Egy titkárnõ felfedezi titkos énjét - 1. rész

Izgatottan szállsz fel a metróra. „Ma van az elsõ napom a nagyfõnök mellett”, gondolod magadban. Gondolatban végigfutsz az öltözékeden, melyet direkt erre az alkalomra vettél. Apró mintás kék kosztüm, kicsit térd alá érõ, szûk szoknyával. Tudod, ez jól kiemeli a fenekedet. Azért, hogy tényleg magabiztos legyél, a legszexisebb fehérnemût vetted fel. A nagyfõnök ugyanis a pletykák szerint nagyon szereti a nõket. No nem mintha azt hinnéd, hogy a fehérnemût valóban meglátná a fõnök, de jólesõ érzéssel tölt el, hogy ha tudná, akkor biztosan elállna a lélegzete.
Könyvelõ vagy ugyanis egy nagy multinacionális cégnél. Egyedül laksz a frissen vásárolt lakásodban, ahova nem régen költöztél. Nagy öröm ez neked, végre a magad ura lehetsz, nem kell másoktól függnöd. Bár nem tudod a törlesztõrészleteket pontosan hogyan is fogod fizetni, azért belevágtál.
Egyedül vagy, mert a munka mellett nem nagyon van idõd ismerkedni, pedig a vágyaid elég gyakran elõtörnek belõled. Ilyenkor jobb híján kénytelen vagy magadon könnyíteni. Egészen profi vagy már az ujjaiddal. Vannak persze kalandjaid is, de a munka miatt nagyon ritkán, és valahogy egyik sem tud annyit adni Neked az ágyban amire vágysz. Ezért egyre kevésbé keresed a férfiak társaságát.
A múlt héten óriási lehetõséget kaptál a cégen belül, a cég alelnöke (ez vagyok én), mellett kell dolgoznod a titkárságon. Pénzügyi jellegû anyagokat írni, elszámolásokat csinálni meg „amit még megkövetel a munkakör” – ahogy a HR-es mondta. Ez nagyon nagy szó, jól tudod, hogy a cégben élet és halál ura vagyok. Véres kezû fõnöknek tart mindenki, sõt arról is keringenek pletykák, hogy a titkárnõimtõl nem csak a szorosan vett munkát várom el. Mindezzel nem foglalkozol, örömmel fogadtad el az állást, hiszen a fizetésed a duplájára nõ. Szükséged is van rá, mert a hiteltörlesztésedhez nagyon kell neked pénz. Nem bánod, ha sokat kell dolgozni, a pletykákra meg nem figyelsz. Még magadnak sem vallod be, de titkon az is megfordul a fejedben, a vibrátoroknál még a fõnök farka is jobb lenne. De ezeket a gondolatokat hamar elhessegeted magadtól.
Mivel a cég egyik alelnöke vagyok, hatalmas irodám van (jóval nagyobb, mint a lakásod), saját bárral, vetítõsarokkal, fürdõvel. Neked is sokat javulnak a munkakörülményeid, két másik titkárnõvel – Anikó és Márta - ülsz együtt a szobám elõtt. Az elsõ napokban nagyon megbecsülöd magad, bár én nagyon kemény fõnök vagyok, sokszor kell éjfélig bent maradnod, és minden apró hibádat azonnal észreveszem. Decensen, de azért csinosan öltözködsz, kerülöd a kihívó ruhákat. Ennek ellenére sokszor van olyan érzésed, hogy a fenekedet bámulom, mikor kimész a szobából.
Kolléganõid nem sokat foglalkoznak Veled, szinte csak a munka miatt beszéltek egymással. Kicsit furcsállod is, hogy mikor rólam kérdezed õket, hirtelen másra terelik a szót. Az mindenesetre feltûnik, hogy mindketten rafináltan, visszafogottan, de nagyon kihívóan öltözködnek. Nem is egyszer veszed észre, hogy kigombolják blúzukon a legfelsõ gombot mielõtt az irodámba lépnek. Azt pedig biztosan tudod, hogy mindig combfixben járnak. Annyit megtudtál ugyanis tõlük, utálom a harisnyanadrágot, és az, aki azt hordja a titkárságomon, hamar másutt találja magát. Bár nem tudod, én mibõl látnám mi van a szoknyád alatt, de Márta biztosít róla, hidd el, megtudom, ha harisnyanadrág van rajtad. Nem érted ugyan hogyan, de azért Te is combfixben jársz. Nem mintha ellenedre lenne, nagyon jó érzéssel tölt el, ahogy ültödben csupasz combjaid egymásnak feszülnek. Sõt, sokszor kapod magad azon, lassan mozgatod a combjaidat a szoknyád alatt, kellemes érzéssel elöntve öledet. De ettõl még lelkiismeretesen dolgozol.
A munka sok és nehéz, de nagyon élvezed, rendkívül sok újat tanulsz. Hamar beleszoksz a rutinba, reggel korai kelés, minimális reggeli, rohanás a munkába. Az irodában ugyan lefoglal a munka, de annyi üresjárat szinte minden nap van, hogy gondolataid elkalandozzanak. Egyre többször kapod azon magad, hogy a szexre gondolsz. Mintha valami lenne az iroda levegõjében. Vagy talán attól van, hogy két kolléganõd mintha a kollegialitásnál egy kicsit szorosabb kapcsolatban lenne? Mert a pillantások, amelyet váltanak, parányival meghittebbek, mint kolléganõk között szokás. Vagy talán az izgat fel, hogy amikor én kimegyek hozzátok vagy behívlak az irodába, teljesen nyíltan megbámulom a lábaidat, fenekedet, melleidet? Nem tudod. De egyre többet és hosszabban jut eszedbe, milyen jó lenne egy kemény farkat kényeztetni. Olyannyira, néha azon kapod magad, az asztal alatt bal kezed lassan, de határozottan simogatja öledet.
Egyik este, egy ilyen nap után (mikor puncid többször „bejelentkezett” és nem egyszer kellett magadat rászorítani, hogy ne foglalkozz vele) a sokadik jelentést javítod, de érzed, fejben nem vagy ott, vágyaid újra és újra összeszoríttatják veled a combodat. Már csak ketten vagyunk bent a cégnél, behívlak magamhoz az irodába. Kezemben papírok, látod rajtam, hogy nagyon mérges vagyok.
- Tudja mi ez? - kérdezem
- A kormánynak küldött anyagok? - kérdezel vissza félszegen.
- Igen! - robban ki belõlem - És nem az utolsó verzió, hanem a kettõvel ezelõtti. És maga mégis ezt küldte el! Van fogalma mit tett? Elúszhat rajta az egész üzlet! – kiabálom, miközben egyre közelebb lépek hozzád.
A fejedben viharos gyorsasággal rohannak a gondolatok. Mikor is küldtem el? Az lehetetlen, hogy nem az utolsó verzió volt. Vagy mégis? Amikor egy kicsit jobban összeszorítottad a combodat, hogy jólesõen megnyugtasd követeledzõ csiklódat? Akkor nem igazán a munkára figyeltél...
- De én nem… - hebeged.
- Micsoda? – ordítom most már teli torokból. A testünk szinte összeér – Hogy nem is hibázott? Ez már végképp sok. – Hirtelen durván, két kézzel megrángatom a válladat. A meglepetéstõl térdre esel. Egy gomb ki is gombolódik a blúzodon. Fentrõl pontosan látom melled emelkedõ és süllyedõ vonalát, ahogy lélegzel.
- Én nem úgy gondoltam… Bocsánat… - hebeged sírással küszködve.
- Ezért kirúghatom! - mondom még mindig dühösen, de már egy kicsit lecsillapodva.
- Nem, azt nem lehet. Kérem, ne rúgjon ki! Nem teheti meg velem. – válaszolod rémülten
- De megtehetem. Holnap már nem is kell jönnie. – vágok vissza hidegen
- NE! Kérem ne! Bármit megteszek, nem hibázom többet, éjszaka is dolgozni fogok. – kiáltod riadtan, miközben eszedbe jutnak adósságaid.
- Bármit? - kérdezem vészjóslóan
- Bármit! – vágod rá – Csak ne rúgjon ki.
- Bármit amit akarok? – kérdezem újra.
- Igen, igen bármit, amit akar. Mindent meg fogok tenni. – mondod hevesen. Hirtelen ötlettõl vezérelve átöleled a térdemet. A fejed ezzel pont egyvonalba kerül az ölemmel. Centikre van a farkamtól. Erre te is rájössz, és amilyen gyorsan odaborultál, vissza is rántod magad. Rájössz mennyire félreérthetõ, amit tettél, érzed teljesen elpirulsz.
- Én nem úgy… Én nem… De bármit… - dadogod.
Egy kicsit élvezem zavarodat, majd kezembe véve álladat, fenyegetõen a szemedbe nézek. – Bármit? Mert különben holnap reggel már ne is jöjjön!
Látod a szememben, hogy komolyan beszélek. Megint végigfut benned, mit tudnál kezdeni az életeddel, ha nem lenne ez az állás. Igen, mindent meg kell tennem, gondolod. Még azt is, ha kell. A gondolattal egy pillanatban szégyelled el magad, hogy ilyen egyáltalán eszedbe jutott. De csak meg kell tartanom az állást - gondolod. És egyébként is rád férne már végre egy igazi dugás. Lopva rápillantasz a nadrágomra, ahol egy igen ígéretes dudort látsz. Borzongás fut végig rajtad, ami legnagyobb meglepetésedre a bugyidban végzõdik. De nem, akkor sem, ezt nem lehet - vitázol magaddal.
Gondolataidból az én hangom zökkent ki.
- Úgy szóval egy kicsit inába szállt a bátorsága a kisasszonynak. – mondom gúnyosan – Na nem baj, megkönnyítem a döntést. Nem várok mást magától, mint hogy viselje el szótlanul a büntetést, amelyet kirovok magára. Meg fogom rendesen büntetni, mint a rosszkislányokat szokás.
- I-i-igen – habogod egy kicsit megkönnyebbülve, hogy ennyivel meg fogod úszni. Ugyanakkor kicsit bánod is, hogy azt a dudort nem fogod közelebbrõl látni. – mit kell tennem, mi lesz a büntetés?
- Lépjen ide az asztalhoz – parancsolom szigorúan.
Meglepõdve az asztalhoz lépsz, nem tudod elképzelni mire gondolok.
- Tegye elõre a kezét ide és ide – mutatok két pontra az asztal másik végén.
- Mit akar velem csinálni? – kérdezed hirtelen megrémülve.
- Meg fogom büntetni, mint egy rossz kislányt. Pontosan úgy. – mondom és elõveszek egy nádpálcát.
- Nem, nem azt nem lehet. – lépsz hátrébb az asztaltól. Meglepõdve veszed észre, hogy a pálca megpillantásakor a puncid követelõdzõen újra jelentkezik!
- Az elõbb beleegyezett! - mondom ingerülten.
- De én nem… Én nem úgy… Ezt nem lehet – szakadt ki belõled.
- Akkor marad a felmondás. Holnap már nem kell jönnie. – mondom ellentmondást nem tûrõ hangon.
- Jaj nem, azt nem, tényleg bármit megteszek. – kérlelsz a sírás határán, ahogy az ellentétes érzelmek dúlnak benned. Az asztalra pillantasz, a pálcára, rám, a papírokra, amelyek az egészet okozták. Nem tudod mit tegyél. Nagyon kell az állás, de mégsem fenekelhetnek el! Ugyanakkor meglepõdve tapasztalod, akárhányszor a pálcára nézel egyre nedvesebb lesz a bugyid. De nem, ilyet akkor sem lehet, mondod magadnak. De akkor holnaptól földönfutó leszel. És egy kis verésbe még senki nem halt bele.
A gondolataidból megint csak sürgetõ hangom zökkent ki - Nincs sok idõm, döntse el mit akar! –
- Jó, beleegyezem, csak kérem, ne rúgjon ki. – suttogod megadóan.
- Ez természetes – mondom – Megbüntetem ahogy megérdemli, és el is felejtjük a dolgot. De nehogy újra meggondolja magát!
- Nem fogom. Ha már elhatároztam végig fogom csinálni. – válaszolsz.
- Jó. Fogja meg az asztalt ahol mutattam. -
Elõrehajolva megfogod az íróasztal két szélét. Szinte teljesen rá kell feküdnöd, L alakban állsz, lábaid a földön, karjaid elõrenyújtva az asztalon, csípõd nekiszorul az asztalnak. Teljesen kiszolgáltatottnak érzed Magad. Szégyenedben behunyod a szemed és várod mi történik. Meglepõdve érzed, hogy csuklóidon bilincs csattan, amelyek valahogy az asztal alól kerültek elõ. Mire észbe kapsz,már a felkarodat is egy bársonnyal bélelt míves réz félkarika szorítja az asztalhoz. Teljesen leszorítják a karodat, nem is tudod õket megmozdítani. Beléd hasít a félelem, mi fog veled történni? Ez itt egész biztos nem elõször fordul elõ, különben miért lenne ilyen speciálisan felszerelve az asztal? Moccanni sem mersz. Ugyanakkor valami megfoghatatlan izgalommal tölt el, hogy ennyire tehetetlen vagy, minden jóérzésed ellenére a bugyid már csuromvizes.
Egyszer csak érzed, a szoknyádat felhajtom a derekadra – Szép – mondom elismerõen - látom megtanulta, hogy nem szabad harisnyanadrágban járni. Na de ne gondolja, hogy ettõl enyhébb lesz a büntetése! Kezdjük is el! 10 botütéssel kezdünk. Számolni fogja, és ha eltéveszti, újra kezdjük. Érti?
- I-i-igen. – bólogatsz amennyire kifacsart helyzetedtõl telik
A nádpálcával végigsimítok a fenekeden, majd hirtelen ütés mérek a fenekedre. Összerándulsz és egy kis sikoly szalad ki a szádon.
- Nem sikítani kell, hanem számolni! – dörrenek rád. – Ez nem fog számítani, újrakezdjük.
A nádpálcával megint végigsimítom a fenekedet, de most elkalandozok, és benyúlok a lábad közé, a pálca végével izgatva a pinádat.
- Ne! - Önkéntelenül is összezárod a lábaidat, de ezzel csak azt éred el, hogy a pálca még inkább a csiklódhoz szorul. Meglazítod a combjaidat és a pálca kicsúszik. A bugyid viszont teljesen hozzáragadt a puncidhoz.
- Á, szóval így állunk. A kisasszony egészen összevizezte a bugyiját! Na majd ezen is segítünk. – mondom gúnyosan.
- Nem, én nem… Én… - kezdesz bele, de ekkor újra lesújt a nádpálca a fenekedre. Eszedbe jut, hogy számolnod kell.
- E-e-egy… - liheged. A nádpálca gyors egymásutánban üti hol a fenekedet, hol a combod és a feneked találkozását. Az ütések fájdalmasak de nem annyira, hogy ne gyõzze le a fájdalomérzést a kéj. A fájdalom, ahogy a pálca lesújt melegségbe vált és ellepi egész öledet. Minden ütés után fokozódik benned a vágy, ahogy kiszolgáltatva fekszel az asztalon. Ezt természetesen én is észreveszem, már alig férek el a nadrágomban, annyira kemény a farkam. Fantasztikusan szexis vagy, ahogy az asztalomon elterülsz, szoknyád felhajtva, kis csipkebugyid már teljesen nedvesen ragad hozzád. Az pálca nyomán a feneked egészen vörös lett. Minden ütésre összerándul a puncid, önkéntelenül is az asztalhoz nyomod.
- Tíz – liheged az asztal lapjába. Ekkor a pálca helyett meglepetésedre egy súlyos tenyér csapódik a fenekedhez.
- Errõl nem volt szó – szalad kis szádon, de már tudod, hogy hiba volt.
- Micsoda? Itt én szabom a játékszabályokat. Emlékezzen rá, beleegyezett, hogy elviseli a büntetést. Inkább ezt akarná mi? – hirtelen megmarkolom a bugyidon keresztül a pinádat. Ujjaim erõsen nyomják a kisajkaidat ahogy köröznek a csiklódon.
- Igen – mondod önkéntelenül az élvezés határán – igen. Igen. – hajtogatod, ahogy masszírozom a csiklódat.
- Majd ennek is eljön az ideje – hallod a hangomat. Elkeseredve veszed tudomásul a kezem elhagyta a pinádat. Sõt a tenyerem súlyos csapást mér a fenekedre. A kezem lenyomata kirajzolódik a fenekeden. Gyönyörködve nézem, ahogy a nádpálca vörös csíkjait egy nagy tenyér piros körvonala olvasztja egybe. Felváltva helyezem el az ütéseket a jobb és a bal fenekeden. A csapások erejétõl vágyad lángolása elõbb kicsit alábbhagy, de utána ahogy egyre jobban izzik a feneked a tenyerem alatt, úgy izzik fel a puncidban is a vágy.
- Kérem… Hagyja abba… Könyörgök…. Mert különben… -nyöszörgöd.
- Mert különben - kérdezem, és újra megmarkolom a puncidat. Mutatóujjam a csiklódra szorul, hüvelykujjam a feneked két partja között szinte belenyomja rózsaablakodba a bugyid finom anyagát. - elélvez?- De ezt már nem hallod meg, mert hatalmas hullámban tör rád az orgazmus, a lábujjaidig beleremegsz. Nedveid teljesen eláztatják a bugyidat, a kezemet, combodat. Aléltan fekszel az asztalon, most örülsz, hogy ki vagy kötözve, mert biztosan lecsúsznál a földre, ha nem tartanának a bilincsek.
- Erre már nincs szükség. – állapítom meg tárgyilagos hangon, és egyetlen mozdulattal letépem a bugyidat. A meglepetéstõl meg sem tudsz szólalni. Hirtelen mozdulattal kikapcsolom a felkarodat tartó bilincseket.
- Térdeljen fel az asztalra! – parancsolom. Engedelmesen felemeled a lábaidat az asztalra és elõrébb csúszol, hogy térdeid is felférjenek. Szemérmesen próbálod összezárni a lábaidat, de én ellentmondást nem tûrõen szétcsúsztatom a térdeidet és egy láthatóan erre a célra készült vastag rudat csúsztatok közéjük, amely egészen az asztal szélére tolja õket.
- Szép! – mondom lágyan megsimogatva az ütésektõl még mindig vörös fenekedet. Az arcodat elborítja a pír, elgondolod milyen látvány lehetsz, ahogy kitárulkozva térdelsz elõttem az asztalon. A kezem lassan újra elkezdi simogatni az élvezéstõl teljesen lucskos puncidat.
- Hajoljon elõre, úgy, hogy a feneke maradjon a levegõben! – adom ki neked az utasítást. Gondolkodás nélkül engedelmeskedsz, fejed az asztalra hajtod, térdeidet széttartja a közöttük levõ vastag eszköz, a pinádat nekinyomod a kezemnek.
- Egész jól viselte eddig a büntetést. Most egy kis pihenõt tartunk. Akarja, hogy folytassam amit csinálok a kezemmel? - kérdezem, miközben két ujjam kisajkaid között kutakodva fúródik bele a puncidba, és nyelvemmel megtámadom a fenekedet apró nyílását.
- Ahhh, igeeeeen!!! – sóhajtasz és egy újabb orgazmus söpör végig a testeden. Nem hagyom abba a feneked és a puncid izgatását, hullámokban újra és újra élvezel, már nem is tudod számolni hányadiknál tartasz, de nem is érdekel, csak élvezed a gyönyört amelyben oly rég volt részed. A nedveid tócsában állnak az asztalon, szoknyád is teljesen vizes lett.
- Úgy illik, hogy adjak én is valami folyadékot cserébe! Most maga következik! – mondom, és melléd állok. Oldalra fordulva látod, hogy én már teljesen meztelen vagyok, farkam mereven ágaskodva közelít az arcodhoz. Látod, nem tévedtél, amikor a dudort vizsgáltad a nadrágomon, ezt tényleg érdemes közelebbrõl is megismerni. Kötelességtudóan elkezded nyalogatni, majd hirtelen tövig lenyeled. Ahogy kifacsart helyzetedbõl telik, lehajolva, szinte az asztal lapján szopod a farkamat. Észreveszem, milyen kényelmetlen Neked, megfogom a fejed és én kezdek mozogni. Gyakorlatilag megdugom a szádat. „Mint egy ócska ribanc” gondolod és hihetetlenül felizgat, hogy ennyire ki vagy szolgáltatva nekem. Tudod, bármit megtehetek Veled és érzed, mindent élvezni fogsz. Újult erõvel kezded szívni a szádban egyre nagyobbra dagadó faszomat.
- Ez nagyon… Ez nagyon…. – kiáltom de nem tudom befejezni a mondatot mert most én élvezek el. Mohón szívod a belõlem kitörõ spermát. Örömmel látod milyen nagy gyönyört okoztál nekem.
- Köszönöm. Nagyon ügyesen csinálta! – mondom ahogy óvatosan kihúzom még mindig merev farkamat a szádból. – De a büntetés vége még hátra van.
Teljesen meglepõdsz egyáltalán nem tudod elképzelni, hogy azok után ami történt még mindig van valami még hátra – Kérem, mit akar még tenni velem? kérdezed megrettenve.
- Tényleg tudni akarja? – kérdezem a szemedbe nézve. A szememen látod, hogy már nem düh, hanem valami hamis csillogás játszik benne. Némán bólintasz.
- Na jó – mondom és a fiókból elõveszek egy nagy tubus síkosítót. Jobb kezem újra megtalálja a puncidat, két ujjamat tövig beledugom. Bal kezemet ökölbe szorítom, és egészen közel teszem az arcodhoz. – Ezt fogom magába nyomni.
Tágra nyílt szemmel bámulod az öklömet, pinád önkéntelenül összerándul az ujjaim körül. Hihetetlen sebességgel száguldanak a fejedben a gondolatok. „Az ökle. A pinámban. Teljesen. Jézusom. A pinámban lesz. Ez az ököl.” Hiszen ez nem is büntetés állapítod meg magadban, de megpróbálod nem elárulni a magad. A puncid azonban nem tud hazudni, de én sem töröm meg a játékot. Elõbb három, majd négy ujjamat dugom beléd. A sok élvezéstõl annyira ellazultál, hogy ehhez semmilyen segédeszköz nem kell. Kinyitom a síkosítót és bekenem vele az öklömet.
- Felkészült? – Némán bólogatsz. Lassú, de folyamatos nyomással hatolok beléd. A puncid hatalmasra tágul, soha nem érezted magad még ennyire kitöltve. Nem mozgatok semmit és elõször Te sem mozdulsz, csak élvezed a benned lévõ gyönyörteli nyomást. Aztán lassanként elkezded mozgatni a csípõdet, egyre gyorsuló ütemben körözöl a pináddal. Átveszem én is a ritmust és ketten együtt repítünk téged a mindent elsöprõ orgazmus felé. Óriási sikollyal tör ki belõled a gyönyör, percekig pulzálva élvezel, teljesen magadba zárva az öklömet. Amikor érzem, hogy enged a szorításod, lassan kihúzom belõled a kezemet, eloldozom a bilincseket, es az ölemben viszlek a kanapéhoz, ahol sokáig simogatom alélt testedet.
- Nos, azt gondolom most tényleg vége a büntetésnek, elmehet. Azt hiszem a bugyijára nem lesz szüksége, azt hagyja itt nekem emlékbe.
- Még egy dolog! – szólok utánad, ahogy az ajtó felé mész. –Arról, ami ma itt történt, egy szót sem szólhat senkinek. Érti? Egyetlen szót sem!
Némán bólintasz, ahogy kilépsz az ajtón…