Görgeteg

1.
―Hajlandó vagyok elmenni a helyszínre, de úgy ülj le, hogy kintrõl is láthassalak. Odamegyek, megnézlek az ablakon keresztül, ha nem tetszel, már ott se vagyok, minek raboljuk egymás drága idejét―közölte a feltételeit a telefonba. Azt már nem tette hozzá, hogy ez esetben nyilván azzal sem fog fáradni, hogy a döntésérõl értesítsen, erre nekem kell majd rájönnöm. Magam sem értem miért, de képtelen voltam nemet mondani egy ennyire méltányos, mindkét fél érdekeit a végsõkig szem elõtt tartó randi ajánlatra.

Mi ketten túl voltunk már a képküldési szakaszon, összevetettük a diplomákat, bankszámlákat, családi hátteret. Bár még sohasem találkoztunk, azt már mindketten tudtuk mit szeret és mit nem a másik az ágyban, elvégre manapság a légyott elõtt a kedvencek közül nem az írókat vagy a zeneszerzõket, hanem a pozitúrákat kell tisztázni.

MOM Park, LeRoy, péntek este 21 óra. Húsz perc a szexrandis lány érkezéséig, de a hely máris kezd megtelni. Ritkán járok ide, pedig a lányok szépek és távolról sem zárkózottak. A bibi az, hogy elsõsorban gazdag férjet keresnek maguknak az itteni szinglik és nem egy laza éjszakát, vagy szeretõt. Szép fõvárosunk eme célratörõ zugában a flörtölést rendszerint villámgyors rákérdezés követi, hazudni meg ki szeret.

Hej, pedig micsoda lányok, milyen szemek, meddig hatoló mosolyok vannak itt, még ma este is! Persze az a magas, barna hajú, aki nekem tetszik, még véletlenül sem úgy pillant rám. Állja a tekintetem, de a nézése elutasító. Vajon épp így kell a „meg hát!” üzenettel tökéletesen ellentétes értelmût sugározni valaki felé, mondjuk egy „Eszedbe ne jusson!”, vagy „Még a gondolatát is felejtsd el” típusút?

2.
Mielõtt a gondolat végére érnék nyílik az ajtó, megérkezik a vendégem. Tudom, nagyon sikeres a szakmájában és fiatal kora ellenére sokan keresik a kegyeit. Mindez tökéletesen átszûrõdik a megjelenésén. Tetszik, hogy rendesen felöltözött a kedvemért, holott abban sem lehetett biztos, egyáltalán leül-e mellém.

Az elegáns anyagból készült miniszoknya nagyon vadító, de ami igazán kiszolgáltat, az a nem éppen szégyenlõs dekoltázsból elõbukkanó mellek látványa. A méret és a forma tökélye láttán bevillan a kérdés, hol igazság az, hogy egyesek ilyen fegyverzettel indulnak harcba, míg én izgulhatok, Marat Szafint idézõ arcom elnyeri-e majd tetszését.

Nem kérdés, az este sorsa itt és most, a következõ pillanatokban fog eldõlni. Az evolúció a nõket ruházta fel a mérés jogával, mi férfiak pedig arra ítéltettünk, hogy elszenvedjük ezt. Ha figyelembe vesszük, hogy ez a döntéshozatali procedúra milyen összetett, mennyi tényezõt vesz számításba, már az is csoda, hogy csak kétféle kimenete van, az pedig minden alkalommal ámulatba ejt, hogy ennyire gyors. Mégis, akárhányszor is élem át, szinte képtelenség kibújni az ilyenkor elõtóduló adrenalin hatása alól.

A tét ezúttal sem kicsi. Amikor elküldte az arcképét, alig mertem elhinni, hogy ezen a helyen ilyen nõvel is meg lehet ismerkedni. Nem félénk, nem falánk, nem fullánk! Olyasvalaki, aki tudja helyi értéken kezelni a dolgokat, akit a virtuális világ délibábjai nem tévesztenek meg. Egy szabad szellem, rokonszenves külsõ és belsõ adottságokkal. De nõ. Bármikor, bármitõl visszakozhat, pláne, ha nem tetszem!

Nincs kolomp a nyakamban, sem piros rózsa a kezemben, egyszerûen csak elindulok felé, bízom abban, hogy így is felismer. Elmosolyodik és hagyja, hogy átvezessem a termen az asztalunkhoz. Azonnal beszélgetni kezdünk, de persze nincs sok veleje ezeknek a mondatoknak, hiszen csak arra szolgálnak, hogy késleltessék az elkerülhetetlent. Végül lassan, komótosan, tiszte teljes tudatában hirdet verdiktet.

3.
―De hiszen te egy jó pasi vagy, sokkal jobb, mint a képeken, bár a szemed sem áll jól! ―így õ, széles mosoly kíséretében. ―Talán nem is annak kellene ―próbálom poénosra venni, ―akkor maradsz, ugye? ―Még véletlenül sem, máris megyek! De jössz te is velem ―teszi hozzá kegyesen.

Még arra sem hagy idõt, hogy megigyuk az italainkat, már rángat is kifelé. Pár méter után megáll, szembefordul velem, átölel. Csókolózni kezdünk. Lassú, de nagyon határozott mozdulatokkal hatolok a szájába, míg végül a nyelvek és az ajkak õrült játszmába nem kezdenek. Pár percig megfeledkezünk arról, hogy egy zsúfolt szórakozóhely kijáratánál állunk, ezidáig nyugodt kezeink mozgásba lendülnek.

Jól esik fogni és fogva lenni. A szemem sarkából meglátom ugyanazt a magas, barna hajú lányt, akivel ideérkezésemkor próbáltam szemezni. Feszülten figyel bennünket, majd amikor észreveszi, hogy õt nézem, illegetni kezdi magát, sejtelmes mosolyok közepette. Ez ám a meglepetés! Ki is mondta, hogy a nõk kiszámíthatatlanok?

Megváltozott mûködésünk nem illik ebbe a közegbe, itt az ideje kisétálni a közelben parkoló autóhoz. Valamiért azt gondolom, ott majd szabadabban alkothatunk. A kocsiig vezetõ út egy újabb bizonyíték Einstein igazáról. Erõsen korhatáros mutatványok a jármû elsõ ülésén, ruha nem akadály. Végül a sokadik dermesztõ dörömbölés, bekiabált bravó után mentõ ötletem támad.

4.
―Menjünk át az irodába hozzánk, gyönyörû a kert, a tárgyalóban pedig kitûnõ hang- és videó technika. Mindössze tíz percnyi autózás, máris kint ülünk a zárt teraszon. Ismét csókolózás, majd elém térdel, kibontja a sliccem és az alsón keresztül elkezd harapdálni. Én eközben kicsomagolom a merész dekoltázsból a hetykén elõmeredõ bimbókat.

Próbálom a roppant kelyheket átérni, de ehhez még az én kezem sem elég nagy. ―Nem értem, hogy lehetnek ennyire kemények ― értetlenkedek a szabályos gömbök láttán. ―Egy kis ajándék a volt férjemtõl, hogy a válás jobban csússzon. ―Akkor ez már a második dolog, ami miatt hálás lehetek neki ―adom a bókolót.

Sokáig ez az utolsó párbeszéd közöttünk. A szavakat mostantól a kezünk gyúrja, ajkainkra, nyelvünkre másféle kommunikáció vár. Ziháló légzése egyre zajosabb, amint mélyebbre, közelebb enged a torkához. Ajkaival folyamatosan kényeztet, de a keze sem lankad, ujjait fáradhatatlanul mozgatja, csavarja, tekeri körülötte.

Nehéz dilemma elõtt állok. Ha a miniszoknya alatt hozzá akarok férni, el kell engednem legalább az egyik mellét. A döntés fájdalmas, de megéri. Teljesen benedvesedett alul, ettõl én is begerjedek. Meglep, hogy ez egyáltalán lehetséges, de még nagyobbra növök. Összevissza mozgatom a kezem, de szerencsére hamar megtalálom azt az édes és érdes kidudorodást, ami annyi öröm forrása. Tevékenységem nyomán egyre hevesebb mozgások, a visszacsatolás közvetlenebb már nem is lehetne!

5.
Váratlanul tör rám a felismerés, itt nemcsak az élvezetek csatáznak, hanem mi ketten is. Ki tudja elõbb elrepíteni a másikat? Egy verseny helyre, tétre, becsúszóra. Némileg eszköztelennek érzem magam, hogy pont a legnemesebb tagom nem segíthet, sõt éppen õ készül elárulni engem. Az igazat megvallva nem hibáztatom érte, neki ez a dolga. De ez így nagy verés lesz, kockáztatnom kell, ha gyõzni akarok. Mindent felteszek egy ujjra. Ha bemegy nyerek, ha nem élvezek. Álltam már rosszabb válaszút elõtt.

Óvatosan kitapogatom a popsiját. Szerencsém van, mert guggolás közben az izgalmi bizonyíték épp a megfelelõ irányba folydogál. A fizika által ily sikamlósan megtámogatva már gyerekjáték az alternatív bejárat kényeztetése. Az ajtót itt sem érdemes azonban rátörni a házra, lerohanás helyett célravezetõbb a terület feletti uralom fokozatos megszerzése.
Mondanám, mint kés a vajban, úgy haladok, ám ennél azért keményebb a feladat. Minden centiméterért meg kell küzdenem, de kitartó járõrözéseimnek hála, az utolsó védelmi vonalak is elernyednek, az õrség kapitulál, szabad az út a vár felprédálásához.

Minden háborúban eljön a pillanat, amikor a hosszú és kimerítõ ütközetek után kiderül, hogy ki lesz a vesztes, ki a gyõztes. Ahogy annak idején egy korábbi, a mostaninál némileg ismertebb világrengés idején, úgy itt is, a második front megnyitása bizonyul döntõnek.
Az összeomlást ezúttal a két befejezõ csatár, Hüvelyk Mátyás és Mutató Máté összjátéka idézi elõ. Elfojtott sikoly, kõvé feszülõ izmok, kék foltnyi szorítás a vállakon, majd hirtelen zubogás. Elõször tapasztalok ilyet, de ösztönösen érzem, ezek az öröm cseppjei. Elbûvöl ez a számomra új mód, mely minden kétséget kizáróan tudatja velem diadalom.

6.
Partnerem hamar feléled, kivesz a szájából és a keményen is kellemesen párnás melléhez csapkod. Elõbb az egyikhez, aztán a másikhoz. Ide-oda mozgat közöttük, egyre hangosabb légzés kíséretében. Ismét elfog az érzés, ez nem is velem történik, annyira szürreális, csak filmekbõl ismert nekem ez a jelenet.
Lassan a másik kéz is támadásba lendül. Felváltva lóbálja, nyeli, veri, simogatja, szorítja, nyalja és közben olyan hangokat hallat, hogy a szomszédban lakó asszony felébred. Szinte hallom, amint rászól a férjére, most azonnal kezdjen bele õ is, a tohonya hétalvó!
Ismét zihálni kezd, mint az elõbb, még a Niagara elõtt. Tovább húzni illetlenség lenne, az egyik heves roham után megadom magam, hatalmasat élvezek. Nem áll le, csak némileg lassít a tempón, míg az utolsó cseppeket ki nem préseli belõlem.

Meleg az éjszaka, felöltözni nincs kedvem. Pihegek, ahogyan õ is. Besétálok a hûtõhöz italokért. Azokat már nem itt isszuk meg, hanem bent a tárgyalóban. Hiába, hogy jócskán besötétedett, igazából az éjszaka csak most kezdõdik!