyelvemmel, ajkaimmal kényeztetem, érzem, ahogy felgyorsul az érverése. Teste szorosan hozzám simul. Ujjaimat lesiklatom a mellére. A kis hetyke mellbimbó meredezve ugrik a tenyerembe. Három ujjam közé veszem, úgy simogatom, sodrom, a vékony pamut anyagon keresztül. Hálásan felsóhajt. Nézem az arcát. Lehunyt szemmel adja át magát a kéjnek, ajkai elnyílnak. Olyan izgató így, legszívesebben itt, most azonnal szeretkeznék vele, le sem véve a ruháját, csak félrehúzva a szoknyát és a bugyit, combra letolt nadrágban esnék neki. Ehelyett tovább gyönyörködöm benne, miközben lesimítom a válláról a blúz keskeny pántját, és nyelvemmel elindulok a melle irányába. Kihagy a lélegzete egy pillanatra, én pedig hagyom, had várja az érintést. Kicsit húzom, nézem az arcát és a remegõ mellet. Nem bírom tovább, muszáj a számba vennem, látnom kell, ahogy megfeszül egy pillanatra az egész teste az élvezettõl, aztán elernyed. Másik kezemmel a szoknya alá tapogatózom. Felemeli a lábát, térdhajlatomba helyezve az övét. Nincs benne cseppnyi szégyenkezés, gátlástalanul várja a kényeztetõ érintést. Élvezettel simogatom a bársonyos bõrt, érzem, ahogyan érintésemre széjjelebb tolja a lábait. Ajkaim közé szorított bimbóját szívom, miközben ujjaimat a bugyija pereme alá bújtatom. Felnyög, legszívesebben én is nyögnék, amikor megérzem, milyen forró és nedves az öle. Lenyûgöz, milyen hirtelen történik ez nála. Ujjamat élvezettel csúsztatom a síkos ajkak közé, közben hallgatom fojtott nyögéseit. Jobb szeretek egyszerre élvezni vele, de tudom, hogy most nagyon közel jár. Talán rossz néven is venné, ha most felkapnám és bevinném az ágyra. Kiesne a ritmusból, velem foglalkozna, engem vetkõztetne, csókolna, kóstolna, ahol érne, és elveszítené az esélyt erre a csodás magánorgazmusra. Simogatom hát, ujjaimmal bebarangolom az összes ismerõs utat, amirõl tudom, hogy élvezetet jelent számára. Gátja és a hüvelybemenet közötti síkos területet simogatom, közben nyelvem lesiklik mellérõl, elindulok lefelé.
- Ne! – sóhajtja, vagy talán inkább csak leheli, de olyan erõtlenül, hogy nem vehetem komolyan. Letérdelek elé, lesodrom a csípõjén a kis tangát. Ujjammal benne járok, nyelvem pedig a szétváló nagyajkak találkozásánál keresi a kis dombocskát. Nagy csiklója van, nagyobb, mint akikkel eddig találkoztam, felizgultan szinte kitüremkedik, nyelvem rátalál, lágyan simogatom. Érzem, ahogyan megroggyan a térde az érintéstõl.
- Ne, kérlek! – suttogja zaklatottan. Erõsen tartom a fenekét, miközben újabb támadást intézek a csiklót borító finom bõr ellen. Remeg a lába, lélegzetvételei hörgésbe csapnak át. Néhány lágy, kényeztetõ nyelvsimítás után egy gyors, kemény nyelvmozdulatot teszek. Halk sikkantás szakad fel belõle, csípõjét elõre löki, remeg. Újabb finom érintések, mintha csak altatnám a figyelmét, aztán egy újabb támadás, ezúttal egészen lelököm csiklójáról a csuklyát. Felnézek rá, reszket, ajkai elnyílva, keze mellét markolja. Szinte végiglüktet rajtam a kéj, érzem, ahogy farkam megrándul. Visszatemetem a fejem a combjai közé, finoman kényeztetem a csiklóját, közben ujjaimat begörbítem, sebesen simogatom, kint maradt ujjaimmal gátját izgatom. Számba veszem csiklóját és megszívom. Végigráng a teste, ujjaimat szinte elroppantják a szorításai. Újra és újra szívom a kis gombot, nyelvemet jártatom a hegyén. Zihál, tehetetlenül vergõdik, szorosan tartom, amíg élvezete el nem csitul. Lassan csúszik le mellém a földre, szeme hatalmas, tekintete párás.
- Jaj… - suttogja. Tudom, hogy ilyenkor nem találja a szavakat, és ez bántja õt. Gyorsan az szájára helyezem az ujjaimat.
- Tudom – suttogom a fülébe.
- Punciszagú az ujjad. – kuncogja halkan.
- Azt is tudom. – mondom mostmár normál hangon. Nincs miért suttognunk, kéjhangjait hallhatta az egész lépcsõház. Vigyorgok.
Magamhoz szorítom. Bújik ölembe, piheg. Szeretem ezt ilyenkor, olyan kisimult és hálás.
Feláll, lehúzza magáról a blúzt, elindul a szoba felé, menet közben szándékosan elejti a ruhadarabot. Nézem a hátát, karcsú alakját, a derekán ringó szoknyát, feneke félgömbjét, ahogy lépésenként kirajzolódik. Szép. Nem feltûnõ jelenség, és ha hajlamos lenne rá, talán órákig hisztizhetne széles csípõjén, a hasát jelzõ kis dombon. De õ nem ilyen. Utána lépek, átölelem. Megfordul. Nézi a szemeimet, aztán csókol, lágyan, játékosan, évõdve. Nem tudom elfojtani széles vigyoromat. Tudom, hogy most én következem, hogy most minden mozdulata csak értem van, azért, hogy minél nagyobb élvezetet láthasson az arcomon. Nem titkolom, jól esik a várakozás is, mert biztosan tudom, hogy megkapom, amire vágyom.
- Akarlak – kimondom, mert tudom, hogy szereti hallani. Hangom kissé rekedtes, nyelvemen az õ íze van még. Jólesõ íz, ami csókja nyomán sem tûnik el a számból. Kecses ujjai szinte lesimogatják rólam a pólót. Élvezettel nézi a testemet, adonisznak érzem magam a tekintetétõl, ahogyan lesiklik mellkasomon, megpihen a hasamon. Ajkai követik, lágyan, forrón csókol, ahol csak ér. Beleborzongok, bõröm csupa libabõr. Fürge ujjai kigombolják a farmeromat. Felnyögök, ahogy megszabadít a farkamat betonpáncélként szorító ruhadarabtól. Kilépek belõle, villámgyorsan lerúgom a zoknikat, mielõtt kis derültség kíséretében lesegítené rólam. Keze tovább siklik a testemen, fenekembe kapaszkodik, látható élvezettel simogatja a bõröm, körmével ábrákat karcol rá. Torokhangon nevet hozzá.
- Ez tetszik neked –mosolyodok el.
- Igen – vallja be szégyenkezés nélkül.
– Tetszik a tested! Jó érinteni téged.
Csókol, miközben ujjai combomra siklanak. Farkam aprót bókol a mozdulatra. Meleg tenyerét rátapasztja a combom és a hasam közötti hajlatra. Várom, mikor érinti meg végre az egyre duzzadozó szerszámomat, de õ csak simogat, közben nyelve öleli nyelvemet, ajkaival szívja ajkamat. Feladom a várakozást, megfogom a másik kezét, és finoman a farkamra vezetem. Halk torokhangon felnevet.
- Helló!- köszönti, hangjában csöpp flörtöléssel, mintha különálló személyiség lenne.
- Már képtelen köszönni, elállt a szava! – mormolom a fülébe.
Felnevet. Tetszik neki a játék.
- Azt hiszem ebben az esetben beszélnem kell vele!
Olyan hirtelen térdel le elém, hogy egy pillanatig nem is értem az összefüggést. Persze nem is érdekel, forró szája farkam magasságában, az egyetlen, amire koncentrálni tudok, az a látvány. Legszívesebben belekapaszkodnék a hajába és dugnám azt a forró, édes száját, basznám, mint a gép, de tudom, hogy nem venné jó néven. Õ ennél kreatívabb játékokat kedvel. Egy ideig szemez a darabbal, aztán közel hajolva, becézve suttog neki. Szája milliméterrõl milliméterre egyre közelebb kerül hozzá, én meg õrjöngve várom a pillanatot, amikor végre eléri. Felnéz. Legszívesebben rákiáltanék, hogy vegye már végre a szájába. Rá van írva az arcomra, tudom, látom az elégedett tekintetébõl. Gonosz módon villámgyorsan végignyal a combhajlatomon. Megrándulok, de tartom magam. Forró puszikat lehel a hasamra, gondosan elkerülve a lényeget. Megmarkolom a legalját, és a szájához irányítom.
Ismét felnéz rám, nem szereti, ha átveszem a kezdeményezést, elrontom a játékát. Kezét engedelmesen ráhelyezi, aztán nyelve hegyével épp csak megérinti. Mint egy furcsa nevû ismeretlen fagyit, amirõl még nem tudja, milyen ízû is lehet valójában. Sóhajtok. Óvatosan ismét megérint a nyelvével, végigfuttatja a makk peremén. Ez már jobb, sokkal jobb, élvezem, ahogy a nedves, meleg nõi nyelv végigszánkáz a legérzékenyebb részen. Kis szünetet tart, nem nézek oda, úgyis tudom, mit tesz. Nedvességet csempész ujjaira, úgy siklatja újra farkamon õket, miközben ajkai végre megkegyelmeznek és forró sikamlós szájába engednek. Ujjai, ajkai, nyelve egyszerre kényeztetnek. Nyögök az élvezettõl, marhára nem érdekel, ki hallja, kibírhatatlanul jó így, üvölteni is tudnék. Le sem kell tekintenem, lehunyt szemhéjaim mögül is látom, ahogyan ajkai siklanak a farkamon. Hajába simítom a kezem, érzem a bólogatása ritmusát. Tudja õ is, hogy túl jó, felhagy ezzel az õrült kényeztetéssel, nyelve kíváncsian rajzol végig egy eret a farkamon. Remegek, pedig ez csak a safety car-os kör. Magam ellen követek el erõszakot, amikor kezem a karjára helyezem.
- Gyere!
Finoman az ágy irányába tolom. Feláll, egészen szorosan hozzám simulva, melleivel végigsimítva combomon, farkamon, mellkasomon. Magamhoz szorítom, két lépés az ágy, szinte rádobom, majd rávetõdök én is. Csókolom, próbálok rá koncentrálni, hogy kissé alábbhagyjon a gerjedelmem. Vele akarok elélvezni, egyszerre. Ehhez muszáj kicsit lassítanom. Elindulok a testén, kicsit játszom a melleivel, ujjaimmal lábai közé törekszem. Alig érintem, máris nyög, remeg. Lába között csupa lucsok, nocsak, elmondható, hogy élvezettel szopott. Egy pillanatra felrémlik bennem, ahogyan kényeztet, gyorsan másfelé terelem a gondolataimat. Most szétsimítom a nagyajkait, középsõ ujjamat lököm belé ritmikusan, miközben hüvelykemmel a csiklóját masszírozom. Csípõje követelõzõen lendül a levegõbe, miközben szájából artikulálatlan kiáltások hangzanak. Ez az, igen, innen már nincs számára visszaút. Rágördülök, az ágyra szorítom, csókolom, ahol érem. Csípõjét rázza, hiányolva az ujjaim kényeztetését. Feltolom az egyik lábát, térde szinte a vállát éri, és lassan, nagyon lassan beléhatolok. Körülölel a forró, feszes, lüktetõ punci, õrjöngeni tudnék, olyan jó, kényszerítem magam, hogy lassan, nagyon lassan kihúzódjak aztán iszonyatosan gyorsan újra be. Felkiált, ahogyan testének csapódik a testem. Egyik kezemmel bokáját tartom, másik a csiklója után tapogat. Nem tudom olyan pontosan simogatni, de azért mindent megteszek, ami tõlem telik.
Mint egy dugattyú, úgy mozgok benne, nagyon lassú kihátrálásokkal, erõs, gyors, mély behatolásokkal. Minden behatolásnál halk kiáltással szakad ki belõle az élvezet. Hüvelye szorosan zár farkamra, aztán már nem érdekel az ütem, gyorsan, vadul mozgok benne. Csípõjével követi a ritmusom, bármilyen gyors ütemre váltok, velem mozdul, egyszerre lélegzünk, és egyszerre szakad ki belõlünk minden kiáltás. A gerincembõl érzem kirobbanni a kéjt, felüvöltök, aztán vállába harapva fojtom el a hangot, hogy csak az érzésre koncentrálják. Remeg alattam, puncija észveszejtõen szorít, együtt lüktetünk, csípõm tehetetlenül enged a lendületnek, újra és újra a testének vágódom, forró lávaként lövell ki belõlem az anyag, kéjjel perzselve fel az útját.
Percekig csak lihegni tudok, mozdulni is alig. Legördülök róla, nehogy súlyommal agyonnyomjam. Azonnal közelebb húzódik hozzám, átölel. Így fekszünk, jó darabig, csendben, harmóniában. Magamhoz szorítom, hogy érezzük egymást. Talán egy órát is így fekszünk, õ mozdul elõször.
- Menned kell. – mondja ki õ, hogy megkönnyítse. Hogy érezzem, nem haragszik. Megcsókolom a homlokát, rossz elszakadni a teste érintésétõl. Egy percig még ülök az ágy szélén, csendben gyönyörködve a kielégültségtõl sugárzó nõi alakban. Elõkeresem a ruháimat. Kikísér az ajtóig, még egyszer megölel. Nem köszön, én sem akarok elköszönni.