Bachata az igazi tánc.

Ez a nap is úgy kezdõdött, mint egy szokványos hétköznap. Kedden reggel álmosan ébredtem, újra dolgozni kell. Hmmm.. Reggeli közben már az este járt az eszemben. Végre kedd és ha kedd,akkor Rió,latin este,ez az én napom. Már megfigyeltem, hogy minden táncos napon millió gond kerül elõ,mintha engem tesztelne az élet mennyit bírok.
Ez a nap is eltelt végre. Már itthon, zuhany, borotválkozás,készülõdés. Igazán kellemes nyári este van. Nem klímázom, inkább lehúzom az ablakot és hagyom,hogy a szél az arcom simogassa. Közben már hangolódom a bulira, Aventura szól, szeretem. Végre megérkezem, egy kis feszültség mindig van bennem, de imádom, ahogy átjárja a testem. Minden érzékszervem hihetetlenül érzékennyé válik. A Duna vizén csillognak a város fényei, mindig elidõzõm egy kicsit a parton. Igazán jó érzés nézni a vén folyót és közben hallgatni a latin ritmusokat. Felsétálok a lépcsõn, és rögtön a táncparkett felé indulok. Sokan vagyunk, ez is egy kellemes estének indul. Már leülnék a hideg bõrkanapéra,amikor hirtelen észreveszem Õt. Teljesen beleborzongok, libabõrös lesz a testem.Hihetetlen mélybarna szemek, hosszú, hullámos haj, gyönyörû arc.Csodálatosak ezek a barna szemek és rám néznek. Megállt az idõ, még a zene is halkabb lett. Csak Õ és én. Rám nézett és tudtam, most táncolnunk kell. Elindultam felé, a szívem hevesen dobogott, az egyik oldalam jéghideg volt, a másik pedig tûzforró.
Most már csak pár lépésre ült tõlem, láttam, amint felém fordul, és várja, hogy megszólítsam.
-Szia. Szabad egy táncra?
Ez a két mondat nekem mindig is esetlenül hangzott. Rám mosolygott, kinyújtotta a kezét és csak ennyit mondott: -Igen.
Finom volt az érintése és az illata, nagyon felvillanyozott. Felállt és most már az alakját is láthattam. Ott állt elõttem egy igazi angyal és velem fog táncolni.Egy rövid, igazi táncos kisruha volt rajta. Csak finoman engedte sejtetni, mi is lehet a ruha alatt. Nem titkolom, nagyon megkívántam.
Salsázunk, igazán jó vele táncolni, könnyedén tudom vezetni, tökéletes. Tánc közben megtudom, hogy Rékának hívják. Még a nevét is imádom. Már a második számot táncoljuk együtt és ekkor hirtelen nagyon finoman megszorítja a kezem, összenézünk és mind a ketten tudjuk.... Dolgoznak a hormonok a testemben, egyre jobban kívánom Õt. Amint végigfut ez a gondolat a lelkemen, már hallom ez bachata. Az én táncom. A hihetetlenül erotikus tánc. Én ezt hívom igazi elõjátéknak. Megállunk és látom várja, hogy táncoljunk tovább. Én egy kicsit zavartan kérdezem. -Bachatáznál velem? Csak mosolyog, nem szól semmit, csak hozzám bújik. Átkarolom, a vállam a mellei közé simítom, finoman, igazán érzékien. Ez már nem salsa, ez már bachata!! A jobb tenyerem a medencéje fölé teszem, az ujjam hegye már-már a popsiján van. Most az arcunk összeérintjük és halljuk egymás lélegzetét. Mind a ketten tudjuk, ez már több mint tánc.A jobb lábam a lábai közé csúsztatom, a combom már majdnem megérinti....
Táncolunk, hihetetlenül mozgatja a csípõjét, érzem a tenyeremmel.Nagyon izgató. Hallom a lélegzetén, hogy Õ is élvezi.Imádom egy nõ hangját, ha forr a vére és lüktet a teste.Ezt nem tudom mihez hasonlítani.Ez a szenvedély, az erotika, az érzékek csúcsra járatása. Alig táncolunk figurákat, inkább csak összefonódva lépünk. Nem akar elengedni, szorítani akar. Lassan vége a számnak és tudom nem lesz több legalább 1 órán keresztül. Nem akarom elengedni, örökre így akarok lenni vele. Már csak 8 ütem van hátra és tudom, dönteni fogom, mélyen a szemébe nézek és lassan, érzékien engedem, hogy a teste ránehezedjen a karomra és vezetem. Igazán lassan hátradõl a teste, lágyan elengedi magát, a haja a padlót érinti. Még négy ütem és újra hallhatjuk egymás lélegzetét. Igen, ez az a lágy, finom lüktetés a lélegzetében, beleborzong a testem, édes mámor önti el a lelkem.
A számnak már vége, de mi még mindig karoljuk egymást.Ez a nõ teljesen elvarázsolt és remélem, én is hasonló érzéseket váltottam ki belõle. Itt a pillanat,meg fogom csókolni, nagyon akarom. Végigsimogatom az arcát az arcommal, most az orrunk összeér, egy kis eszkimó puszi. Igazán lágyan érintem meg az ajkait, óvatosan, mint aki veszélyes vizekre tévedt. A karjaim ráfonódnak, mint a borostyánindák a fa törzsére. És igen, most érzem,hogy Õ is átkarol és szorít, lágyan és érzékien. Már semmi sem számít, elolvadok a csókjában, feloldódok, mint egy kockacukor a forró teában....
Hát elsõre ennyit...volt folytatása, de azt majd legközelebb mesélem el, persze, ha valakit érdekel.

Krisz