Ha itt lennél velem

Ha itt lennél velem



Képzelj el egy gyertyafényes szobát, benne egy nagy ágyat, frissen felhúzott, illatos ágynemûvel. A szobában félhomály van, kellemes illatok, és két ember, egy férfi és egy nõ. Két ember, akik nagyon
szeretik egymást, és nagyon vágynak egymásra. Ha nem bánod, a férfi legyél Te, a nõ meg legyek mondjuk én.
Túl sok ruha már nincs rajtunk, rajtad egy szál alsónadrág, rajtam meg egy köntös, meg alatta valami, amit még sosem láttál. Széthúzod a köntösöm övét, a köntös szétnyílik, és ott állok elõtted egy sötétbordó színû csipkés tangabugyiban (én nem nagyon kedvelem a tangát, azt még nem tudom, Te mennyire, de ez a kollekció része), meg csipkés melltartóban, és csipkés harisnyában.
Mialatt lefejted rólam a köntöst, átölelsz, és belecsókolsz a nyakamba, rajtam átfut a már jól ismert borzongás, én is átölellek, elhangzanak az elsõ halk sóhajok, és elkezdõdik végre a várva-várt varázslat...
Lehúzom rólad az alsónadrágot,és közben megkérlek, hogy engedd el magad, ne csinálj semmit, csak hasalj végig az ágyon, a többit pedig bízd rám. Szót fogadsz, lefekszel, és vársz, én pedig a combjaidra ülök, levetem a melltartómat, és szépen , finoman rád hajolva elkezdem puszilgatni a nyakadat, és lágyan simogatlak. Centinként haladok a számmal a nyakadról a hátad felé, és végigcsókollak a gerincvonalon, föntrõl lefelé majd vissza többször is, miközben éppen csak annyira simulok rád, hogy csak a szám és a mellbimbóim érjenek hozzád. Izgató, élvezed, hallom, ahogy egyre nagyobbakat sóhajtozol, nyögdécselsz, és
nagyobb és nagyobb levegõket veszel. A sokadik ilyen sóhaj után már nem visszafelé indulok, hanem lefelé, már a fenekedet simogatom és csókolgatom, talán néha bele-bele is harapok egy picit, de csak azért, hogy aztán a nyelvemmel meggyógyíthassam a harapások helyét. Picit itt is elidõzök, aztán még mindig lefelé, elindulok a bal combodon, végig-nyalom, végigcsókolom, aztán visszafelé a jobb combod következik. Még próbálok csak annyira rajtad lenni, hogy a melleimmel, a számmal és a kezeimmel érjek hozzád, de addigra már nem nagyon tudsz hason maradni. Picit széthúzom a combjaidat, besimogatok majd becsókolok néhányszor a lábaid közé a golyóidra, de teljesen nem tudom õket birtokba venni, lejövök rólad, és segítek a hátadra fordulni.
Ágaskodó férfiasságod látványa nagyon izgató, már nyúlok is, hogy megfogjam és megsimogassam, de aztán mégsem teszem. Még nem. Rád ülök újra, föléd hajolok, és vadul csókolózni kezdünk. Simogatni kezded a melleimet, aztán szopogatod és harapdálod õket, amitõl már én is sóhajtozom és nyögdécselek veled együtt. Egyre melegebb van, egyre hangosabban nyögünk, a bugyim mostanra már teljesen elázott, annyira kívánlak. De még játszadozni szeretnék veled egy kicsit, már nem csókolózunk, elindulok lefelé, és amit végigjártunk a hátadon, azt most végigjárjuk elõl is. A nyakadnál kezdem a puszilgatást-nyaldosást, és miközben centinként haladok lefelé, csak a mellbimbóim érnek hozzád. Végigcsókolgatom a combjaidat is, mielõtt középre visszajövök, mert a farkaddal akarom befejezni a kényeztetést.
Elõször a golyóidat veszem kezelésbe, körbepuszilgatom, aztán finoman nyaldosni-szopogatni kezdem õket. Mielõtt a nagy izgalomban kárt tennék bennük, néhányszor az ujjam hegyével körbesimogatom a farkadat, aztán többször is végigpuszilom, majd végignyalogatom. Önkéntelen nyögéseidbõl, sóhajaidból és a kezed szorításából úgy érzem, hogy egyre jobban élvezed, ami nekem is nagyon izgató, már csuromvizes vagyok mindenhol. Aztán a számba veszlek, és miközben a kezemmel marokra foglak, a nyelvemmel körbesimogatlak, aztán lassan,majd egyre gyorsabban mozgok a számmal le és fel, fel és le. Ez alatt Te lecibálod a bugyimat, és az ujjaiddal elõbb felváltva majd egyszerre izgatod a csiklómat meg a hüvelyemet. Nyögünk, sóhajtozunk, önkéntelen szavakat mondunk, már azt sem tudjuk, hol vagyunk, és mi történik. Az önkívület csak néhány pillanatra van. De aztán mégis megállok, és megfogom a kezed is, mert Téged akarlak, egészen.
Magamban akarlak érezni, azt akarom, hogy bennem legyél, és a puncimba élvezz, és tudom, hogy Te is ezt akarod. Rád ülök, a farkadat tövig nyelem, már annyira csúszós-sikamlós mindenünk, hogy szinte
beszippantalak egészen. Ringatózom rajtad, le és fel, elõre és hátra, körbe-körbe, de már nem tudok lassan, mert érzem, hogy egyikünknek sincs már sok vissza. Fokozódik a ringatózás, gyorsul a ritmusunk, Te közben elõbb a melleimet, aztán a fenekemet markolod, hogy segíts, de már olyan erõvel, hogy szinte fáj. De tudom, hogy ez kell, ez a jó.
Sokat nem kell, és nem is tudok már gyorsítani, mert az orgazmus olyan erõvel jön, hogy kiabálnom kell, és velem kiabálsz Te is, mert a gyönyör egyszerre érkezik. Alig kapunk már levegõt, és közben ott belül érzem a jól ismert meleget, ahogy telespriccelsz. 250 fok van.
Az érzés, és az élmény, amit átélünk, tovább már nem fokozható. Lassan megint kapunk levegõt, elcsendesedünk, rád dõlök, hogy picit még bennem maradhass, és aztán néhány perc alatt visszaérkezünk a valóságba...