Hogy vinne el az ördög!

Lassan gyülekezett a nép. A színházat körülvevõ park padjain is üldögéltek a forró nyári kora este ellenére is öltönyös, estélyis rokonok, barátok.
Én is ott õgyelegtem közöttük kezemben a mûsorfüzettel, vártam a meghívóimat, közben nézelõdtem, és azon gondolkoztam, hogy általában a házigazda az elsõ, és nem a vendég, jelen esetben én. A baráti pár egy érdekesnek ígérkezõ táncestére hívott meg, ahol az egyik neves tánccsoport ad két, két és fél órás gálaelõadást, amolyan évadzárás címén. Mivel show táncról volt szó, amit imádok, nem kellett kétszer invitálniuk.
Amint sétálgattam, õgyelegtem gondolataimba mélyedve, a nézõtér mellett húzódó hosszú folyosó elején találtam magam. Arra lettem figyelmes, hogy a tõlem távol esõ ajtón kifordul egy kosztümös alak, és felém jön. Járása ruganyos, nyomban levettem, hogy õ egy táncos lehet. Közelebb érve kivettem, hogy valóban kosztümös, vagyis inkább jelmezes. Egy ördög közeledett felém. A szemeimet nem tudtam levenni a jelenségrõl: hosszú fekete haj, pirosra festett arc, és a feje tetején szinte piros, vagy vörös szarvacskák. Igazán szép kis ördög volt. Ám, mikor egészen közel ért láttam csak azokat a hatalmas fekete szemeket, melyek parázsként égették a bõrömet. A táncos is alaposan végigmért. Ahogy ment mellettem, követtem a szemeimmel, és õ is egészen addig, amíg már mögöttem volt. Utána fordultam mit sem törõdve, hogy esetleg egy rokon rosszalló pillantásába ütközöm, vagy esetleg udvarlóéba, võlegényébe, vagy férjébe…..Azonban a látvány ismét rabul ejtett: csodásan ringó csípõ, fantasztikusan domborodó popsi, és a formás, izmos lábakat már csak képzelni tudtam, de nagyon is el tudtam képzelni….Rafinált jelmez volt, nem engedett túl sokat látni, de engedett mindent sejteni.
Finom illatfelhõ maradt a jelenség után. Õ nem nézett vissza, de ez nem vette el a kedvem a finom flörttõl. Vártam, hogy jöjjön vissza. Pár másodperc, és fel is bukkant. Éreztem, hogy itt a pillanat, hogy valami frappáns szöveggel felhívjam magara a figyelmét, és bár nem ismertük egymást, mégis jelezzem neki, hogy a jelmeze, és õ is egyúttal, pokolian jó. És ez most ideillõ hasonlat is lett volna. Cseppet sem titkolva néztem az arcába, vártam, hogy a szemeimbe nézzen. Már eléggé közel volt, mikor ez bekövetkezett.
·”Hajrá!”- adtam ki magamnak a vezényszót.
- Hát ez az ördög engem is elvihetne!- mondtam félhangosan, hogy csak õ hallja, bár a folyosó üres volt, és a közben már gyülekezõ emberek sem ránk figyeltek. Elmosolyodott, de nem szólt semmit, ellenben olyan kutató, vagy inkább perzselõ pillantással mért végig abban a pár lépésben, míg el nem haladt mellettem, hogy a tarkóm is libabõrös lett. Kezdtem jól érezni magam. A flört megvolt, jeleztem neki, hogy pokolian tetszik, bár fogalmam sem volt, ki is van a smink és jelmez alatt. De nem is nagyon érdekelt. Hagytam magam sodorni a fejleményekkel.
A nõ csak ment vissza arra, ahol elõször felbukkant. Én néztem, és már láttam is magam vele…..
Aztán megállt egy ajtóban, felém fordult, és intett a fejével: gyere! Hátra fordultam, hogy jól értettem-e, és nekem szólt, de a mögöttem beszélgetõk közül most sem figyelt rám, ránk senki. Ismét a nõre néztem, aki ismét intett.
„Hajrá”- és már lódultam is felé. Õ közben eltûnt az ajtóban. Benyitottam, és egy kisebb folyosón találtam magam. Ott állt, és amint beléptem, nekem szegezte a kérdést:
- Na és mit is tudnál felajánlani az ördögnek?
Hangja barátságos, de egyben utasító, szinte ellentmondást nem tûrõ volt. Közben finoman mosolygott is.
- Testem, lelkem az ördögnek adom – mondtam, miközben a fekete szemek rabjává váltam. Próbáltam bármit is kivenni a smink alól, valami nõies, egyedi dolgot felfedezni, amitõl tudom, hogy tényleg nõvel állok szemben, ami teljesen egyedi, csak az övé, de a piros festék mindent eltakart. A haj paróka lehetett, a csillogásából ítélve. A szemek viszont……egy pillanat alatt megkeményedtek, szigorúan néztek rám, amitõl az én ördögöm még inkább vált pokoli jelenséggé.
- Az utóbbi nem kell. Az elõbbi viszont igen.
Ezzel elindult elõttem. Nem szólt, nem is nézett rám, csak ment befordult balra, fel egy lépcsõn, jobb kanyar, és bent találtam magam egy öltözõben. Amint beléptem, bezárta mögöttem az ajtót. A kulcs hangosan fordult a zárban.
- Feküdj ide – mutatott a középen álló hosszú, keskeny padra. Miközben eleget tettem a felszólításnak, sietve kibújt a tánccipõjébõl, levette a nadrágot, majd a bugyit. Mindezt elõttem, cseppet sem zavartatva magát, sõt, végig a szemeibe nézett. Talán kíváncsi volt a hatásra?
Aztán hozzám lépett, és egyszerûen hosszában a padra lökött. Az olyan keskeny volt, hogy éppen csak a hátam közepe feküdt fel rá, a tarkóm, meg a fenekem. Lábaim két oldalt.
- Nincs sok idõm – mondta, majd lábát átvetve a fejem felett egyenesen a számra ült. A meglepetésem csak egy pillanatig tartott, mert aztán már a csupasz punci friss, illatos leheletét érezhettem. Szorosan a számra nyomta, miközben kezeire támaszkodva ráhasalt a padra. Teljes súlyával a számon volt, majd mozdult párat, hogy éppen oda essen, ahová õ akarta.
Csak felnyögni tudtam. Kezeim a finom popsin, nyelvem már mélyen a punciban. Idõnként alig kaptam levegõt, de õt ez nem zavarta. Egy idõ után már engem sem. Valahonnan nevetés, beszéd hallatszott, de most ez sem érdekelt. Itt volt a számon egy édes kis punci, ami csak azt akarta, követelte, hogy nyaljam. Én meg mohón csapkodtam benne. Hol a szirmokat csíptem ajkaim közé, hol meg csak egyszerûen belefúrtam õket a puncijába. Aztán mozogni kezdett rajtam. Teste egyre mohóbban követelte a finom, minden porcikáját átjáró kéjt. Érzékeny pontjait érintve megremegett. Játszani kezdtem vele. Mikor éreztem, hogy elkaptam, el is engedtem. Mindenhol máshol nyaltam, csak éppen ott nem. Erre persze követelõzve mozogni kezdett, mire ismét elkaptam. Ezt játszottam vele, és egyre gyakrabban nyögött fel.
Aztán felült, pontosabban felállt, de továbbra is a lábai között volt a fejem. Lenézett rám. Szemei izzottak. Sajnáltam, hogy a jelmeze felsõ részét magán hagyta, mert látni szerettem volna a melleit is. Az egész nõt látni akartam.
- Szóval mit is adsz nekem? – kérdezte, de a hangja most inkább volt kérõ, mint parancsoló.
- Mindent! – lihegtem.
- Akkor adj! – nyögte, és visszazuhant az elõbbi helyzetbe. Ez felhívás volt keringõre. Élvezni akar, mégpedig most, és nagyot.
Amint visszahelyezkedett az elõbbi pózba, máris nyaltam tovább. Meg sem álltam, míg testén úrrá nem lett a remegés, és el nem érkezett az édes pillanat. Szám kezdett megtelni nedvével, melyet mohón nyeltem. Az orgazmus hosszú, és nagyon mélyrõl feltörõ volt. Percekig feküdt az arcomon, miközben lassan csillapodni kezdett, majd ismét felegyenesedett, ahogy az elõbb tette. Lenézett rám. Arcán nyoma sem volt verejtéknek, izzadtságnak, vagy bárminek. Nyilván a speciális smink jól bírta a gyûrõdést, hiszen tánc közben még inkább izzadnak a táncosok.
- Ez nagyon jó volt – mosolygott le rám, majd a következõ pillanatban arcáról eltûnt a mosoly, és hozzá tette – de még nem végeztem veled.
Megfordult, és legnagyobb meglepetésemre, egyben örömömre a popsiját nyomta az arcomba! Azt a gyönyörû, istennõi popsit! Úgy vájtam bele a nyelvemet, mintha az életem függött volna tõle. Megértette, hogy az egyik gyengém a popsi, meg is jegyezte:
- Nocsak! Látom szereted.
- Imádom – lihegtem alóla.
- Hát akkor csak nyald! Imádom, ha nyalják.
„Ezt a csodás popsit ki ne nyalná hatalmas élvezettel?” – gondoltam.
Ám, közben nem tétlenkedett. Addig ügyeskedett, míg a sliccemet és a nadrágomat valamennyire le nem tolta rólam. Sokat a pad miatt nem tudott, de annyit igen, hogy kiszabadítsa a szerszámomat. Megmarkolta. Erre én rándultam nagyot. Érintése egyszerre volt határozott és finom. Éreztem, hogy nem akar kivégezni, nem akarja közelrõl látni a kezében vergõdõ, spriccelõ férfiasságot. Játszott vele, de valahogy az volt az érzésem, hogy terve van még vele.
Nem sokat tévedtem. Miközben feneke hol teljes erõvel nyomult a számra, hol meg kissé elemelkedve tõlem, keze hol lassabban, hol meg sebesen mozgott. Bármit is forgatott a fejében, õ irányított, teljes egészében az õ akarata teljesült
Elérkezett a pillanat, mikor teljesen megadtam magam. Addig próbáltam visszafogni a élvezést, nem odafigyelni amit tesz velem, nem élvezni az isteni popsit, de hamar rá kellett jönnöm, hogy csak játékszer vagyok. És ezt imádtam….
Teljesen ellazultam, elernyedtem, és átadtam magam neki. Tudta. Érezte, vagy nem is tudom, mert abban a pillanatban rákapcsolt és nem hagyott kétséget a szándéka felõl. A szerszámomat a plafon felé irányította, és akkor is erõsen és gyorsan verte, mikor élvezni kezdtem. Kéjes nevetgélés kíséretében gyötörte tovább a szerszámot, miközben én hangosan nyögtem, de ezt csak én véltem hangosnak. Még erõsebben, szinte fájón nyomta az arcomra a popsit, így hang nem sok hallatszott belõlem.
Ondó annál több jött ki. Valahová spricceltem, nem éreztem, hogy hová, de hogy valahol ott csillogott a fehér nedven, az biztos volt. Már szinte kiugrottam alóla, annyira „szenvedtem” a keze munkájától, mikor hirtelen lepattant rólam.
- Vetkõzz le! – utasított a nadrágomra mutatva. Ha azt hittem, hogy végzett velem, tévedtem. Mikor teljesen pucér voltam, a padra mutatott, én meg engedelmesen visszafeküdtem.
- A lábaidat is – mutatott a padra ismét.
Ez okozott némi kényelmetlenséget a pad keskeny volta miatt, de mire ezt átgondoltam volna, már a lábát átvetve rajtam egyik kezével megfogva a szerszámomat pillanatok alatt bele is ült. Azzal a lendülettel nyomban tövig huppant rám. Bármennyire is nedves volt édes kis puncija, ez a gyors és erõs nyomulás pár pillanatig kisebb fájdalmat okozott. Jól esõ érzéssel töltött el, hogy meglehetõsen szûk. Önzõ módon, kéjes gondolat járt át, hogy talán én vagyok esetleg régóta az elsõ férfi, aki behatolhat imádni való barlangjába. Nem tudom miért, de reméltem, hogy nem egy vagyok a sok rajongó, imádó, esetleg szexuális eszköze egyike. Pedig abban is biztos voltam, hogy többet nem fogom õt látni. Ez a gondolat azért okozott pár pillanatnyi kellemetlenséget, aztán elhessentettem magamtól, és átadtam magam ismét neki-totálisan.
Nem csinált sokat. Tenyereivel a melleimre támaszkodott, és ütemesen lovagolt rajtam. Szemeit hol lehunyta, hol meg a szemeimbe nézett, szinte hidegen. Kiolvashattam belõle, hogy most az a dolgom, hogy a szerszámommal okozzak neki örömet. A nyelvemet már kihasználta, most a férfiasságom kell neki.
Bátorkodtam megmarkolni a melleit. A ruhán keresztül is éreztem a ruganyos gömböket, bár a spéci, táncos melltartót viselt. Nyilván ezért, mert ha nem, akkor bizony a minden bizonnyal csodás keblek önálló életet éltek volna a tánc alatt. „Vagyis isteni melleid vannak!” – szögeztem le magamban. Erre ismét átjárt valami félelmetes erõ, vágy, hogy ismét kéjt adjak neki. Ám õ gondoskodott magáról. Felegyenesedett, izmos lábain rugózva hol annyira felegyenesedett, hogy a makkom éppen csak benne maradt, hol meg teljesen beleült. A lefelé útja azonban gyors és erõteljes volt, szinte zuhant. Ezt egyre gyorsabban csinálta, egészen addig, míg ismét élvezni nem kezdett. Arca eltorzult a kéjtõl, és bár a festék eltakarta, vonásaiból arra következtettem, hogy gyönyörû nõ lehet.
Amíg csak tartott az orgazmus, teljesen magába engedte a szerszámomat, és csak a csípõjét mozgatta elõre hátra. Felhúztam a felsõjét a melleiig, és néztem izmos, formás hasát. Gyönyörû látvány volt a természetes, kissé barna bõr. Itt már látszott a verejték, amihez nekem is volt némi közöm…..
Az orgazmusa nagyon hosszúra sikeredett. Vagy nyomban jött a másik, de megállás nélkül mozgott. Aztán az eddig lezárt szemek kipattantak. Szûrón, szinte hidegen, de mégis lágy csillanásokkal néztek le rám. Ajkai összeszorultak Nem szólt semmit, csak nézett, és mozgott, aztán jött a következõ orgazmus, mert ajkai szétnyíltak, hangosan nyögött, lihegett, de közben engem nézett. Szinte szerelmes lettem azokba a szemekbe. Akartam élvezni én is. Ha már õ nekem adta az orgazmusát, amit a szerszámommal okoztam neki, akkor én is adjak neki valamit-oda, bele.
Én is néztem õt. Ajkaimat összepréseltem, és elkezdtem ontani belé az ondómat. Élvezetem mosolyt csalt az arcára, de nem gúnyosat, nem kárörvendõt, inkább jólesõt. Most nagyon „emberinek” éreztem. Most, e pillanatban szeretkeztünk, nem csak szexeltünk.
Aztán egy percig, tényleg csak egyetlen percig érezhettem, hogy ki is õ valójában. Rám borult. A férfiasságom még az édes punciban lüktetett, õ meg a mellkasomra borulva lihegett. A hátát simogattam, szólni nem tudtam. Nem is akartam. Meghitt pillanatok voltak ezek egy vad kefélésnek indult orgia után.
- Mennem kell – egyenesedett fel rólam. Felállt, átlépett rajtam, és úgy, ahogy volt, alul meztelenül az ajtó felé indult. Csak ámultam és bámultam. Ilyen hihetetlenül tökéletes, formás alsó fertályt sosem láttam addig. Ha nem kellett volna elsietnünk a dolgunkra, nem eresztettem volna ilyen könnyen. Gondolatban mér, és már megint a puncijában voltam, aztán a popsijában, hogy aztán ismét a punciban okozzak örömet neki. Bár tisztában voltam a szerepemmel, és örülhettem neki, hogy egyáltalán ennyi is jutott nekem, már kevés volt, többet akartam. Átölelni. Aztán felocsúdtam. Pillanatok alatt felöltöztem remélve, hogy a ruhámon sehol nem látszik majd az elsõ élvezésem eredménye…..
Aztán lenéztem rá, meztelen lábaira. Nem kellett volna….
Két, rendkívül formás lábfej nézett vissza rám. Rövidre nyírt, feketére lakkozott körmök, formás, a legkisebb mértékben sem deformált, nem „balettos” lábujjak, izmos, mégsem vastag lábszárak. A maga természetességében volt tökéletes. Deréktól lefelé meztelen test, maga volt a tökéletesség és a csoda.
Nagyon megkívántam. Rövid mustrám nem kerülte el a figyelmét, mert végig pillantott magán, majd rám, és szemeiben ott volt a kérdés: mi tetszik rajtam? Minden. Oda akartam lépni hozzá, hogy átöleljem. Egyszerûen csak magamhoz akartam szorítani a jelmezbe bújt istennõt. Vagyis ördögöt. Szerettem volna leültetni a padra, és villámgyors apró csókokkal borítani a csodás részeit.
Rövid tétovázásom kezdett kényelmetlen lenni.
Cselekedtem. Mégpedig úgy, ahogy akartam. Leültettem, magam elé rántottam a két lábat, villámgyorsan sok apró csókot nyomtam rájuk. Az ujjakra, a bokáira, majd a lába száraira. Egy pillanatra még a szemeibe néztem, miközben felálltam. Csodálkozott. „De miért?” – tettem fel magamnak a kérdést már visszafelé menet a nézõtér felé. „Hiszen egy istennõ vagy” – magyaráztam, meg magamnak a dolgot.