a francia stoppos

Olyan régen történt, hogy talán nem is igaz. De elmondom. Már amire emlékszem belõle.

Egyszerûen imádok autózni. Meg egy kicsit unom is. Na jó, csak a hosszú utakat unom. Ez azért lehet, mert 18 éves korom óta folyamatosan vezetek, és még soha nem volt komolyabb balesetem, és van már akkora rutinom, hogy a vezetés mellett jut idõm egyébre is. Így az igazán hosszú távú autózás egy idõ után már unalmassá válik, fõleg egyedül nem tudok igazán mit kitalálni, ami nem zavarja a vezetést, és mondjuk még fel is dob. Na jó, ha közben szól valami kellemes zene, akkor azért kibírom.

Ilyen útnak néztem elébe sok-sok évvel ezelõtt, akkor is, amikor Budapestrõl a szülõvárosom felé vettem az irányt hétvégére, egy kellemes (no, nem a maihoz hasonlóan döglesztõ) nyári nap végén, estefelé. Megvártam, amíg a nagy forgalom kiözönlik a városból az M7-es irányába, már kezdett szürkülni, amikor elindultam. Épp két barátnõ között voltam, tehát szabad, mint a madár, senkihez nem kellett alkalmazkodnom az utam során, szüleim sem vártak ébren a vidéki otthonukban, hiszen volt kulcsom, és jeleztem is, hogy késõre leszek csak várható. Akkor még nem is tudtam, milyen igazam van. Alig hagytam el a fõvárost, amikor eszembe jutott, hogy semmi innivalóm. És bármennyire is csak 2 óra az út a szülõvárosomig, nem szerettem soha ital nélkül utazni. Irány az elsõ útba esõ benzinkút. Nem kellett sokat autóznom Budaörsöt elhagyva, talán a 30-as km körül már jött is a következõ. Mivel tankolnom nem kellett, ezért hamar lerendeztem a vásárlást. 1 energiaital az esti/éjszakai vezetéshez, és egy literes Cola, csak úgy, magamnak. Már hajtottam is volna ki a kútról, amikor annak a parkoló részén megpillantottam egy nõt. Kezében tábla, tehát stoppos, közelebb érve hozzá, megláttam az úti célját is, ami kb. 1 órányi autóútra van a szülõvárosomtól. Az volt csak furcsa, hogy a város nevében lévõ egyetlen magánhangzón nem volt ékezet (pedig kellett volna oda). Mellé érve, megszólítottam. De a reakciójából ítélve nem értett semmit a szavaimból, és csak azt hajtogatta, magára mutogatva, hogy France, France. Jó, akkor próbálkozzunk az angollal. Egész tûrhetõen beszéli, így már tudunk kommunikálni. Elmondja, hogy Irene-nek hívják és a táblára írt városba tart (így már értettem az ominózus ékezet hiányát), örülne, ha el tudnám vinni egy darabig. Ok, én is bemutatkozom, aztán autóstérkép elõ (hol voltak akkor még az okostelefonok, a GPS-es térképeikkel ??), mutatom, hogy épp hol vagyunk, õ hová megy, én hová, és hogy meddig tudom elvinni (merthogy az utolsó 1 órát, a legrövidebb távolságot megtéve, más útvonalon kell megtenni a két városhoz). Azt mondja, jó lesz, megköszöni, és beinvitálom az anyósülésre. Egy ormótlan nagy utazótáskája van, amit elég volt felemelnem, hogy eltüntessek a csomagtartóban. Elindulunk, kicsit lejjebb halkítom a zenét, de csak annyira, hogy azért hallhatóan duruzsoljon valami, ami kellemes a beszélgetéshez. Igazából ekkor van csak idõm alaposabban megnézni. Ahogy tippelem, egy jó 10-essel idõsebb nálam, nagyjából a negyedik x környékén lehet. Kicsit bõ, vékony, egész ruha van rajta, ami világos színû, de szolid, térd alá ér és sehol egy kivágás vagy mély dekoltázs. Ehhez egy fehér, körbe karimás ruhasapkát, és egy túracipõt visel. Bájos. De legalább a bézs cipõ is megy a ruhájához. Annyi azért látszik belõle, hogy nem egy nagy darab nõ. Fél fejjel alacsonyabb lehet nálam, mellettem ülve így saccolom. Mi járatban Magyarországon – kérdem? Hosszú történet – mondja. Nem baj, még egy jó óra, míg kettéválik az utunk, szóval idõnk az van. Valami Párizstól nem messze lévõ kisvárosban él, mondja is a nevét, de nem jegyeztem meg, mert sosem hallottam. És az a helyzet, hogy jó 3 hónapja megcsalta a férje, a szomszédnõjükkel, aki nála 7 évvel idõsebb és vagy 2 mérettel nagyobb. Újra megnézem. Nem csúnya, nem egy címlaplány, szabályos, kellemes arcú nõ, középhosszú, szõkés-barna hajjal, és van valami báj, szépség az arcában, a már látható szarkalábak ellenére is. Tehát semmiképpen nem egy trampli, talán kicsit fáradtnak néz ki, ami lehet a stoppolás miatt, és azt gondoltam, hogy 40 éves korom körül én biztosan örülni fogok majd, ha egy hasonló kaliberû nõ lesz a feleségem. Szóval nem értem ezt a megcsalást, és ezt el is mondom neki. Õ sem, és még azzal is megtoldja (nagy nehezen megértetve velem), hogy a szomszédasszony nemcsak hogy nagy darab, de még olyan hetyke kis fekete bajsza is van. Hajjaj, furák ezek a franciák, mindig is tudtam. Már 23 éve házasok, folytatja, és odáig volt a férjéért, és egyszerûen nem érti, hogy fanyalodhatott egy olyan nõre. Egyszer ért csak haza korábban a munkából – mind Gwyneth Paltrow, A nõ kétszer-ben, gondoltam -, és ott találta a férjét, „azzal” a nõvel, a saját hálószobájukban. Elsõre minden hülye gondolat megfordult a fejében, az élettõl is elment a kedve. De aztán elhatározta, inkább megvalósítja, amit tizenévesen nem tudott, és beutazza egész Európát. És sorolja: London, Brüsszel, Frankfurt, Strasbourg, Bázel, Milánó, Roma, Padova, Graz, Bécs, Pozsony, Budapest, és a benzinkút, ahol felvettem. Mert hogy ott tette ki egy nagy darab török kamionos, miután nem fogadta el a pénzes ajánlatát. Még jó, hogy nem mászott rád, mondom nevetve. Jajj, ha egy kicsit is jobban néz ki, és nincs akkora körszakálla, még hagyom is, mert már annyira rég nem voltam pasival – így õ. Egybõl ráfagy a mosoly az arcomra, meg sem tudok szólalni jó ideig. Biztosan érzi, hogy ezzel a megjegyzésével egy kissé túllõtt a célon, mert õ sem szól, inkább egy kicsit felhangosítja a zenét, épp valami francia szám szól a Danubius-on. Dúdolni kezdi, én meg gondolatban elmerülök az imént hallottakban. Atyaúristen, itt egy érett nõ mellettem, akit megcsalt a férje, nyilván valamiféle bosszúra vágyik, és ki is van éhezve, mert ki tudja, mióta nem volt pasival, meg amit az elõbb is mondott. Nagyon ösztöni szinten belül megmoccan bennem valami, ebbõl még ki tudja, mi is lehet. Nem, nem, ez nem fog megtörténni – szólal meg bennem a kisördög. Szóval belül vívom a csatát, mintha annak kimenetelétõl függne, hogy mit fogok tenni. Egy fenét, semmit nem fogok tenni, bõ fél óra múlva kirakom a megbeszélt helyen és szépen mindegyikünk megy a maga útjára. És épp elhatározom, hogy nem határozok el semmit, amikor mintha egy fuvallatot éreznék a jobb combomon. Ami furcsa, hisz nincs már olyan nagy hõség kint, és csak a két hátsó ablak van lehúzva tenyérnyit. Teljesen semleges arccal körbenézek az autóban, próbálva jól rejteni Irene elõtt, hogy mire is gondolhattam az imént, de nem látok semmi különöset. Ránézek, de õ is csak hasonló arccal, alig látható mosollyal a szája sarkában tekint vissza rám. Közben valami idióta reflektorral jön mögöttem az autópályán, lehajtom a belsõ tükröt, megvárom, míg megelõz, és megdörzsölöm a szemeimet. Alig zökkenek vissza az iménti gondolataimba, amikor újra, de ezúttal határozottan érzek valamit a jobb combomon. Lenézek, és látom, amint Irene bal keze apró ujjaival cirógatja a lábamon a szõrt, a térdem felett. Bár csak alig csúszott fel a térdnadrágom a combomon, az alja és a térdem közötti kb. 10 cm-es területen járnak fel-alá az ujjai, gyengéden, alig érintve a bõrömet, csak a szõrömet fésülgeti. Szeretem, ha egy férfinak szõrösek a lábai, és azt is, ha jó barna – mondja, rám tekintve. A szemében már csillogást látok, de ha az nem lenne elég érthetõ, még hozzáteszi - rád fogok mászni – s megnyalja nyelvével az alsó ajkát. Minden elhatározás, amirõl az imént gondolkodtam, úgy szalad ki a fejembõl egy szemvillantás alatt, mintha soha nem is jutott volna eszembe. Nem mond mást, nem is kérdez, nem vár jóváhagyásra sem, a szemembe nézve már úgyis tudja, hogy megkapta. Jobb kezével kicsatolja a biztonsági övét, és azzal folytatja a lábam simogatását, a vádlimnál jár, és miközben az ajka rácsókol a térdkalácsomra, bal kezével, egy határozott mozdulattal lehúzza térdnadrágom cipzárját, és elmerül benne. Nem tart soká, míg rámarkol, és egy újabb határozott mozdulattal kihúzza a nadrágom sliccén a farkamat, ami pillanatok alatt már félig merev lett és egy halk oh után már közelít is hozzá a fejével. Egy erõteljesebb szorítás és már teljesen merev is vagyok. Ahogy lehúzza a kezét ütközésig, és megint rászorít, makkom megdagad és egy jó kövér elõváladék buggyan fel belõle. Gondolkodás nélkül lenyalja, és azt mondja – sós vagy, és szerencsére vastagabb, mint a férjem. Majd a nyelve õrjítõ lassúsággal elindul körbe-körbe az érzékeny vörös bõrön, összekeverve a nyálát az én izgalmammal. Nyelve hegye belenyal a lyukba, izeg-mozog benne, mintha bele akarna bújni, vagy újabb elõváladék után kutatna. Aztán egyszer csak megérzem az ajkait is a makkomon, elõször csak megcsókolja, majd milliméterrõl milliméterre tolja be a szájába a farkam, félig beveszi és szép lassan elkezd fel-alá járni. Érzem, hogy ez kezd sok lenni, ezért kérem, hogy hagyja abba pár percre, amíg találunk egy megfelelõ helyet, ahol leparkolhatunk, mert nem biztos, hogy mindezt az autópályán 120-szal haladva kellene csinálnunk. Megérti, visszaül, de rám mosolyogva finoman tovább veri bal kezével a farkam, míg a másikkal megfogja az én jobb kezemet, és eltünteti a ruhája alatt. Alig kúszok fel tenyeremmel a bal combja belsõjén félig, és már ott érzem, hogy mennyire fel van izgulva. A nedvességétõl könnyebben csúszik tovább a kezem a combján, majd hirtelen, odaérve, de bugyi már nincs rajta, és fogalmam sincs, vajon mikor vette le, és egyáltalán, hová tette, megérzem, eléggé szõrös a puncija, és eléggé csatakos is, a bõségesen áradó nedvétõl. Bocs, de pár hete nem volt alkalmam borotválni – mondja mosolyogva. Ez legyen a legnagyobb baj, gondolom, és 4 ujjal beletúrok a dús bozontba, míg a hüvelykujjam elindul lassan, finoman az ajkai felé. A csiklója fölé érek, és már épp elkezdeném masszírozni, mikor egy tábla benzinkút nélküli pihenõhelyet jelez, 1 km múlva. Még egy kis apró érintés a gombocskájára, épp csak, hogy ujjbegyemmel egy izgalomcseppet vegyek fel róla, miközben látom, hogy egy pillanatra hátraszegi fejét, becsukott szemmel, apróra tátva az ajkait, amikor gyorsan kihúzom a kezem a ruhája alól. Halk, csalódott sóhaj hagyja el Irene ajkát, mire megnyugtatom, már nem kell sokat várnia. Lenyalom a levét a hüvelykujjamról, majd lassítok és bekanyarodok a pihenõhelyre. Egy kocsi van ott, igyekszem úgy megállni, hogy távol is legyek tõle és kevés fény essen az autóra, ami nagyjából sikerül. Tudva, mire készülünk, amennyire lehet, leengedem az õ ülését, és hátratolom, hátradöntöm. Talán nem a legkényelmesebb a szexhez, de ennek is meg van a maga romantikája, és nem kell hozzá tizenévesnek lenni sem. Irene-t gyengéden rátolom a majdnem vízszintes ülésre, és míg én az ülése elé térdelek, a pocijáig felhúzom a ruháját. A gyér világításban vékony bokák, két szép, formás comb és láb tûnik elõ, amiken itt-ott egy-két világos szõrszál tanúskodik arról, hogy tényleg nem volt alkalma szõrtelenítésre az útja során. Egyáltalán nem illúzióromboló, sõt, csak forralja a vért bennem, pedig már én is kellõen fel lettem húzva. Bõre fehér, mint a fal, és vékony, mint a pergamen, egy erõteljesebb érintéstõl ott marad rajta ujjam vöröslõ nyoma. Ezért csak finoman simítom végig kezeimmel, a bokájától, a vádliján, térdén, combján keresztül egészen a szõrpamacsban végzõdõ találkozási pontjáig. Látom, megint az alsó ajkát nyalja nyelvével, miközben oldalt elkezdi legombolni magáról a ruháját. Míg kezeim fel-le szánkáznak a lábain, én beleszimatolok prémjébe, ami, hosszú ideje úton lévén, nem éppen a legfrissebb, de cseppet sem kellemetlen szagú, nedveitõl sokkal inkább nõies, buja illat lengi be, nem is bírom megállni, azonnal végig is nyalom, ráfésülve a vénuszdombjára. Közben Irene derékig letolja magáról a ruháját, lekapcsolt melltartóját a hátsó ülésre hajítja, és ahogy leengedi a kezeit a fejemhez, elõbukkannak almányi mellei. A bõre ott is hófehér, mintha mást vártam volna, de két, mély-sötét barna, peckesen álló bimbó meredezik rajtuk hívogatóan. A tekintetem és a nyelvem visszatér szõrös kelyhéhez és annak csurgó nedveihez, de kezeimmel felkúszok, hogy elõször csak óvatosan megsimogassam a melleit, majd megkeresve Irene hátravetett fejét, bedugom ujjaim a szájába. Érti, mit csinálok, összenyálazza az ujjaimat, amik így már könnyebben csippentik meg bimbóit, finoman pödörgetik, köröznek az udvarokon, majd rájuk markolnak, és mindezt elõröl. Ezalatt nyelvemmel lejjebb vándorolok, alaposan feltérképezem apró szeméremajkai környékét, mintegy irányba nyalva ott is a szõröket, fokozatosan közelítve gyöngyözõ csiklójához. Alig érintem hozzá párszor a nyelvemet, Irene felrántja a fejem és követelõzve, már-már artikulátlanul arcomba hörgi – nem bírom tovább, bassz meg, de azonnal. Kezeivel felhúz, majdnem magára ránt és gyorsan szétkapcsolja nadrágom övét, látszik, van benne gyakorlata, alsómmal együtt letolja, amíg tudja, majd mindkét tenyerét bõ nyállal végignyalva (mintha szükség lenne erre), rámarkol a farkamra, és odahelyezi a szeméremajkaihoz. Látom, a tekintete már-már elborult, és azt is érzem, itt bizony nem finomkodó szeretkezés lesz, hanem vérbõ dugás. Én kificánkolódok az alsómból és a nadrágomból, hogy ne akadályozzon semmiben, míg õ jobb kezével farkam tövét szorítja, bal keze két ujjával, miután eligazgatja a még szálirányba nem nyalt maradék szõreit, szétnyitja szeméremajkait, és egyetlen határozott mozdulattal tövig, illetve a farkamon átkulcsolt kezéig tol magába. Ahogy a puncijából, úgy, látom, a tüdejébõl is kiszalad egy pillanatra minden levegõ, ahogy az eddig megszokotthoz képest kicsit vastagabb farkam, kezétõl megszabadulva tövig szalad benne. Valami értelmezhetetlen, de megkönnyebbülést sugalló hörgés-sóhaj küzdi fel magát a torkából, és felsõtestemet, kezeimnél fogva magára rántja. Én egyik kezemmel alámarkolok a seggének, a másikkal a melleit gyúrom, miközben õ fejemet a sajátjára húzza és végre, ajkaink is találkoznak. Hogy többet tud a csókról, mint én, azt hamar belátom, de nem panaszkodik, miközben lassan elkezdem járatni patakzó hüvelyében a farkam, mert felváltva, hol gyengébben, hol vadabbul dugjuk egymást a nyelveinkkel is, majd el-elidõzünk a másik ajkán, isszuk egymás nyálát. Kezeivel megmarkolja fenekemet, elkezdi fel-le rángatni hevesen, jelezve, milyen ütemet szeretne. Bár a farkam teljesen kitölti a punciját, szinte érzem annak minden egyes négyzetcentiméterét, akadály nélkül veszem át a kezei által diktált tempót, mert mintha csak mind több és több leve olajozná a mozgásunkat. Érzem, az izgalomtól az én karjaimon is állnak a szõrök, hátamon már jócskán patakzik lefelé az izzadtság, ami ráfolyik Irene fenekemet markoló kezeire, de tovább megy lábaim között, s bár látni nem látom, biztos vagyok benne, hogy cseppenként csak tovább nedvesíti puncijának szõreit és belsõ combjait. Õ mindinkább dobálja magát alattam, csak tolná-tolná még tovább magába a farkam, még akkor is, amikor már tövig vagyok benne, látom az arcán, mintha hiányozna neki valami, hogy átlendüljön „azon” a ponton, pedig mindent megpróbálok, a nyakán, mellkasán, mellein száguld fel s le megállhatatlanul az ajkam, szinte falom õt, a bõre is alig marad a helyén, s én is alig „állok már a lábamon”. Megszólal – kell egy kis szünet, váltsunk pozíciót. Ok, hogy gondolod – kérdem? Állítsd vissza az ülést, légy alul és én beléd fogok ülni – mondja, ezúttal is ellentmondást nem tûrõ határozottsággal. Ülés vissza, én elhelyezkedem rajta úgy, hogy kétoldalt Irene apró lábainak is legyen hely, õ a ruháját teljesen ledobva fölém guggol és egy határozott mozdulattal tövig csusszan a farkamon. Míg õ nyakam köré kulcsolja kezeit, én mindkét tenyeremmel alányúlok seggének, és segítem a mozgásban, közben ajkaink újra a másikét falják. Megint elindul ugyanaz a tempó, és pár perc alatt érzem, hogy immáron mindkettõnk izzadtsága, és egyéb nedve is az ülésre folyhat, mert minden megmoccanásnál megtapasztalom a nedvességnyomokat az ülés anyagán. Körülnézve kint, amire már van lehetõségem, látom, eltûnt a másik autó a pihenõhelyrõl. De hogy mikor, arról fogalmam sincs, mint ahogy arról sem, vajon láthattak-e bármit is abból, amit csináltunk, és ha igen, mennyit. Mindegy is, nem különösebben érdekel, amikor egy ilyen NÕ készül éppen megnyomorítani azzal, hogy a szõrös, folyamatosan könnyezõ puncijával minden gerincvelõt épp készül kipréselni belõlem. Finom kis pocija hozzám préselõdik, s miközben melleit nyalom, bele-beleharapok bimbóiba, erõsen markolom popsiját, õ hátraveti a fejét, és halkan, de folyamatosan nyög. Majd egyszer csak megáll rajtam, egy hangos cuppanással felemelkedik a farkamról, és rákulcsolja kezeit, ide-oda mozgatva makkomat a csiklójától egészen a popsilukáig. Idõnként a nedves szõrei már nem csak simogatják, hanem húzzák, szinte vagdossák a bõrt a makkomon, fészkelõdik, izeg-mozog, mire ismét érzem, csak rátáncolja magát megint a farkamra. A hangja is fennakad, de ezúttal az érzés is más, merthogy nem kitöltöm a punciját, hanem az szinte vákuumként feszül rám. Alányúlva azonnal megértem, ezúttal nem is a puncijában, hanem a popsijában vagyok. Ki-bejáró farkam szép lassan annak a falára is felhordja az általunk eddig kitermelt nedveket, és párperc után a bõrnyúzó érzés megszûnik, csak a sikamlós, de nagyon passzentos popsi akadálymentes mozgása marad. Fel, s majd újra tövig le, háta mögött összekulcsolt kezeimmel tartom Irene-t, miközben õ õrült halálvágtába fog a lassan égni kezdõ farkamon, s kezeivel a legjobban általa ismert helyen megveszekedetten dörzsöli csiklóját. Megértem végre, mi az a plusz, ami a másik pozícióban hiányzott neki. A francia nõ, aki amúgy is frivol, az érett nõ, aki igazán tudja, hogy a popsiszex nem a tizenévesek mûfaja, s azt is, hogy ezzel miként okozzon magának (s egyúttal partnerének, de ez csak másodlagos ilyenkor) olyan extra örömöket, amiket csak így élhet át. És jött is, aminek jönnie kellett. Elõször csak azt éreztem, hogy idõnként kezd szétesni a ritmusa, amit kezeimmel igyekszem visszaállítani, majd a torkából feltörõ nyögések fokozatosan mind hangosabb hörgésbe csapnak át, a kezeit szinte már alig látom, annyira tekerik a kis pöckét, és egyszer csak, belülrõl indul el Irene-ben a remegés, ami szép lassan az izmai felett is átveszi a hatalmat, már-már görcsszerû vonaglásként mozgatva õt a farkamon, mint egy epilepsziást, aki hátraszegett fejjel hörög a kocsi tetõkárpitjába orgazmusában, már nem ura a testének, a kéj teljesen átvette afelett a kontrollt, és földrengésszerû robbanást indított el benne, ami hosszú másodpercekig eltart. Nézem, ahogy ez a buja, érett nõ, aki tudja, hogy mit akart, tökéletesen megszabadulva minden gátlásától, átadja magát a teljes gyönyörnek, és próbálom felfogni, megérteni, hogy mindezt általam, nekem is köszönhetõen éli át, ez annyira magával ragadó és izgató, hogy egyszerûen nem bírom tovább, és hozzá hasonló hevességgel robbanok bele a fenekébe. Vele együtt rázkódom, az õ utórezgései az enyémek is, és amennyire csak tudom, szorítom magamhoz, és csókolom, simogatom, dédelgetem, megpróbálva éreztetni felé, milyen élményt is oszt meg velem. Olyasmit, ami nem mindenkinél mûködik, de akinél igen, az ritkán tapasztalható gyönyör látványát adhatja annak, akivel együtt van. Lassan magunkhoz tértünk, s kezdjük rendbe szedni magunkat, az öltözetünket, kiszállunk a kocsiból, szellõztettünk, autót, fejeket egyaránt, és próbáltam volna vele beszélgetni az imént átéltekrõl, de csak annyit mond, hogy tudja, mit gondolok, érzek, és õszintén örül, hogy velem élte át mindezt, és nincs mit megköszönnöm neki. Hiába, a nõk belelátnak a férfifejekbe, szóval csak óvatosan azzal, amit mondunk, gondolunk! Pótoltuk az iménti, nem is tudom, milyen hosszú tevékenység okozta folyadékveszteségünket, és mikor végre minden remegés maradéktalanul elmúlt a combjaimból, tovább indulunk. Eztán mindenféle szünetek nélkül, folyamatosan beszélgetünk, elmondja, merre tervezi a tovább utat. Arról fogalma sincs, hogy mikor fog hazatérni és mi lesz azután, de ahogy errõl beszél, azt hiszem, pillanatnyilag nem is érdekelte. Elmeséli azt is, hogy a fia miként és miért hagyta ott õket és költözött Párizsba, ami nagyon megviselte, nem csak õt, a férjét, a házasságukat is, és lehet, akkor tört meg valami kettejük között. Én is elmesélem, miként lett vége az akkori utolsó kapcsolatomnak, és hogy mennyire szerettem azt a lányt, és bánom, de nem tudok mit tenni, mert már másé. Kedvesen próbál vigasztalni, és mondta, ne bánkódjak, nem érdemes. Közben, szép lassan közeledtünk az õ célállomásához, mert nem szóltam neki, amikor a megbeszélt ponthoz értünk, Irene-nek pedig fogalma sem volt, hogy merre kell menni. Úgy éreztem, az átéltek után az a minimum, hogy elviszem pontosan arra a címre, ahová megy az adott városban. Tényleg úgy folyt közben a szó mindkettõnkbõl, talán a kielégültségnek és a megkönnyebbültségnek betudhatóan, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Elrepült a hátralévõ idõ, s belül kissé szomorúan mutatom neki a táblát a kocsi reflektorfényében, hogy már csak 15 km-re vagyunk attól a várostól, ahová õ igyekszik. Elmosolyodott, mert rögtön megértette, hogy letértem az eredetileg tervezett utamról az õ kedvéért, és nem kell újabb, macerás stoppolásra kényszerülnie, hogy biztonságban elérjen az aznapra tervezett céljáig. Még meg sem ízlelhettelek, és ez nem maradhat így – szól. Nem kell, a történtek után meg tényleg nem kell, és szerintem ilyen rövid idõn belül nem is menne – válaszolok. Már megint az az ellentmondást nem tûrõ hang – nem kérdeztelek, és akivel én együtt vagyok, azt meg kell ízlelnem is. Szóval két kézzel, szorosan fogd a kormányt, mert most le foglak szopni. Már nem is mertem szólni, csak vezettem, ahogy utasított Irene. Míg neki 3 percébe sem tellett a szájával és a kezével újra keménnyé varázsolni az elõcsomagolt farkam, addig, ha jól emlékszem, sikerült egy apró falun átautóznunk reflektorral, de ahogy ott senkinek, úgy nekem sem tûnt fel addig, amíg ki nem értünk belõle. Kezeivel finoman aláfog a zacskómnak, néha rá is cuppant a golyóimra, finoman szívogatva azokat, közben finoman, de határozott, gyakorlott mozdulatokkal veri a farkamat, amikor kell, akkor bekapja, hogy megnyálazza, máskor csak a makkot vagy a peremét nyalva. És éreztem, hogy újra közeledek az elélvezéshez, mert szakavatott kezekben, szájban vagyok. Bal kézzel vezetek, nem megyünk gyorsan, a jobbal simogatom az arcát, a haját, a fejét, a nyakát. A város elõtt 100 méterrel megállunk, egy földútnál, éjfél múltán már nem jár arra senki, és mondom, hogy mielõtt elélveznék, szeretnék csókolózni vele, miközben kezével veri a farkam. Lágyan dugja a nyelvét a számba, amin mindenféle érdekes ízvilágok keverednek, hiába is próbáltunk alaposan rendbe szedni magunkat. De nem érdekel, csak a nõies csókjára koncentrálok, ahogy járatja a nyelvét a számban, ahogy az ajkait nekem adja. Közben jobb kezével finoman gyúrja a golyóimat, míg ballal, ahogy egy érett nõhöz illik, rákulcsolt tenyérrel veri a farkam, lilul is a makkom, ahogy közeledek a csúcshoz. Ajkainkról vesz nyálat a tenyerébe, amikor csak szükségesnek érzi, s egyszer csak szólok – nem bírom tovább, el fogok élvezni. Jobb kezével továbbra is golyóimat morzsolja, a balt lecsúsztatja a farkam tövére, s a kint maradt részt bekapja. Egyszerre mozog a szája és a bal keze, oda-vissza rajtam, és már nincs megállás, beleélvezek a szájába. Gyengéden, türelmesen szívja ki az utolsó cseppet is belõlem, majd letisztít mindkettõnket, és mosolyogva közöli – finom, édeskés ízed van. Nem tudhatod, de ezt sem hagytam volna ki, semmiképp sem. Összeszedjük magunkat, és 10 perc alatt megérkezünk a megadott címre, ahol szállása volt foglalva. Gyorsan búcsúzom, nem romantikázok, de remélem, látjuk még egymást – mondja, s felírja egy jegyzettömbbe a pontos franciaországi címét, jelezve, örülne, ha valamikor meglátogatnám, ha valaha arrafelé járok. Két kézre fogja az arcom, megsimogat, és ad egy hosszú, finom búcsúcsókot, majd hátra sem nézve, bemegy a panzióba. Nehezen, de összeszedem magam, és elindulok szülõvárosom felé, ahová nagyon késõn, még az általam tervezettnél is jó két órával késõbb érkezek meg. Sosem nyílt alkalmam meglátogatni õt, mert az autó új tulajdonoshoz került, aki mindent kidobott belõle, ami nem kellett neki, így azt a papírt is, rajta Irene címével.