Elsõ szárnypróbálgatás

Gyors léptekkel haladt a forgalmas utcán. Derekát alig takaró kabátját maga elõtt szorosan összehúzva, lesütött szemmel, dideregve a nagy hidegben. Csizmája tûsarkának ütemes kopogása az utca zaját elnyomva zavarta. A fülében visszhangzott minden lépése. Reszketett a hideggel fokozott idegességtõl. Fenekét alig takaró szoknyája alatt, a combfix mellett felkúszó jeges fuvallattól megkeményedett a csöpp tanga. Sietett, közben százszor elátkozta a percet, amikor elfogadta a meghívást, de már nem volt visszaút. A szavát adta.

Sokáig tartott, mire a férfi meggyõzte. Önmaga próbája, a kivételes szélsõség, ami megfogta ebben az egész helyzetben. Soha nem került még ilyen helyzetbe és talán soha többé nem is fog. Ha most dönthetne, már haza futott volna. Csapot, papot hátra hagyva megfutamodott volna, de kötötte az ígért szó és persze a tudat alatti vágy, az egészen perverz világ sötétsége.

A férfi lábát keresztbe téve nyugodtan várt a félhomályos kávézó egy alig látható, hátsó boxában. Szeme a bejáratot leste. Tudta, hogy jön a lány, õ hívta ide. Tudta, mit él át, õ teremtette e helyzetet. Azt is tudta, mi vár a lányra, amit a lány még nem tudott. Szája szegletében apró mosoly jelent meg, ahogy végig futott az agyán a történet.

Az interneten ismerkedtek meg. A lány távolság tartó, hûvös magatartása felpiszkálta a férfi egóját. Mindketten túl egy szerelmi csalódáson, mindketten magányosan, még ha papíron nem is. Hetekbe telt, mire végül sor kerülhetett arra az ominózus beszélgetésre, amikor eldõlt minden. Most ennek a bevásárló központnak a kávézójában ülve belsõ remegését alig palástolva, de mégis nyugodtan ült és várt. Késett a lány. Már percekkel ezelõtt meg kellett volna érkeznie. De nem jött, a férfi mégis tudta, hogy el fog jönni.

A lány megnyújtott léptekkel sietett a pláza bejárata felé. Tudta, hogyne tudta volna, hogy késik, hisz õ maga tehetett róla. Ebben benne volt minden ellenállása, egy csipetnyi bosszúval. Mégis átlépte a kaput és nem fordult vissza. A mozgólépcsõ felé haladva végig gondolta, még van esély, csak el kell haladnia a mozgólépcsõ elõtt tovább és a másik oldalon akár el is szabadulhatna. A béklyó azonban már körbe fonta lelkét. A félelem, a megaláztatás, a fájdalom iránti vágy mindent elsöprõ ereje. Lesz, ami lesz, rálépett a mozgólépcsõre, az sem érdekelte, hogy suhancok egy csoportja épp 4 lépcsõfokkal mögötte azon igyekezett, hogy szoknyája alá láthassanak. Kicsit elõre hajolva segített is nekik, egy csöppnyi elégtételt érezve pillanatnyi dacos ellenállásában. A férfi kurvájaként sihederek nyála csöpög, ennyi ír kellett a lelkének.

A kávézó bejáratánál hirtelen tanácstalanná vált. A férfit még életében nem látta, hangját sem hallotta. Elképzelni nem tudta, hogy néz ki? Az utasításokat követve, kurvának öltözve és sminkelve most kissé megzavarodva lépett be a számára ismeretlen közegbe, a ragadozó territóriumába. Most érezte át igazán elõször, hogy igazi kurva lett, egy nyomorult prostituált. Idegen test, idegen kéz által az ördögnek adta a lelkét. Saját magát is meglepve, nagyot sóhajtva két lépés után a borzalmas tudatot az ismeretlenség által okozott vad félelem izgalma váltotta fel. Úgy érezte, minden szem rá szegezõdik a helyiségben. Szinte minden asztalnál ültek, hisz alig múlt dél, az ebéd utáni lógás idõszaka ez. Párok, férfiak, nõk vegyesen. Találomra elindult a félhomályba, lesz, ami lesz. Hosszú combján, egészen a szoknyáig férfi szemek simogatták, érezte, ahogy megpróbálnak alá nézni. Ajka rúzsát nõk falták alig palástolva. Most figyelt fel rá, hogy öltözködése, stílusa milyen hatással van az õt körülvevõ emberekre. Meztelennek, megalázottnak, magányosnak érezte magát, ahogy lépkedett a tekintetek kereszttüzében. Csak a pult mögül kiszûrõdõ zene hallatszott, semmi más, elhalkult a beszélgetés, amikor megjelent. Hát bekövetkezett, igazi prostituáltnak érezte magát, megsemmisülve, lehajtott fejjel. A kabátot, ha még lehet, még szorosabban fogta maga elõtt, mint afféle pajzs, takarta, amit lehet. Arcát felhajtott gallérja mögé fúrta, úgy lépkedett. Nem siethetett, nem tudott, alig látott a gallér miatt és kereste a férfit. Mindenkire rá kellett néznie, talán ez volt a legmegalázóbb az egészben, találkozott a pillantása a nyálcsorgató pasikéval és a féltékenységtõl szinte félõrült nõkével. Azok a szemek mindent elmondtak, kapott hideget, meleget.

A férfi ült nyugodtan a helyén. Már az ajtóban észrevette a lányt. Tudta, hogy megtalálja, csak õ ült teljesen egyedül a háttérben, szemben a közönséggel, átlátva majdnem az egész helyiséget, amennyire a box falától azt átlátni lehetett. A lényeget követni tudta. Figyelte a lányt, ahogy megtorpant a bejáratnál. Észrevette a sóhajt, a kabát összehúzását. Átérezte vívódását és megértette porig alázott lelkét. Tudta, mit tesz, amikor elküldte utasításaival a levelet. Egy kurvát látott maga elõtt. Az órájára nézett, konstatálta, a lány majdnem tíz percet késett. Kávéjába merült, komótosan kevergette és bámulta a kanál okozta örvényt. Fél szeme a lányon és belemerült az õ lelkében okozott hullámzásba.

A lány majdnem végig ért már a kávézón, amikor felfigyelt a magányos férfira. Csak õ lehet, senki más. Furcsa, félelemmel vegyes megkönnyebbülés és vad izgalom járta át testét. Két lépéssel ott termett az asztalnál, szinte menekült a környezettõl az egyetlen kapaszkodóhoz. Megállt az asztalnál. Nem történt semmi. A férfi még csak fel sem nézett, látszólag a kávéval volt elfoglalva. A lány elbizonytalanodott, nem tudta, mit tegyen? Szólni nem mert, leülni végképp nem. A levél világosan tartalmazta, csak akkor szólhat, ha szólítják és azt tehet, amit utasításba kap. Márpedig szót nem hallott, utasítást nem kapott. Egyik lábáról a másikra állva kényelmetlenül érezve magát billegett. Vele született lázadó arroganciája már majdnem csípõre tetette vele kezét, amikor a férfi mégiscsak felemelte a fejét és ránézett. Talpától a feje tetejéig, aztán visszafelé ugyanígy alaposan végig mérte. A szeme villanásából látta a lány, tetszik, amit lát, szinte levetkõztette a szemével. Szólni azonban még mindig nem szólt.
- Állj kis terpeszbe!
Törte meg végül a már lassan kínossá váló csendet a férfi hangja. Halkan szólt, de az a basszus körbe remegte a lányt, eltolva, elfojtva minden más hangot, zajt körülötte. Még jóformán be sem fejezte a mondatot, a lány már terpeszben állt. Mindegy volt mi, csak történjék valami, ez volt abban a mozdulatban, a bizonytalanság õrjítõ volt számára.
- Csókolj meg!
Jött a következõ utasítás. A lány elõször vonakodott, de aztán megadta magát sorsának és a férfi fölé hajolt. Ajka finoman érintette a másik ajkát, óvatos volt és tartózkodó. A férfi ellenben követelõzõ. Ajka puha és tûzforró, érintése lágy, ám a nyelve… Kutakodóan hatolt a lány ajkai közé, szinte megdugta a száját a nyelvével. Egyszerre volt finom és lágy, de kemény és határozott is. Szét kente a lány szája körül a vérvörös rúzst, amivel az ki volt festve.
- Ülj le!
A férfi, amilyen gyors volt a nyelve, olyan sebességgel távolodott is el a lánytól. A lány örömmel engedelmeskedett, alig várta már, hogy legalább kis részben eltûnjön a háttérbõl vizsgálódó szemek elöl. Óvatosan csúszott be a férfival szembeni ülésre, combját egymáshoz szorítva, oldalra fordítva, ahogy a jó kislányok szokták. A kabátot nem vette le, utasítást nem kapott rá, kedve sem lett volna hozzá. Mint mentsvár, fogta körbe az a kabát. Örült, hogy maga alatt érezhette formás lábát, hogy a kinti hideg után kissé átmelegedhet az ülésen és már annak is, hogy nagy lelki magányában még sincs teljesen egyedül.

A férfi most nézte meg igazán magának. Gyönyörködött a bájos arcban, a szétkent rúzzsal is kívánatos ajkakban, a lány kecses nyakában és persze kínos zavarában is. A lány nem láthatta, de mereven állt a farka, fürdött a lány vegyes érzéseiben. Vadul tört elõ benne a vágy, amit oly nehéz, mégis kéjes féken tartani. Csak nõ, csak feszül, csak erõsödik benne minden egyes eltelt perccel. A vadság, a préda utáni hajsza, a gyõzelem íze, a felülkerekedés õsi ösztöne. Tudta, hogy nem fogja a végtelenségig bírni, de azt is tudta, mit kell tennie. Már most jobban kívánta a lányt, mint bárkit ezelõtt. Már most érezte a tüdejébe áramló, minden egyes levegõ vétellel növekvõ õserõt, amely vulkánként fog kitörni. A keze megremegett, ahogy a kávéscsészét ajkához emelte. Csörrenve tette le a kanalat is, nem tudta már lábát keresztbe tenni. Egyre erõsödött a forróság bensõjében, kavargott a világ, elhalkultak a környezet hangjai, elsötétültek a külsõ fények. A lányt látta csak maga elõtt, beszûkült látással és tudattal. A prédát. Régóta várta már ezt a pillanatot, hetek, hónapok óta készült rá, böjtölt. Edzette a lelkét és a tudatát, megvonással sanyargatta testét. A lányra koncentrált.

A lány érezte, hogy megváltozik körülötte a levegõ, látta a férfi szemének csillogását, tekintetének megváltozását. Észrevette a vágyat benne és jól esõ nyugalom szállta meg. Hatása semmit nem változott, bárkit meg tud vadítani. De mennyire? Villant agyába a gondolat és ettõl megijedt kissé, újra érezte elhatalmasodni a félelmet. Mi következhet? Itt leteperni a férfi nem fogja, ez biztos. De akkor hol? Hogyan ugrik neki? Ijedten nézett körbe, önkéntelenül is menekülõ utakat keresve. Igazi préda lett.

A férfi felállt, kissé rendbe szedte magát. Most látszott igazán, hatalmas termetû ember, önmagától is tiszteletet parancsolóan. A lány önkéntelenül is hátra hõkölt, ahogy a férfi fölé magasodott. Csak nézett felfelé és tátva maradt a szája. Kicsinek és törékenynek érezte magát a férfi mellett.
- Pár perc és jövök.
A basszus kizökkentette ámulatából. Nem szólt, csak biccentett, hisz nem kapott engedélyt a beszédre, ez benne volt a zsigereiben. Most benne. A máskor szószátyár lány az elmúlt fél órában egy szót sem szólt még. Tudomásul vette a hallottakat, kissé elõre dõlt, magát elengedve az asztalra könyökölt. A férfi elmegy, aztán visszajön. Kapott egy kis haladékot, ennyi jutott el a tudatáig. A férfi ellépett mellette, a lány halkan felsóhajtott a megkönnyebbüléstõl. Nem nézett hátra. Hiba volt.

A férfi három lépés után megállt és lassan visszafordult. A lány hátát látta csak, az fejét kezébe temetve az asztalt bámulta. Halkan lépett vissza, lassú mozdulatokkal, hogy a mozgás által keltett légmozgás se keltse fel a lány gyanúját. Vigyázva nyúlt vissza…

A lány hirtelen nem tudta, mi történik. Nem is a fájdalom volt, amit megérzett, hanem az erõt, amely szinte kiemelte az ülésbõl. A férfi bal kezével keményen belemarkolt a hajába és maga felé megemelte. A váratlan attak és a kényszerítõ erõ meglepte és megijesztette a lányt. Szeme tágra nyílt, száját eltátotta, de hang nem jött ki rajta. Kezét, lábát szinte szétdobta, hogy kapaszkodót találjon, de az erõ nem engedte. A pofon nem volt különösebben erõs. A csattanás azonban fülsértõ volt, legalábbis a lány ezt érezte. A füle csengett és valami hihetetlenül megalázva érezte magát. Nyilvános helyen, ennyi ember elõtt… Ilyen még sosem fordult elõ. Sárba tiporva érezte magát és legszívesebben elbújt, elfutott volna sírva. Az erõs kéz azonban tartotta, újabb fájdalmat és megaláztatást okozva. Szemtõl szembe látta a férfi fölé hajló arcát, villogó szemét. A vad, vágytól fûtött dühöt.

- Késtél, kurva!
Sértõ volt és hangos a szó. Önmagában is ijesztõ. Elernyedt a váratlanságtól, szinte lerogyott a székre a lány. A férfi továbbra is hajánál fogva tartotta, pillantásuk egymás szemébe fúródott. A lány ijedt szemmel, félve, a férfi feltüzelve nézett. A lány a lába között durva mozdulatot érzett.

Nem is volt igazán durva a férfi keze. Nem lassan, de határozott, kapkodás mentesen nyúlt a lány szoknyája alá, másik kezével továbbra is haját markolva, testét hátra húzva. Szemérem dombjáig nyúlt fel, combját nem is érintve. Határozott, céltudatos, ellentmondást nem tûrõ mozdulattal. Keményen markolt a pinájába, belemart. A lány felszisszent, önkéntelenül is hátra felé menekült volna, ha teheti. De nem tehette. Nem volt hova. Immár alul-felül tartotta az erõs férfikéz.
- Tanga van rajtad!
Kiáltásként hatott a megállapítás. Igen, az utasítás ellenére bugyit vett föl. A hideg ellen próbált így egy kicsit védekezni, de dacból is, persze. Mindig volt benne egy kis természetes dac. Most így nyilvánult meg. Talán nem kellett volna, ez most jutott el a tudatáig.

Erõs rántást érzett a csípõje, dereka, lába köze felõl. Valami elemi erõ ragadta meg a tangát, ahogy a férfi összefogta. Ha lett volna akár egy apró szõrszál is a lány vénuszdombján, az se maradhatott volna meg. Markába gyûrte a férfi a tangát és egyetlen, ám annál fájdalmasabb mozdulattal leszakította, letépte a lányról. Fájdalmasan húsába vágott a vékony pánt, mielõtt elszakadt. Pedig milyen szép, formás kis tanga volt! Égette a bõrét a tanga helye. Meztelennek, teljesen meztelennek érezte magát, ahogy ült, lába szét, tanga nélkül.

Elengedte a férfi és felegyenesedett. Hátra lépett, a lány kezére dõlt az asztalra.
- Most itt hagylak. Pontosan 4 perc múlva utánam jössz, így, ahogy vagy.
Így szólt a férfi utasítása és a lány pontosan tudta, követni fogja, úgy, ahogy most van. Gyakorlatilag põrén, elkenõdött sminkkel, félig felcsúszott szoknyában, bugyi nélkül. Azt is pontosan tudta már, hova kell a férfi után mennie...