Osztálytalálkozó

Nyolc éve vagyok férjnél, egy tõlem jóval idõsebb emberhez mentem feleségül. Gyerekünk nincs, a férjemnek elõzõ házasságából már van kettõ, és koránál fogva sem akart újra apa lenni. Én ezt elfogadtam, mert annak idején én se nagyon vágytam az anyaságra, úgy gondoltam, jól megleszünk mi ketten.
Egy ideig persze így is volt. Elég sûrûn szeretkeztünk, és õ minden este megkapta a maga kielégülését. Ha egy kicsit fáradtabb volt, vagy nehezebben ment neki, addig kavartam rajta, amíg fel nem éledt, de ami eleinte még érdekes és újdonságnak számít valakivel, az egy idõ után, szörnyen unalmassá tud válni. Fõleg, ha mindig ugyanúgy történik.
Minden együttlétünk ugyanarra a sémára épült, már kívülrõl tudtam a forgatókönyvet, nem volt semmi meglepetés: én hanyatt feküdtem, õ rám mászott, széttolta a lábaimat és betuszkolta magát. Amikor lekókadt, helyet cseréltünk, én ráültem és elkezdtem lovagolni rajta, õ meg a melleimet masszírozta közben és újra felizgult. Ez így ment minden este.
Egyik nap egy régi barátnõm, aki osztálytársam volt anno, felhívott, hogy 15 éves osztálytalálkozónk lesz. Nagyon fellelkesültem, mert a tízéves elmaradt és már nem is emlékeztem rá, hogy mikor láttam utoljára a középiskolás haverokat. Mint minden nõ, én is nagy lendülettel vetettem bele magam a ruhakeresésbe, aztán fodrász, kozmetikus, smink. Elégedetten állapítottam meg, hogy nem áldozott még le a csillagom, és egész jó formába tudom hozni magam, ha kell.
Aztán elérkezett a várt nap. Szinte mindenki eljött, többen hozták a párjukat is. Én egybõl kiszúrtam magamnak Attilát, mert rá voltam a legkíváncsibb. Annak idején nagyon nyomult, de mindig elhajtottam, mert mással jártam. Az érettségi utáni banketten totál részegen odaállt elém és megfogadta, hogy ha törik, ha szakad, egyszer még elkap egy körre. Azóta se láttam.
Úgy tûnt, õ is hasonlóképp kíváncsi volt rám, mert egyszerre indultunk el egymáshoz.
Elõször csak nevettünk, koccintottunk, jöttek a szokásos kérdések, hogy vagy, mit csinálsz, van-e családod, stb.
Aztán a vacsoránál egymás mellé ültünk le, egy eldugottabb, homályosabb helyre. Pár pohár után már elég oldott hangulatba kerültünk, és egyszerre azt vettem észre, hogy a combomat simogatja. Nagyon jól esett, hát hagytam. Õ erre nagyon beindult, és a kezével egyre mohóbb lett. Már szinte durván markolta, szorította a combomat és egyre feljebb ment…
Enyhén szétnyitottam a lábaimat, éreztem, hogy én is kezdek beindulni. Amikor az ujjai hegyét a bugyimhoz nyomta és úgy simogatott, majdnem felnyögtem. Hihetetlen izgalom járta át a testemet, már pusztán a szituáció miatt is.
Mindenki elmélyülten társalgott és ivott, szerencsére senki sem figyelt ránk. Szinte fojtott hangon, lihegve beszéltük meg, hogy angolosan távozunk, egymás után, kis szünetet hagyva, és a parkolóban találkozunk.
A lakása nem volt messze, úgy negyed órányira kocsival. Igazi férfigarzon volt, kicsi és rendetlen, de ez a legkevésbé sem érdekelt. Ahogy becsukódott mögöttünk az ajtó, úgy estünk egymásnak. Végre azt éreztem, amit már nagyon régen nem, hogy ez a férfi érti a dolgát.
Az ágyon a széthagyott ruhái tetején szexeltünk, minden pózban, ami csak eszünkbe jutott a nagy hévben. A teste fiatal volt, feszes és erõs, elszoktam már az ilyesmitõl.
Amikor elõször belém hatolt, és éreztem, ahogy a heréi ütemesen hozzám verõdnek, azt kívántam, bárcsak ne érne véget az éjszaka, valaki állítsa meg az idõt, vagy legalább ismételje meg annyiszor a pillanatot, ahányszor csak lehet…
Bõven éjfél után volt már, amikor egy pohár bort bontott még, csak úgy, levezetésképpen. Rám nézett, a melleimet simogatta, és elnevette magát:
-Ugye mondtam, hogy még elkaplak egy körre…
Én is megfogadtam neki valamit: nem ez volt az egyetlen kör.