Linda

Lindával régóta ismerjük egymást. Még a bulizós korszakomban lógtunk sokat együtt a nõvérével, aki néha elhozta magával az akkor még szinte gyereklány, törékeny, csendes kishúgát is. Persze mi srácok ezt nem vettük zokon, csak büszkén álltunk oda Linda mellé, ha egy pillantással jelezte, hogy ki kell menteni egy-egy nem kívánatos személy társaságából. Ilyenkor, mint „bátyóka” jelentünk meg mellette és már le is volt rendezve a dolog. Nem beszéltük ezt meg elõre, de valahogy így alakult ki.
Aztán valahogy szétszóródott a csapat. Én egyetemre kerültem, a srácok dolgozni kezdtek, Linda és a nõvére –mivel fiatalabbak voltak nálunk- pedig új haveri társasághoz csapódott. Aztán én is dolgozni kezdtem, és El is veszítettem õket pár évre szem elõl.
Aztán egy szeptemberi hajnalon Linda megjelent a buszmegállóban. Biztos észrevette, hogy õt bámultam, mert mosolyogva odajött hozzám beszélgetni. NÕ lett! NA nem az a bombázó, akit minden férfilap a címlapjára szeretne, de csinos volt. Idomai kikerekedtek, felszedett pár kilót, az ajka telt lett. Az alakja és a stílusa pedig tökéletesen passzolt egymáshoz. Kihívó, néha merész, egy-egy kislányos pillantással, mozdulattal. Megõrjített egy pillanat alatt. Nem tudom, hogy voltál-e már hasonló helyzetben: ránézel valakire és tudod, hogy akárhonnét is jött, akármi is a múltja, õ lenne az a személy, akivel jól érezhetnéd magad. Beszélgetés alatt kiderült, hogy fõsulira jár és ezután többször fogunk találkozni a buszon, mert nem kollégista. Próbáltam magamban helyretenni a dolgokat, de nem nagyon sikerült: a mérleg egyik oldalán állt, hogy nekem barátnõm van, Linda fiatalabb nálam vagy 8 évvel, most kezdi a fõiskolát, ami másból sem áll, csak bulik, pasik, meg néha egy kis szórakozás… a másik oldalon viszont ott volt Õ, aki egyszerûen kell nekem!
Ezután már tényleg többször tudtunk sort keríteni egy kis beszélgetésre, de ezek általában kimerültek abból, hogy én sztorizgattam az én egyetemista éveimrõl, õ meg mesélt a bulikról és a srácokról, akik csapták neki a szelet. Eltelt újabb három év, én pedig közben szakítottam a párommal és munkahelyet is váltottam. Megint eltûntünk egymás szeme elõl. Mígnem egy meleg nyári napon bementem a helyi pubba és kit láttam a pultnál? Lindát. Persze rögtön rákérdeztem a miértjére. Õ elmesélte, hogy az utolsó félévben elkaszálták két tárgyból is, így csak õsszel államvizsgázhat, addig meg valamibõl fedeznie kell a költségeit, mert a szülei kijelentették, hogy a sok buli miatti bukást õk nem finanszírozzák. Persze egyre többször néztem be a kocsmába, de úgy nézett ki, hogy hiába: csak beszélgettünk és ha néha el is kaptam egy-egy pillantását, esetleg felcsillant a szeme egy-egy bókomra, a következõ pillanatban már máshoz fordult beszélgetni és a helyi bulikban sem tüntetett ki a figyelmével.
Aztán egy falunapon olyan hajnal három környékén belebotlottam Lindába és pár helyi srácba a társaságából –nem voltunk haverok, de jól ismertük egymást, ahogy egy ilyen kis faluban illik. A barátaim már kidõltek, de én még nem voltam fáradt, így megbeszéltük, hogy nálam folytatjuk az estét és kártyázunk egy jót (a póker akkor kezdett divatba jönni). Odaadtam hát nekik a lakáskulcsom és mondtam, hogy menjenek elõre, mert nekem még van pár elintéznivalóm a büfénél és a kocsim is el kell vinnem. Nem sokkal utánuk értem haza. A srácok már berendezkedtek a nappaliban és elõvették a kártyát meg a zsetonokat is, de Lindát nem találtam sehol. Meg is kérdeztem, hogy hova tûnt, mire közölték, hogy bement a hálószobába, mert kidõlt a fáradtságtól, elvégre egész hétvégén melózott, utána jött ki a buliba is. „Na, ez a dolog is gyorsan véget ért!” –gondoltam, ezért elõvettem egy üveg bort, felbontottam és nekiláttunk játszani. Persze én voltam az elsõ kiesõ. Egy darabig vállaltam az osztást, aztán közöltem a srácokkal, hogy fejezzék be a partit nélkülem, és ledõltem a kanapéra szundítani egyet.
Reggel arra ébredtem, hogy üres a ház. Mivel eléggé nyúzottnak éreztem magam, kimentem a fürdõszobába. Megnyitottam a csapot, beállítottam a vizet, de ekkor eszembe jutott, hogy nem hoztam be váltóruhát. Magamra tekertem egy törölközõt, majd benyitottam a hálószobába, ami ott volt a fürdõszoba mellett. És akkor ledermedtem: az ágyamban ott feküdt Linda-itt felejtették nálam a srácok-, széttárt lábakkal és egyik kezével a melleit, másikkal a csiklóját simogatta. Nem tudtam hirtelen mit is csináljak? Szóljak neki, de akkor lehet, hogy mindent elrontok, a látvány tetszett –naná, hogy bejött!-, de csak kukkolni sem akartam, mert ilyen helyzet nem biztos, hogy még egyszer adódik. Vártam még egy kicsit, hogy jobban belemelegedjen és akkor beléptem a szobába. Szegényen látszott, hogy még az ütõ is megállt benne egy pillanatra mikor meglátott! Odamentem hozzá, lefeküdtem mellé és olyan átadással csókoltam meg, hogy abban benne volt az elmúlt évek minden várakozása. Felsóhajtott. Elvettem a kezét a puncijától és én kezdtem el simogatni, miközben a melleit puszilgattam. Egyre mélyebben sóhajtozott alattam. Végigcsókoltam a nyakát, a melleit, a hasát és mikor egy picit beszippantottam a csiklóját is megfogta a fejem, az ágyékához szorította és elélveztett. Megvártam, míg egy kicsit lenyugszik, majd felnéztem rá, mire õ megszólalt:
„-Basszus, azt hittem fürdesz és nem bírtam tovább magammal!”
„-Semmi gond drága!Hosszú még a délelõtt”- válaszoltam.
„-Helyes!” és mocorogni kezdett és addig-addig helyezkedett, amíg az ölembe nem fészkelte magát. Megfogta a faszom és dörzsölni kezdte a puncijához, amíg újra teljesen be nem nedvesedett, majd beigazította magának. Azonnal mozogni kezdtem benne –egy kicsit tágabbnak éreztem, mint amit szeretek, de maga a tudat, hogy vele csinálom, kárpótolt. Közben az egyik kezemmel magamhoz szorítottam, a másikkal pedig a csípõjét fogtam. Egyre jobban beindultunk, és mivel éreztem, hogy lassan váltanom kell, így a hasára fordítottam. Így folytattuk, majd szólt, hogy egy kicsit várjak és kutya pózba emelkedett. Õrjítõ volt, ahogy ott láttam magam elõtt meztelenül, néztem a kerek seggét, õ meg felkínálta magát, csak tegyem magamévá! Nem is sokat várakoztam, újból betettem neki, amennyire csak tudtam. Egyik kezemmel a csípõjét, a másikkal a haját fogtam és így húztam magamra egyre gyorsuló ritmusban. Már-már majdnem elsültem, mikor megállt és elkezdett nevetni. Egy világ dõlt bennem össze, azt hittem, valamit rosszul csináltam. Észrevehette, mert egybõl megfordult, megfogta a farkam, simogatni kezdte és azt mondta:
„Ne izgulj, csak az jutott az eszembe, hogy ez olyan jó, hogy már évekkel ezelõtt meg kellett volna tennünk!” Kell több egy férfinak ilyen biztatásnál? Azonnal hanyatt döntöttem, a térdeit a hónom alá fogtam és így dugtam tovább. Valamit nagyon eltalálhattam, mert egyre hangosabban nyögdécselt alattam és végigkarmolta a hátam. Aztán egyszer csak összerándult alattam és úgy rászorított a puncijával a farkamra, hogy ilyet én még nem tapasztaltam elõtte soha. Még két lökés… és eszembe jutott, hogy még gumit sem húztam fel. Gyorsan kivettem hát, õ meg marokra fogta és addig verte, míg el nem durrantam. Csak szorította tovább a faszom és éreztem, hogy úgy enged, szorít rajta, ahogy az lüktet. Annyira izgató volt az egész és úgy be voltam indulva, hogy beterítettem a melleit, de még a nyakára is jutott belõle. Mellé dõltem és simogatni kezdtem a pociját. Nem szóltunk egymáshoz egy szót sem, csak pihegtünk.

Aztán elkezdtünk beszélgetni: kiderült, hogy már régóta pályázik õ is rám, csak mivel idõsebb vagyok nála, diplomám van és mindig úgy éltem, mintha valami komoly ember lennék, így nem merte elhinni, hogy tényleg õt néztem a pultban és azt hitte, hogy csak udvariasságból bókolok neki. Nem hittem a fülemnek: a NÕ már régóta vár rám és mi évekig elmentünk egymás mellett anélkül, hogy bármelyikünk is lépett volna. Muszáj voltam ismét lejjebb simogatni, hogy pótoljam az elvesztegetett idõt :)

És a folytatás? Legközelebb majd azt is megírom.