Alkalmi szeretõ II.

Elsõ együtt töltött éjszakánk emléke sosem megy ki a fejembõl.
Tavaly történt, mikor váratlanul rám rontott az ágyamban, de az a jól sikerült éjszaka ma is megbizserget.
Ismét oda készülök, arra a baráti összejövetelre. Õ is ott lesz. Megbeszéltük, hogy nem keressük egymást, bár párszor hívott, én mindig azzal válaszoltam, mit is akarhatnánk egymástól, mikor neki családja van...
De ez a mostani alkalom nem megrendezett, egyszerûen elmegyünk a közös barátaink nyaralójába :)

Este jött meg, mi már iszogattunk. Puszi, puszi. Nem akartam, ghogy mások lássák, mennyire örülünk egymásnak.
Lopott pillantások a vacsoraasztal két végérõl, én már vetkõztetem. Ez a férfi aztán Férfi! Még innen is hat rám, nedves lesz a bugyim, elgyengülök, szemeim elõtt felködlik, ahogy fölém hajolva döfköd, jó mélyen, aztán ahogyan alattam vergõdik, a kéjtõl vonagló szájjal..
Megint akarom.
Nem tudom, mit láthat rajtam, de halványan rám mosolyog.
Asztalbontás után odajön, kezét a hátamra teszi. Hátam ívben megfeszül még ettõl a pici érintéstõl is.
- Lemegyünk a partra sétálni? - szó nélkül bólintok.

Szó nélkül sétálunk egymás mellett, hallgatom, ahogy szedi a levegõt. A légzésem felgyorsul.
Ahogy az úton az elsõ kanyar mögött eltûnik a nyaraló, magához ránt és szájon csókol. Ott azonnal szerelmeskedni akarok vele.
- Gyere, menjünk tovább! - kérlelem- Nem szeretnélek kellemetlen helyzetbe hozni a haverjaid elõtt.
- Nem érdekel.
- De engem igen.
Kézen fogva sétálunk tovább. Néha egymásra nézünk, szemében már azt látom, amit csinálni fog velem. Kétszer állunk meg a folyóig, nem bírom nem csókolni. Izgalmas és finom.
A sötétben bukdácsolunk le a partra, ha nem világítana a Hold, elõbb egymásra esnénk mint kéne... Kuncogás.
- Mikor érünk oda végre- rekedten suttog a fülembe, a forró lehellettõl a tarkómon felállnak a hajpihék, a gerincemen végigrohan a vágy.
- Ideértünk.
Szinte levág a homokra, azt sem tudom, hogy kerül le rólam a nadrág. Farka már akkor állt, amikor sétáltunk, láttam, ahogy feszítette az alsója szövetét.
Így hát nem lep meg, hogy elõjáték nélkül, azonnal belém hatol. Olyan nedves vagyok már így is, hogy cuppanva fogadom magamba.
Õrjöngve tépjük egymást. A ruháink rajtunk, csak a nyaka van szabadon. Régen nem szeretkeztem senkivel, és az õ testének ismerõs reakcióitól gyorsvonatként száguldunk elõre az idõben.
Semmi simi, semmi becézgetés. Állatok módjára tépjük egymást. Csattogva veri hozzám a csípõjét, én az enyémet nekifeszítem, hogy döngessen még, jó mélyen, amennyire csak tud.
Úgy nyelem el a farkát, mintha sose akarnám kiengedni magamból. Az sem érdekel, ki látja, hallja itt a parton.
Csupa homok vagyok, a homokszemek közénk keverednek a nagy csiszatolásban, néha szúró fájdalom nyilall belém ezek miatt az apró szemcsék miatt, de nem érdekel. Mintha életemben utoljára dugnék, olyan hevesen kiabálva fogadom magamba. A farka kõkemény, könyörtelenül dönget. Imádom, mikor így, ilyen ellentmondást nem tûrõen veszi el egy férfi, amit akar... Vonaglok alatta, csípõmmel körözve nehezítem a dolgát, de nem csúszik ki, satukarokkal szorítja magához a testem, szigorú arccal dönget kérlelhetetlenül.
- Állat vagy, annyira állati, csináld még!
Szótlan fajta, csak még hevesebb reakcióiból sejtem, hogy kedvére van a hozzáállás. Kemény a teste, futni jár, ilyenkor vagyok hálás érte, hogy kitartó és bírja a tempót.
Nem váltunk pózt, az egész nem tart 4-5 percnél tovább, bár az idõérzékem is elvesztem közben. Ívben megfeszül a teste, ahogy egy testébõl kiszakadó nyögéssel elélvez. Végre hallom a hangját.

Rajtam liheg, nekem még nincs vége. Bár iszonyatosan izgató volt, én nem fejeztem be. Észreveszi, zavartan felnéz.
- Ne haragudj. Olyan õrülten kívántalak..
- Nincs semmi baj. Isteni volt így is.
- Nem, hadd fejezzem be neked.
Beleegyezek, de megkérem, hogy menjünk vissza elõbb a nyaralóhoz.
A homoktól meg kell szabadulni, különben egy darabig nincs édes élet :) Nevetve ad igazat nekem.
Visszafelé ugyanolyan virgonc, mint idefelé jövet. Ölel, csókol, megint megállunk, figyelmeztetem, hogy mindjárt visszaérünk.
Sötét van már, a barátok alszanak. A sátrak közt bukdácsolva megyünk a nyaraló felé.
Hirtelen ötlettõl vezérelve megállítom, és a nadrágjába dugva a kezem, elkezdem verni a farkát.
- Ne csináld, arról volt szó, hogy most te...
- Azt csináljuk, amit én akarok. És én így akarom. A sátrak közt állva csókolom, miközben a kezem jár rajta. Kéjesen sóhajtozik. Tõlünk pár méterre a többiek fekszenek. Hihetetlenül izgató, hogy valaki megláthat.
Mielõtt azonban túl messzire mennék, továbbmegyünk, fel a fürdõszobához.
- Nincs saját szobánk, menjünk a fürdõbe.
- Megnézem, üres-e.
Eltûnik az ajtóban, én pedig közben a korlátnak támaszkodva nézem az éjszakát. Rengeteg a szúnyog, pedig milyen jó lenne kint heverni és csak szeretkezni egész éjszaka a fûben.
Mögém lopakodik, és egy határozott mozdulattal belenyúl a nadrágomba. Még mindig csatakos a puncim, az ujjaival a csiklómat kényezteti, ahogy hátulról hozzám simul. Vállára hajtom a fejem, és hátranyúlva simogatni kezdem a fejét és a tarkóját. Ahogy nekem feszül, érzem újra keményedõ farkát a fenekemnek nyomódni.
- Foglalt az a szar.
- Jaaaaaj, nem bírom sokáig. Magamban akarlak megint.
Forrót sóhajt a nyakamba. Annyira felizgat, hogy ott, az erkélyen állva magamba fogadnám hátulról, de félünk, hogy a fürdõben motozó valaki erre jönne ki... Azt a lebukást inkább mégsem.
Inkább abbahagyjuk a matatást, és csak ölelkezünk, immár szembefordulva.
- Az elõbb arra gondoltam, milyen isteni lenne, ha hátulról dugnál meg, én pedig a tájat nézném közben.
- Ne kisérts, ne kisérts.
- Hadd fogjam meg a farkadat- nyúlok lefelé.
- Nem. Várunk. - magához szorít.
Annyira kívánom, hogy utálom azt, aki a fürdõben van. Miért nem fejezi már be?
Õ közben engem néz. Lassú mozdulatokkal simogatja az arcom, a vállam, a kulcscsontom ívét az ujjával. Lüktet a puncim, ahogy a szemébe nézek. Furcsa ez a kölcsönös vágy, így beteljesítetlenül. Nem lohad az õ érdeklõdése sem. Ágaskodó férfiassága szinte a köldökömet birizgálja, a slicce nyitva. Nem szopom le, õ kérte.
Pedig most annyira a számba venném. Megcsókolom.
Puhán csókol vissza, nem úgy, mint az elõbb. Ahol felharapta a számat, ott most gyengéden csókolgat, lassan sóhajtozva várja a sorát. Kialakul valami lassabb sodrású, mélyebb valami... Hozzádörzsölöm a csípõm, de eltol magától. -
- Még ne. Jaj még ne.
Hirtelen mozgás hallatszik bentrõl. Nyílik a fürdõajtó. Szétrebbenünk, bebújunk az ajtó mellé. Egyik részegen mámoros haverja biceg le a lépcsõn.
Beosonunk a fürdõbe. A nappaliban is alszik valaki.
Odabent aztán ahogy az ajtó becsukódik, maga felé fordít, és leveszi a pólómat. Aztán csak néz.
Remegek a várakozástól, szeretném, hogy hozzám érjen, szeretném, ha bennem lenne már.
Elfordítja a fejét, levetkõzünk, és beállunk a zuhany alá.
Tusfürdõvel bekeni a testemet, végigsimogat mindenfelé. MÁr nem az álló farkát nézem. Õt nézem, ahogyan aprólékos mozdulatokkal feltérképezi a testemet. Minden simogatásából érzem, hogy tetszem neki, hogy birtokolni szeretné minden porcikámat.
Engem szolgál, nem törõdik a vággyal, ami feszíti a testét... Néha hozzámér ágaskodó szerszáma. Csodaszép darab. Keze az altestemnél jár már, szája a nyakamat kényezteti. Ujjaival a csiklómat simogatja, lassan, fel-le. Ugyanott, ugyanolyan tempóval.

Magához húz, testünk minél nagyobb felületen érjen össze. Farkát lábam közé tolja de nem hatol belém, csak elõre hátra mozgatja alattam, szorosan hozzám dörzsölve.
Hihetetlenül izgató.
Végül az egyik mozdulatnál belém csúszik. Meglepett kiáltás hagyja el a számat. Rámmosolyog.
- Szólj, hogyan szeretnéd.
- Ez most.... Ez most nagyon jó. - nyögöm a nyakába
Még arra is emlékszik, hogy szeretem, ahogy lassan, határozottan mélyeket döf belém. Minden mozdulatot kis szünet követ, folytatásra vágyom, jólesik ez a mélyfúrás. Kimért, pontos mozdulatokkal dolgozik. Remegni kezd a lábam.
- Most simogasd a csiklómat az oldalánál, egy helyen, hosszan.
Megteszi. Farka teljes mértékben kitölt, miközben kezével éppen úgy mozog a csiklómon, ahogy én magamnak szoktam. Egyre hangosabban sóhajtozom. Nem mozog bennem, csak feszít férfiassága a hüvelyemben.
A gyönyör hullámokban önt el, kitartó és alapos munkájának hála. Teste hozzám tapadva, amennyire csak lehet, keze szinte bepréselõdik a testünk közé, engem a falnak nyom... Édes a súly.
Megrogynak a térdeim, szabadulni akarok, nem bírom már ezt a lassú mozgást, kiszakad a szívem, menekülnék a félelmetes gyönyör elõl, de õ csak szorít és folytatja, ugyanott, ugyanúgy.
Fickándozok, amennyire a helyzet engedi, odébb húznám magam,
- Hagyj, hagyj már , nem bírom, ez elképesztõ!
De a kezei csak járnak, a szája csak csókol, a teste tüzel..
Rogyadoznak a lábaim, ahogy hullámokban elönt a gyönyör. Folytatja még. Szorít a falnak, nem szabadulok ebbõl az édes szorításból, öntudatlanul csak élvezek, élvezek élvezek. Azt, hogy kiabálok, csak valahonnan messzirõl hallom.

Ott marad velem, a falnak támaszt. Jó is, elesnék, olyan gyenge vagyok. Pihegek, zsibog a puncim a hatalmas élvezettõl. Bennem van még.
- Kérlek, mostmár engedj magadhoz.
Bólint. Letérdelek, és a számba veszem. Szinte mozog magától, ahogy az erek lüktetnek rajta.
Pár másodpercig sétáltatom a számat rajta, csak a makkján, körbe, aztán nyelvemet alátolom ahhoz az édes kis redõhöz a makk alatt. Kicsi halacskát játszom, ami partra vetve ugrándozik, apró mozdulatokkal járom be az érzékeny területet. Eközben kezemet fel-le járatom a farkán. Egy perc múlva már hangosan nyögve kérlel
- Ez az, mééééég, gyorsabban, csináld, ilyen erõsen!
Mindent úgy teszek, ahogy kéri. Az arcát nézem közben, feje kifeszülve az égnek mered, de aztán lenéz rám, a szememet a szemébe fúrom.
- Gyere mostmár!
Mélyen a számba húzom, és csak szívom, szívom, megállás nélkül, miközben nyelvemmel a kemény farok alját kényeztetem...
Hörögve élvez bele a torkomba. Nem nyelem le mindenkiét, de az övét igen. Milyen szerencsés lehet a felesége... Mellém térdel.
- Sosem volt még ilyen.. Ez... ez csodálatos vagy.
Belefolyik a szemembe a víz, ahogy fejemet hátravetve nevetek az ölében.