Bachata az igazi tánc 2.
Ez a csók, AZ a CSÓK mit az ember nagyon ritkán él át. Egy csepp boldogság jár át, mélyen, legbelül. Megérint olyan finoman és gyengéden, mint a kisbabák ujjai, amikor megérintik az ember arcát. Az ölelés és a teste forrósága átjár a talpamtól a fejem tetejéig. Számomra minden eltûnt. Az idõ és a hely már nem fontos, a pillanat és Õ számít csak. CSÓK!! Egy pillanat volt és már vége, de újra vágyom rá, mindennél jobban.
Kibújunk egymás ölelésébõl, most meghallom a zenét. Most látom, csak mi vagyunk, egymás karjaiban mindenki táncol, de mi nem, bennük valami megváltozott. Erre az érzésre vágyik minden nõ és férfi, erre a cseppnyi boldogságra. Lassan visszasétálunk az asztalunkhoz, már nem engedem el. Jobb karom a csípõjén pihen, jó érzés érinteni. Visszaérve megismerem a csajokat. Rita, Éva, és Brigi. Mosolyognak elismerõen, de azért higgadt önuralommal végigmérnek. Hát istenem, csajok. Még táncolok velük is egy számot, de egész idõ alatt csak Réka jár a fejemben. Nem, nem is a fejemben, a szívemben. Igen, ott bent, mélyen belül. Nem tudok betelni a csodálatosan szép szemeivel, gyönyörû ez a lány. Kettesben akarok lenni vele. Felajánlom, hogy haza viszem. Csillognak a barna szemei és a fülembe súgja: „Igen kedves”. Elbúcsúzunk a csajoktól és sétálunk a kocsim felé. Szorosan átkaroljuk egymást, nem beszélünk, érezzük egymás minden rezdülését, minden mozdulatát. Itt már feleslegesek a szavak. Kinyitom az ajtót, Õ beszáll, és már indulunk is.
Igazán közel lakik, hamar megérkezünk. Olyan izgalom van bennem, olyan feszültség, mint amikor gyerekként karácsonykor ott állsz a fa elõtt, már tudod, melyik a te ajándékod, de még nem tudod, mi az. Sétálunk, fogja a kezem és gyengéden húz magával. Most akarom a csókot, lágyan megállítom, rám néz és elmosolyodik. Óvatosan átölelem, mint egy törékeny virágszálat és magamhoz húzom. Újra érzem a teste melegét, a lélegzetét, az érintését. Vágyom rá tiszta szívbõl. Felmegyünk hozzá, kinyitja az ajtót, én mögötte vagyok, nem tudom el engedni. Átkarolom a derekát hátulról és a fülébe súgom. –„Táncolj velem, kérlek”. Megfordul és mélyen a szemembe néz, nem szól semmit, csak a nappali közepére kísér. Arra kér, hogy csukjam be a szemem és egy pillanat múlva jön. Engedelmeskedem neki, a szívem majd kiugrik a helyérõl izgalmamban. A fülemhez hajol, és csak ennyit mond:”Sietek drága!” Melegség önti el a szívem még most is, ha rá gondolok. Tényleg sietett, halkan felcsendült egy ismerõs dallam: Andrea Bocelli - Besame Mucho. Azt hiszem, nem kell mondanom mit jelent ez a két szó. Csak azt tudtam IGEN,IGEN,IGEN. Kell nekem, csókolni akarom. Még alig villant át az agyamon ez a gondolat már éreztem a finom bársonyos kis ujjait amint megérintenek. Lehunyt szemmel átadtam magam neki. „Tégy velem, amit akarsz, a tiéd vagyok.” Hozzám bújt, a remegõ testünk összeért, és abban a pillanatban megérintett az ajkával… Ó, azok a csodálatos ajkak engem csókolnak. Lassan táncolunk, lágyan öleljük egymást és azok a csókok. Minden pillanat egyre csodálatosabb az elõzõ csodás pillanatnál. Lehet ezt még fokozni? A második szám után leültünk az ágy szélére egy kicsit pihenni. Elfáradtunk mind a ketten, háttal leheveredtünk az ágyon. Akarom õt mindenestõl, ahogy itt áll elõttem, az egész Rékát akarom, nem csak a teste kell, a lelkére is szükségem van. Szenvedélyt, érzelmeket, vihart akarok a lelkemben. Egy éjszaka, amikor eltûnik az én, és eggyé válunk, elveszünk egymás lelkében. Érzem, vele sikerülhet. Minden szabad percem vele akarom tölteni. Már odakint lassan hajnalodik, tudom, mennem kell. De a simogatása olyan mit a drog, ha egyszer megérzed, akarod újra és újra. Hozzám simul, a feje a mellkasomon hallgatja a szívem szapora dobbanásait. Az ujjaim lágyan érintik, a gyönyörû testét végig simogatom, a hátát a derekáig és vissza. Most a nyakához érek, óvatosan elfordítja a fejét, hogy könnyebben megérinthessem. Végigsimítom, lágyan érzem, a teste megremeg, az egyik kezével megmarkolja a combom. Igen ez az az érzés, amit senki sem tud kierõszakolni a másikból, ez vagy jön, vagy nem. Ilyen érzelmeket nem lehet semmivel sem megvásárolni. Ezt a mai éjszakát így szeretném befejezni, ilyen szûz és tiszta éjszakát akarok az emlékeimben. Az erotika és a szex még nem. Nem így és nem most, több kell, még több. Telhetetlen lettem, ez a lány megrészegített és magához láncolt, az övé lettem mindenestõl. Nagyon kívánom õt, de tudom, ki kell nyílnia rózsának, hogy érezzük az igazi illatát és ehhez idõ kell. A bimbós virágnak még nincs illata, még nem nyílt ki,nem illatozik, és nem mutatja meg magát a maga szépségében.
Hát másodikra ennyit… remélem tetszett, lesz még folytatás.
U.I: elnézést kérek azoktól, akik valami pornós történetet vártak, ez nem az. Sajnálom
