Talány

Megmoccant, arra riadtam. Elõször nagyon zavart az erõs fény, ezért hunyorogva próbáltam körülnézni, keresve a választ a \"hol vagyok\" kérdésre. A legkisebb fejmozdításomra is erõs, nyilaló fájdalmat éreztem. - \"Valaki fekszik rajtam.\" - kicsit elõre biccentve a fejemet láttam a kócos haját. Békésen szunyókált a mellkasomon. Világos barna, már-már szõkébe hajlik. - \"Ki lehet az?\" - morfondíroztam. Iszonyatosan szédültem. Fekve is forgott velem a világ. - \"Hol a francban vagyok?\" - fogalmaztam meg újra a kérdést. A lüktetõ fejfájásom ellenére körbenéztem. - \"Te jó ég!\" - vált nyilvánvalóvá - \"Egy fürdõszoba. És fekszem a kádban valakivel\". A megszokottnál jóval nagyobb volt a kád. Mert igaz, teljesen összegabalyodtunk, mégis kényelmesen, kinyújtózva feküdtünk benne. Kócos fürtjeibõl úgy tûnt, hogy nõ. De bizonyosságot még nem szereztem. - \"Meztelenek vagyunk.\" - tudatosult. Nem fáztam. Jó meleg volt. - \"Mi történt? Mi történhetett?\" - vetõdött fel elõbb - \"Hol, s milyen fürdõszobában vagyok? És vajon miért?\" - zaklattak a szûnni nem akaró kérdések. - \"Biztos keféltünk\" - bár semmire sem emlékeztem. Pedig tisztulni kezdett már a tudatom. - \"Vagy legalábbis akartunk\" - gondoltam hozzá. Kicsit oldalt pillantva kinéztem a kádból. Szanaszét dobált ruhadarabok mindenütt. A padló kövezetén nadrágok, cipõk, poló, valami fényes, fehér, selyemszerû anyag. - \"Igen. Egy blúz.\" - villant be - \"Ezek szerint tényleg nõ.\" - nyugodtam meg máris. - \"Mintha már nem szédülnék annyira.\" - vettem észre. A nyakamat nyújtogatva, hogy rendesen kilássak, újra kikukucskáltam a kádból és jobban körülnéztem. Nem mertem mozdulni, mert féltem felébred. - \"Ott egy harisnya, mellette egy összetekeredett fehér bugyi.\" - vettem észre elõször. - \"Jó gyorsan tolhatta le. Biztos nagyon sietõs volt.\" - méláztam el mosolyogva. Semmi sem volt ismerõs. Törölközõk lógtak amott egy fogasról. A mosdó feletti polcon egy eldõlt mûanyag pohár. Kettõ, vagy inkább három fogkefe hevert úgy, hogy a szára még benn volt a pohárban. Tusfürdõs flakonok a kád végénél. A csapnál. Egy falra felszerelt állványon. Nõi is, férfi is. - \"Elképzelésem sincs hol vagyok.\" - tudatosult miközben újra a padlóra néztem. - \"Itt szuszog a mellemen egy nõ. Meztelenül.\" - jutott eszembe, úgy, mintha már rég elfelejtettem volna. - \"Az a fekete farmer az enyém.\" - kiséreltem meg kutakodni emlékezetemben - \"Legalábbis azt hiszem\" - bizonytalankodtam tovább. - \"Meg az az összegyûrõdött hosszúujjú poló.\" - talán már derengett valami - \"Az a kék szövetnadrág pedig az övé, amelyiknek a szára kifordult.\" - nyugtáztam a kézenfekvõt. - \"Mesterdetektív...\" - futott végig az arcomon egy vigyor a bárgyú szellemességemre. - \"De ki lehet?\" - próbáltam a fejemet úgy fordítani, hogy többet lássak belõle. Nem láttam. Nem láthattam, mert ahhoz a felsõtestemet is meg kellett volna mozdítanom. Nem akartam felébreszteni. Oly békésen aludt. Csak a haját láttam meg a hátának sziluettjét tudtam kivenni és a kezem. Jobb kezemmel a fenekét fogtam. A bal kezemet zsibbadtnak éreztem. Rajta feküdt. Testével testemnek nyomta a hasam tájékán. Ujjbegyeimet sem mozdítva koncentráltam a jobbom tapintására. - \"Mintha érezném selymes bõrét. Testének melegét.\" - szugeráltam magamba. - \"Hol foghatom pontosan?\" - nyújtogattam újra a nyakam, a fejemet másik irányba fordítva. - \"Talán a fenekének domborulatát.\" - találgattam. - \"De az is lehet, hogy lejjebb, a combtövénél.\" - fojtottam vissza lélegzetemet is. - \"Vajon, mit éreznék, ha egy kicsit megmozdítanám az ujjaimat?\" - kezdett egyre jobban feltüzelni minden gondolat. - \"Pisilnem is kéne\" - hasított belém hirtelen. - \"Atyaisten, feláll a farkam\" - rezzentem össze egy pillanatra. De csak nõtt. Tódult belé a vér. Már a hasának feszült. Erõsen nyomhatta. - \"Házibuli\" - villant át az agyamon. - \"Igen.\" - kezdtem tényleg emlékezni. Beugrott a megérkezésem. - \"A haverom most lett tizennyolc.\" - felderengett. Whiskey-ztünk. Elõbb még kólával, majd tisztán ittam. - \"Nem is.\" - vetettem közbe, mintha beszélgetnék valakivel. - \"Inkáb már vedeltem.\" - ekkor valami csajok képe is elõtûnt a semmibõl. - \"Fûztem õket. Jókat röhögtünk.\" - egyre villództak a kivehetetlen, homályos képek. - \"Az egyik fekete, a másik barna hajú\" - fogalmazódott meg bennem határozottan. - \"Ezek szerint nem az egyikük.\" - keseredtem neki, mert az is visszarémlett mindkettõjüknek formás alakja volt.
- Ahhh - sóhajtott fel kéjesen. Csipõjét megemelte, hogy eligazodhassanak nemiszerveink. Szeméremszõre lágyan cirógatott, amint combjai közé csusszant a peckesen ágaskodó farkam. Bal kezével az arcomhoz ért. Úgy tett mintha simogatni szeretne majd egyenletesen lélegezve máris aludt tovább. Szívem egyre jobban zakatolt. - \"Meg kell érintenem\" - bátortalanul megmozdítottam jobb kezem ujjait, mert érezni akartam már végre, mit tapintok.
- Óóóóó - sóhajtott ismét egy nagyot, amikor belé markoltam. - \"Hú, de jó kemény a segge.\" - lelkendeztem és már rántottam is ki alóla a bal kezemet, mikor újra fészkelõdni kezdett. Többször is össze kellett szorítani a markom, hogy megszûntethessem a zsibbadást. Feljebb csúszott rajtam. Fejebúbja már az ajkamhoz ért. - \"Micsoda illat\" - épp erre gondoltam, amikor a combomon pihentetett jobb kezével hátra, a faszom után nyúlt. Marokra fogta.
- Csak nem? - motyogta - Már megint? - kérdezte halkan, már-már érthetetlenül és fejét meg sem emelte, amikor automatikusan a hüvelyéhez tette a kemény péniszem hegyét. - \"Ezek szerint már tényleg dugtunk\" - állapítottam meg - \"Többször is valószínûleg\" - és alig vártam már, hogy behatolhassak. De a farkamat tartva ismét elszenderedett. - \"Ha egy kicsit megemelném a fenekem..., már benn is lennék\" - fogalmazódott meg az ötletem, ahogy a fenekére tettem a balkezemet is. Erre megint felébredt.
- Igeeen - nyikkant fel, kicsit lejjebb csúszva rajtam és útjára engedve merev hímvesszõmet. Nagyon forró volt és síkos. Mozogni kezdett. Lágyan. Rigatózva. Lassan. Érzékien. A mennyekben jártam. - \"Ki lehet ez a tünemény?\" - tudni akartam - \"Fantasztikus vele baszni...\" - már majdnem beleéltem magam, amikor feltámaszkodott. Gondolom fokozni készült a tempót. Dermedten egymásra néztünk.
- Te meg mit mûvelsz? - ripakodott rám a barátom édesanyja. Zavarodott volt.
- Ééééén? - kérdeztem vissza felháborodottan.
Szédelegve tápászkodott fel, így jól végigmérhettem, bár esetlenül takargatni akarta magát. Az egyik válláról lelógó melltartóba viszont már csak úgy tudta elhelyezni formás kebleit, ha elvette a tenyerét az addig eltakart ölétõl.
- Szent ég! Mit mûveltem? - hajtogatta kétségbeesetten, ahogy kapkodva öltözködni próbált.
- Kurva bugyi... - szentségelt, mert szerencsétlenkedett és nem tudta azt gyorsan magára kapni.
- Mindjárt szétesik a fejem... - csillapodott le egy kicsit, már a blúzát gombolva és tényleg látszott rajta a fájdalom okozta szenvedés.
Kinyitva a kulcsrazárt ajtót, kiviharzott a fürdõszobából és se szó, se beszéd, eltûnt a lakásban. Néhány perccel késõbb én is leléptem.
Mindez több, mint húsz éve történt. Számtalaszor jártam azóta náluk, mert jó barátok vagyunk, mind a mai napig, a fiával. Találkoztunk, beszélgettünk az évek során sokszor. Persze mindenféle másról, így szerintem egyikünk sem tudja, mi történt egész pontosan azon az éjjelen.