Esetem a cigánylánnyal I.

Esetem a cigánylánnyal I.

Sajnos megint gyorsan eltelt a nyár és mi eggyel feljebb lépve megkezdtük tanulmányainkat a 12-éves általános iskola 7. osztályában. Meglepetésünkre osztályunk 2 új lánnyal bõvült, midketten elbuktak a pótvizsgákon. Ahogy beléptek az osztályba a fiúk nagy része felhõkölt: hüûha!
Az egyik, Mezei Virág, egy éjfekete hajú, barnabõrû , babaarcú csöcsös cigánylány volt. Haja mint az éj zuhataga, habkönnyûnek tûnõ hullámokban omlott vállaira, de oly sötéten, hogy ahogy elhaladt az ablak mellett, mikor a kijelölt helyére ment, a nap villódzó sugarai valami mély lilát is kicsiholtak belõle.
A másik Arany Ágacska / ahogy bemutatkozott, mert az osztálykönyvben Ágota szerepelt/, lényegében egy érett nõ volt, olyan dús ajkakkal és hatalmas kék szemekkel, hogy a mi ébredezõ szexualitásunknak röngtön befûtött, de nem kicsit. Szép szõke haja, teljes ellentétben a cigánylánnyal, valami egész más exotikumot jelentett nekünk, s csak a szûk miniszoknyából kilátszó gyönyörû combjai segítették , tekintetünket elszakítani hegyesen meredezõ cicijerõl, majd földnek szegezni , szenvedve a „ férfias kíntól“ ! – Ezt nem lehet kibiiiírni!- sziszegte Kánya Laci, aki a legnagyobb nõcsábásznak tüntette föl magát köztünk.-Nem ! – tört ki a lelkünk mélyébõl a tömeges, hörgõ sóhaj. Persze a csajok is az osztályban – akik e két igazi nõ mellett, csak ázott verebek voltak- súgtak-búgtak, na ellenkezõ elõjellel mint mi fiúk. – Fujj micsoda ribancokkal fogunk mi együtt tanulni! Fujj! – sziszegték kórusban. / Na irigykedtek mi?-gondoltam akkor, persze nem tudhattam, hová fog ez fejlõdni!/
Eltartott egy,két hétig, míg csitultak a kedélyek, s úgy ahogy normális kerékvágásba jutottunka tanulás terén. Igen ám, de úgy november elején az iskolánk igazgatója körbe járta az osztályokat és felszólított mindenkit, hogy vegyen részt az országos mûvészeti tehetségkutató versenyben: zene, tánc, ének és egyéb kategóriákban. Kialakultak a csoportok, kijelölték a vezetõ tanítókat, próbatermeket és megindultak a próbák, persze tanítás után. Én nem voltam köztük,se hallásom se lábam a táncra, meg különben is engem a sport érdekelt, hát benne voltam szinte minden sportágban az iskolában, ha éppen szpartakiád, vagy olimpiai képviselet volt. Most éppen a kosárlabdával készültünk az iskolák közötti megmérettetésre. Így hát nem is érdekelt az, hogy kik készülnek emez kategóriában. Ez így jó is volt, nem zavart semmi, csakhogy az egyik délutáni meccs után, zuhanyzás, öltözés közben megjelent a tornaterem folyosóján a mi cigánylányunk, persze a mi félig öltözött fiú csapatunk ledöbbent, aztán valaki elkezdett dadogni:- és Te és Te, mit keresel itt? - Hát nekem itt lesz az énekpróba- mondta Mezeivirág / mert már csak így hívtuk egyben a nevén/, hányaveti, szinte lekezelõ stílusban. – Na, be ne szarjon!-szörtyögte valaki , amint a lány elment, be a tornaterembe. – Persze amit akkor ott egyikünk se ismert be, ahogy megláttuk, már ágaskodott is a farkunk és többen mentek is kiverni a klozetba. - Lassan öltöztem, hát egyszer csak hallom, hogy a lány énekel, egy Beatlas dal volt az, a She Loves You , de micsoda hangon! Álltunk bambán és hallgattuk! Terveink voltak hazafelé az úton a srácokkal- csajok, sörözés meg miegyéb, de ledobtam a sportfelszerelésemet és bementem a terembe.Háromtagú zenekar kísérte a csajt, felsõbb osztályosok voltak, meg a zenetanár ült velük szemben. Most láttam csak, hogy a csaj egy feszes torna szerkóban áll, úgy énekelt. –Na jösz Feri?-szólt be valaki. – Menjetek, majd megyek én is,- szóltam szinte részvéttelenül ki. Nem lehetett nem észre venni Mezeivirág észveszejtõen álló melleit , hatalmas homlokos pináját a szûk nadrágban, ahogy ott domborodott elõttem, miközben ez
a szerelmes dal betöltötte a termet. Éreztem amint elönt a forróság, szédülni kezdek, a farkam mereszkedik elõre, ki akar törni, és tömni akar, tömni ezt a nõt! Na nem! –gyûrtem le magamba a nemi vágyat, csak nem kezdesz ki egy bukott cigánylánnyal, te az osztály elsõ embere?! Gyorsan megfordultam és gyerünk ki a mosdóba, két kézel szórtam magamra a hideg vizet, arcomra, fejemre, megtörülköztem, belenéztem a tükörbe, egy zavarodott csapzott pofát láttam. Ez vagyok én?- kérdeztem magamtól, miközben konstatáltam, hogy bizonnyára kezdek megzavarodni ettõl a nõtõl. Most ugye nem hiszitek, hogy egy 13 éves srác ilyet átélhet? Hm. Még olyanabbat is. – Na mondom hagyjuk a lányt, gyerünk haza! - Igen ám, de nem így, hogy indulok ki a mosdó –zuhanyozó ajtón, Õ meg szembe jön nekem. Nem tudtam megszólalni, látta bámulom, hát kacagva megkérdezte:-hazafele? Á igen –hebegtem, és te? -Én megyek a városházára. – Ilyen sötétben?/ Mert közben ugye beesteledett./ Igen , ott takarít az anyukám. – Elkísérhetlek! Azt nem!- kiáltott fel szinte zavartan. Nem, nem akarom! Menjél csak szépen haza, otthon már biztosan várnak. Ledöbbenten álltam, elutasít a cigánylány,akinek valami rémület is ült a szemében. Hülyén éreztem magam. – Na akkor szia,- mondtam és elindultam a másik irányba ,hazafele. Persze nem hagyott nyugton a dolog és amikor már eltûnt a lány, megfordultam és utána osontam. Követtem úgy, hogy észre ne vegyen. Elértünk az épület elõtti térhez, behúzódtam egy kapualjba. Ekkor nyílik a városháza ajtaja és kilép rajta egy nõ meg egy férfi. A nö megölelte, megcsókolta Mezeivirágot /nyilván az anyja volt/, majd intett a férfi felé, az pénzt adott át az asszonynak, majd karonfogta a lányt és elindult vele a külváros felé. – Na ezért nem akart ez randizni velem. – De ki ez a manus? Rámtört a féltékenység és a gyûlölet. Letudtam volna köpni magamat. Mit akarok én ettõl a ribanctól? Mekkora egy barom vagyok. Na gyerünk haza! Otthon a szokásos kérdések, mi?,hol, merre? -és válaszok, igen, nem , ühüm. Mmi bajod? -kérdi anyám. – Semmi, fáradt vagyok, megyek lefekszem. – Gondolod, hogy jött az álom „ az enyhet adó“? Egy frászt! Tépett, szaggatott a nemiség, mindenféle utcai kurvák serege jött be a képbe, de folyton letörölte õket a Mezeivirág. Aah a gyûlöletes! Állt a farkam mint a szikla. Megyek a fürdõszobába és kiverem gondoltam, de aztán a fáradtság legyõzött! Lusta voltam, elaludtam. Ó bár kimentem volna este!- káromkodtam magamban az ébredéskor, mert lucskos voltam álmomban elsült faszomtól, majdnem tetõtõl talpig. Na most hogy menjek így ki? Becsavaróztam a paplanba, elindultam. – Hát te mit csinálsz ? – kötött belém a nõvérem. – Ráz a hideg . Hagyjál! – böktem durván félre. Rohadtul éreztem magam. Nem hittem volna, hogy ez megtörténhet velem.A mindig józanul gondolkodó, jó tanuló, sportos gyerekkel. Persze felvettem a fapofát, még ha az is volt az érzésem, hogy mindenki engem fürkész, és szórakozik rajtam. Teltek a napok, kerültem Mezeivirágot, még a tekintetét is,persze ezt õ fel sem vette. Annyi voltam neki ezek szerint mint homokszem a sivatagban. Na így a jó! - gondoltam , és kicsit megnyugodtam. Aztán megint történt valami. Az osztályfõnök átszervezte az ülésrendet,hát úgy esett , hogy a középsõ sorba a 4. padba kerültem, mögém meg az Aranyágacska. – Na jó , legalább nem látom, nem fog felizgatni az órák alatt. Mert ugye õ volt a második közveszély az osztályban. – Ha! Méghogy nem! Azzal kezdte, hogy amikor bejön a tanár és felállunk, a derekamat fogdosta, elõrébb lépett és a fülembe sugdosott: - olyan jó srác vagy! Megborzongtam. Nem is tudom mitõl, de izgatott. Otthon aztán megint, ahogy lefeküdtem, azon veszem észre magam, hogy rá gondolok és áll a farkam. Na mondom nem fogok itt kínlódni, volt egy szex képem, viszem a WC –re, kiteszem a polcra és helyébe képzelve az Aranyágacskát, megszabadultam a fölösleges terhemtõl, ami már az agyamat nyomta! Na jól van, most már aludhatok nyugodtan és reggel is minden rendben lesz. Meg másnap. Nem fog úgy izgatni, ha kezdeget. Persze megint nagyot tévedtem. Sikerült ugyan elûznöm gondolataimból a szõke csajt, de az állati ösztöneim nagyobbak voltak az állatinál is. A rusnya özvegy szomszédasszonnyal álmodtam, volt vagy 30 éves, és állandóan csalogatott, hogy javítsam meg ezt, azt. Múltkor is azt mondja:- elrothadt a fariglim a WC ajtón, persze kertes házban laktunk meg õ is, csinálnál egyet nekem Ferike? Tudod milyen, aztán már mutatta is a két kéz hüvelyk ujját meg mutató ujját összetéve. Tudod mire hasonlít és , talán véletlenül, vagy direkt, jobb kezét leejtette, hogy a pinájához csapódott és felkacagott. Gyere át, sütöttem neked jó túrós kalácsot.Muszály volt menni, mert õ meg anyámnak segített a háztartásban, ha nem ért rá, hisz munkaviszonyban volt, nem úgy mint a rusnyaság. Na ahogy befejeztem a munkát , hát mindent megtett, hogy magához ölelgessen, tudtam, hogy baszni akar velem, de mindig megszöktem. Igen ám , csakhogy este ha lefüködtem és nem bírtam a faszommal, az járt az eszembe, hogy hát nem vagyok én hülye, kínzom magam, ahelyett, hogy jól megbasznám a rusnya picsáját és még jó sorom is lenne, na meg nem kéne így kínlódnom. Persze ilyen gondolat csak este jött. A valós életben irtóztam ettõl, meg el is voltam foglalva, otthon is sok volt a házimunka, tanultam , sportoltam, haverok stb. Na de térjünk vissza az ösztönökhöz, hát úgy jártam, hogy hiába vertem ki a farkam este, a banyával álmodtam,hogy tosztam õt és élvezett a kurvája, visongott én meg lõttem bele a levet, de csak nem akart abbamaradni, hát volt is a lepedõmen,pizsamámon bõven. Nem értettem, honnét volt bennem ennyi geci. Ezt csak azért írom le, hogy érthetõ legyen, mi zajlott le bennem, hogy a cigánylánytól való elszakadásom, hogyan sodort a szõke tündér felé. Õk az öregvár romjaitól nem messze laktak, hát azt mondja az egyik szünetben, ahogy oda jött udvari sétálgatás közben, Ferike eljösz velem délután rózsát szedni? – Rózsát?-kérdeztem, miért pont rózsát, hol? - Hát tudod az öregvár árkában sok a csipke rózsa, de vannak ott vadon más rózsafák is. Gyönyörûek, szeretem õket. - Ha ezt este, mikor az ágyamban vergõdök megkérdezi, nem haboztam volna, de nappal szerencsére, vagy a káromra / ma sem tudom eldönteni/ , határozottan feleltem:- ne haragudj ma nem érek rá, majd máskor.Nyitva hagytam így a lehetõséget. – Kár , mosolygott rám csábosan illegetve cickóit, megemelve jobblábát, mintegy felhívva figyelmemet a gyönyörû combokra, - hogy már-már megszédültem, de szerencsémre becsöngettek. Persze a szokott jelenet a bejövõ tanár üdvözlésénél, szorosan mögém lépett és fülembe súgta:- azért gondold meg magad! - Meghülyít az illatával, látnom se kell, így is végem van -gondoltam. Még le sem ültünk,már szólított is a tanárnõ felelni. - Ó uram! – miért versz Te engem, sóhajtottam magamban, mert a közismerten szexis biológia tanárnõnk, úgy ült le velem szemben a katedrán, hogy mini szoknyácskája fent a többi meg kint! Én meg a táblánál. Próbáltam kinézni az ablakon. – Na mi van Ferenc, nem készültéltél, valahogy zavart vagy?! - Na most elkaptalak –ugye? Idenézz rám, ne máshová! Szerettem volna, ha vége van a napnak! -Méghogy nem készültem, ez volt a kedvenc tantárgyam, hobbiból megtanultam még a latin kifejezéseket is. Odanéztem, a most keresztbe tett lábait , összecsukva egymás mellé földre helyezte, majd kicsit hátradõlt és enyhén szétvetette õket. Fehér bugyi volt rajta, meg a sötétség! Meg a fejemben is! - Na kezd el- mondta szelíden. – Mondtam a szöveget, de semmire sem emlékeztem utána. Nem tudtam mit beszélek, Csak úgy a tudatallatiból jöttek a szavak. Vörös lehettem mint a rák, mert égett az arcom. – Aztán megkegyelmezett. Na jól van, ez jó, de nem kitûnõ. Ez nem volt valami nagy szám,- mondta még. Elismerem mindenkinek lehetnek gondjai, de máskor inkább gyere ki, exkuzálj, s nem jársz így, aztán beírta a hármast. A padba menet nem mertem ránézni Aranyágra, most biztos röhög rajtam, aztán mielõtt leültem, mégis rá néztem. Nem röhögött! Csak biggyentett egyet. Aznap mikor hazamentem, anyám otthon volt, megölelt, megcsókolt. – Hogy vagy kisfiam,valahogy szomorú vagy? – szólt. – Á nem semmi!- válaszoltam, megyek tanulni.- Egyél egy pici barátfülét, az a kedvenced, azzal vártalak! Na nem lehet megsérteni, muszály volt enni. Leült, szembe velem, nézett , fürkészett. – Tudod fiam, ha már így megnõtél, jó volna neked, inkább valami tisztességes, szerény lánnyal barátkozni, nem valami utcasarkiakkal. – De anyu! -hörtyentem föl, miket beszélsz? - Na jó, csak nefelejtsd el, hogy én szóltam. Menj csak tanulni , - felállt és kiment az udvarra. Na én a mai napig nem tudom, honnét vesznek az anyák, feleségek a nõk ilyen dolgokat. Mi ezt hetedik érzék, intuíció, vagy mi? Honnét a fenébõl tudhatta az anyám, hogy miben leledzem a nõkkel kapcsolatban? Tény, hogy szenvedtem és ez volt az az idõszak, amikor Zolát, Balzacot, Hugot, Móriczot olvastam, és megtudtam érteni a papot, mint szenvedett Esmeraldától, a cigánylánytól, meg elgondolkoztam azon az erõn, ami fenn tartja az emberiséget ezen a bolygón. Azt a förtelmesen nagy nemi vágyat, ami az emberben az állatot mozgatja,a bányászt, aki feljön a mélybõl 12 óra eszeveszett munka után és ahogy az asszonya fürdeti a dézsában, hát még enni sem kér, de meghágja a nõstényt! Az meg sír, mert mit fog csinálni a 14. gyerekkel?
Na ilyen szenvedések hozták meg a tavaszt, persze mellõztem Mezeivirágot, meg Aranyágacskát is. Igyekeztem a tanulásnak, meg a sportnak szentelni minden idõmet. Közben persze a lányok jöttek mentek,de csak újabb és újabb gondot okoztak nekem. Kaptam leveleket amiben virágszirmok voltak, randira hívtak, de ezek nem tetszettek. Meg különben is engem csaj ne hívjon randira, nem vagyok én hülye, háborodtam fel rajta. Azt hiszem anyámnak igaza volt. Engem tényleg csak a kurvák tudtak ingerelni. Na most adtam a két csajnak mi? Talán nem azok voltak? Dehogy is nem! Tavasszal kiderült. Egy nap ülünk az osztályban várjuk a soros tanárt, hát berobban az osztályfõnök: - Mezei Virág, Arany Ágota! – azonnal gyertek velem az iskolaigazgatóhoz! Na nem nyújtom hosszúra! Azért hívatták, hogy közöljék velük, év végén 3 –as magaviseleti osztályzatot kapnak a kicsapongásaikért, amit tisztes uriemberek jelentettek az iskolának. Ennyit lehetett hivatalosan megtudnunk. A többi persze kiszivárgott. Az volt a helyzet, hogy Mezeivirág anyja nagyon szorgalmas asszony volt és takarítás után, még virágott árult a „ REZEDA“ mulatóban. Na ez nem volt baj, csak az, hogy az egyik virágszál amit, vagyis akit árult az a lánya volt. Késõbb pedig beszervezték Aranyágacskát is. Szegény családból származott, kellett a pénz, meg nem is törõdtek vele otthon, hogy hol járkál. Persze ez nem volt nekik elég, csitri pajkosságból, vagy kitudja mibõl, megcsinálták azt a központi városi parkban, hogy lehúzták a bugyijukat, ha láttak valami öregurat a padon és volt ott szemközti pad, hát leültek, felhúzták a szoknyájukat, szétdobták a lábaikat és pinájukkal ingerelték a faszokat. Már akit lehetett. Mert akiket nem, azok feljelentették õket az iskolában. Ennyi! Hú a mindenit! -gondolkodtam el. Most mi lett volna, ha én is a szórásba kerülök, mert persze késõbb a rendõrség is kutakodott utánuk, s csak azért nem tudom mi történ késõbb mert az iskolaév végéig húzódott az ügy és õk ketten megint megbuktak. Így aztán egy jó idõre eltûntek a szemem elõl, meg aztán nyáron végre megtaláltam életem elsõ nagy szerelmét és már eszembe se jutottak az ilyen nõk.
Ezzel persze a történetnek nincs vége. Hosszú, hosszú évek múltán folytatódott, de errõl majd máskor, máshol!