A Menedék 4.

A Menedék
IV.
Újra elkezdte simogatni a lányt, élvezte a bársonyos bõr feledhetetlen érintését. Kezei visszatértek a lány gyönyörû melleihez. Lágyan simogatta õket, megérintette a bimbócskákat. Érezte, ahogy megfeszülnek a lány mellei. El kezdte finoman dörzsölgetni a bimbócskákat. Közben szája újra a lány nyakát csókolta, de most szenvedélyesen, vágytól égõ mohósággal. A lány szorosan húzta magához a srác fejét. Élvezte a srác feltámadó vágyát. Bizsergés járta át a testét. Kicsit meg emelte a popsiját és a nadrágot együtt húzta le a kis csipke csodával, mely eddig rabságban tartotta kis barlangocskáját. A srác egyik kezével elengedte a lány mellét és kigombolta a nadrágját és kiszabadította kemény férfiasságát. A lány kívülre akarta rakni a lábacskáit, de a srác megfogta a combjait és finoman megállította. Kicsit szétnyitotta a lábait és lassan maga felé húzta a lányt. A lány a srác vállára hajtotta a fejét és bal kezével a srác nyakába kapaszkodott. Jobb kezével lenyúlt és a srác lüktetõ dorongját finom kis husijához irányította. Összezárt combjaitól még szûkebbé vált a kis barlangocska, lassan csúszott rá a srácra. A srác bele borzongott a gyönyörûségbe, ahogy behatolt a kis forró husiba. Élvezte a tüzes szorítást. Végül a lány popsija teljesen az ágyékának nyomódott. A lány nagyokat sóhajtva fogadta magába a veszítõ, lüktetõ srácot. Ajkai a srác száját keresték. A srác mohón csókolta a lány édes ajkait. Kezei finoman átölelték a lányt és elkezdte simogatni a lányt. A lány lenyúlt és betakarta magukat a pokróccal. Lekezdett piciket hintázni a csípõjével, a srác pedig izmait megfeszítve elkezdte emelgetni a csípõjét. Mindketten aprókat mozogtak. A csókok és az ölelés, az apró kis mozdulatok annyira bensõségessé tették az együtt létüket, hogy el is felejtették a világot. A szép völgyet, az életet, mindent. Csak õk ketten voltak egymásnak. A szerelem és a szeretet finomsága áradt bennük szét. A srác finoman simogatta és karjában tartotta a lányt, aki teljesen a sráchoz simulva élvezte a srác érintését. Ahogy ujjai végig simítják kis hasát, majd lassan mellei felé közelítenek, majd kicsit megsimítja õket, ujjai épp csak érintik a bimbócskát és már siklik is tovább a keze. Majd újra vissza. A lány bele borzongott. Érezte, ahogy a srác feszíti õt, ahogy remeg férfiassága az izgalomtól. A finom érintések és a remegve mozgó, lüktetõ hús egyre jobban fokozta benne a kéj érzését. Tudta nem fogja sokáig bírni ezt. De nem is akarta, érezte a srác zihálásából, hogy õ is közel jár a véghez. Erõsebben préselte magát a sráchoz, kicsit fokozta a tempót. A srác elengedte ajkait és zihálva szedte a levegõt és erõssebben mozgott a lány alatt. Szorosabban ölelte magához a lányt, ujjai befurakodtak a lánycombjai közé és rügyecskéjét kezdte simogatni. A lány összerándult az érintéstõl, érezte, ahogy gyomra picire zsugorodik, és remegõ medencéjébõl elindul egy megállíthatatlan lavina. Teste egészében remegni kezdett, zihált, össze-összerándult, majd megfeszült a teste, ahogy a gyönyör végig járta teste minden porcikáját. Érezte már nem ura testének, a lavina elsöpört mindent. Ekkor megérezte a kis barlangocskájába áradó forróságot és érezte a srác ujjait is a rügyecskéjén. Ettõl hirtelen egy újabb lavina indult el benne. Hevesebb, mint az elõbb, görcsösen kapaszkodott a srác nyakába és teljes erõbõl préselte bele magát a srác ölébe. Kis barlangocskája összerándulva próbálta kipréselni a srác mindenét. Zihálva, remegve próbálta mélyebben magában érezni a srácot. A srác csak tartotta karjában szerelmét, érezte, ahogy csitul benne a mindent elsöprõ erõ. Már nem zihált olyan nagyon a lány, megcsókolta a nyakát és a fülébe súgta: - Nagyon szeretlek! Köszönöm Neked, ez varázslatos volt. - Még sosem volt ennyire fantasztikus. – mondta mosolyogva a lány és nyelvét picit kidugva a srác száját kereste. Forrón, szerelemtõl égõn csókolta a srácot. A srác a szájába szívta a lány finom kis nyelvét. Imádta a finom kis nyelvét, kergetõzött vele, aztán csak finoman simogatta, majd lágyan csókolgatta. Majd ajkaik szétváltak és a lány a srác vállára tette a fejét és élvezték egymás közelségét. A nap már magasan járt, teljesen bevilágította a kis völgyet. - Imádok itt lenni, annyira szép itt minden. - Még most is bennem van a látvány, amikor kissrác koromban elõször itt voltam. Majdnem ugyan így nézett ki. Ott lent ahol a patak kanyart ír le, ott volt egy hatalmas égerfa a partján. Kb. tíz éves lehettem kitört egy nagy viharban. Emlékszem egy teljes telet tüzeltünk vele. Akkoriban sokkal többet voltunk itt kint. Ez mi volt? - A gyomrom, kezdek éhes lenni. – mondta elpirulva a lány. - Lemegyünk, csinálunk valami ebédet? És azt hiszem, ideje lenne felöltözni is. – mondta mosolyogva a srác. Rendbe szedték magukat és ettek egy-egy szendvicset és ittak hozzá a termoszból teát. Közben a srác mesélt, az itteni életrõl, amikor még kicsi volt. Elmesélte, hogy mi mindenre megtanították a nagyszülei, hol, mit talál az erdõben, mikor melyik gyümölcs érik, mit lehet belõle készíteni. A sok gomba fajtát, hol érdemes vadászni. De megtanították arra is, sose legyen telhetetlen, csak annyit vegyen el a völgytõl, ami nagyon kell. Sose szedjen több gyümölcsöt, mint ami kell, ne lõjön több vadat, mint amit megesznek. Mert a völgy szép és kellemes az élet itt, de csak addig, míg tönkre nem teszi. Mert akkor a völgy zordá és könyörtelenné válik. De míg vigyáz rá, addig a völgy mindennel el fogja õt látni. Elmesélte, az õszi barangolásokat a tölgyesben, amikor a szárítani való gombákat szedték, és hogy emlékszik még hol volt az a hatalmas szedres, ami tavasztól õszig végig terem. - Holnap elmehetnénk és szedhetnénk, egy keveset, csinálhatnánk egy kis süteményt. Lenne kedved hozzá? - Igen! És most én fogok fõzni is és nincs vita. – mondta komolyan a lány, de a srác látta a szemében, hogy mosolyog. Elnevette magát: - De akkor valami könnyû ebédet kérek. - Hmmmm, gomba leves lesz és süti! - Oké, akkor szedünk majd egy kis szegfûgombát, láttam mikor jöttünk befelé a kocsival. Akkor megegyeztünk, Te meg fõzöl én meg beviszem majd a két kidõlt fát, jó lesz télire tüzelni. – elindultak lefelé. Sokkal nehezebb lefelé, mint felfelé állapította meg a lány. Lent kicsit kinyújtózkodott és elindult a srác után lefelé a sziklafalon. Lent ittak egy kicsit és elindultak az ösvényen a kisház felé. Az egyik kanyarból kiérve jóformán bele botlottak egy medvebocsba. Meghûlt bennük a vér, földbe gyökerezett lábbal bámulták az apróságot, aki az ösvényen nekik háttal üldögélt. Az anyjuk húsz méterre tõlük az egyik bokor ágait rágcsálta. Mikor észrevette õket két lábra ágaskodva üvölteni kezdett. A kis bocs rémülten szaladt az anyja felé. A lány azt hitte megsüketül a medve hangjától. Ekkor medve elõre lendült és feléjük szaladt, a srác elõkapta a puskát és a medvére szegezte, ujja már az elsütõn görbült, mikor a lány lecsapta a puska csövét, a srác rémülten nézett a lányra, de akkor õ is meglátta. A kis medvefej a szíjon a medve irányában ki volt feszülve. Ott lebegetett a lány arca elõtt és a kis kõ a szájában vakító fehérséggel izzott. A medve pár lépésre tõlük visszahõkölt és megállt. Csak bömbölt rájuk és a fényt nézte. Ahogy ordított rájuk, a lány érezte a vadvirág illatát, amit az elõbb evett. Libabõrös lett és remegni kezdett a félelemtõl, de a kis kõ még erõsebben ragyogott. A medve csendesedni kezdett. Már nem üvöltött, morgott és megalázkodva nézte a kis medve fejet, majd megfordult és elindultak a boccsal a dombtetõ felé. Õk csak a félelemtõl bénultan álltak és néztek utánuk. A lánynak remegni kezdett a lába és kis híján összecsuklott. De a srác elkapta és segített neki. Leültette a lányt, adott neki vizet a kulacsból. A kis medvefej megint csak lógott a szíjon. Semmi sem látszott rajta az elõbbi fényességbõl. A lány lassan kezdett megnyugodni. Összenéztek, nem szóltak egy szót sem, de mindketten tudták, az öregek mentették meg õket. Ha nincs a lány álma, akkor most valószínûleg már nem élnek. Felállt a lány, elindultak újra. Haza érve a srác kinyitotta az ajtót és vissza is zárta maguk mögött. Leültek az asztalhoz és csak néztek egymás szemébe. - Haza menjünk? – törte meg a csendet a srác. - Ne, maradjunk itt. – mondta nagy sokára a lány. – Végül is nem bántott minket és csak a kicsijét védte. Igaz nagyon féltem és megrémültem, de amikor megjelent a kis medvefej elõttem, valahogy tudtam, hogy nem fog bántani minket. - Azért ütötted félre a puskát is? - Azt nem én akartam, nem én voltam. Nem tudtam mozdulni sem. - Biztos, hogy maradni akarsz? Bármikor visszajöhetnek! - Nem fognak, ebben biztos vagyok, most már tudják, hogy a völgy a miénk. A srác csak nézett bûvölten a lányra. Vajon honnan tudja? Talán az õsök voltak velünk? Õk védtek meg minket, vagy a kis medvefej? És mit jelent a különös mondat rajta? Megbeszélték, hogy majd késõbb mennek el az ebédhez való gombáért. És a szederszedést is kihagyják. A srác neki állt fürdõ vizet melegíteni. A lány pedig kipakolta a kosarakat. Kinézett az ablakon és megdermedt a látványtól. Kiesett a kezébõl a kulacs és a termosz. A belseje hangos csörömpöléssel tört össze, ahogy a padlónak csapódott. A srác felkapta a fejét és a lányhoz ugrott, látta mereven bámul ki az ablakon. Követte a lány tekintetét és õ is kõvé dermedt. Ott álltak az öregek az úton és mosolyogva integettek a ház felé, majd a bácsika átölelte a nénit és elindultak a híd felé. Mikor oda értek leültek a padra és szép lassan kezdtek eltûnni. A srác az ajtóhoz ugrott feltépte az ajtót és elkezdett feléjük szaladni, de csak pár métert tudott megtenni az öregek eltûntek. Csak ezt hallotta: „Ne féljetek, mindig veletek leszünk! A medál vigyázni fog rátok! Vigyázzatok a völgyre! Õrizzétek meg, és adjátok tovább a fiatoknak! „ A srác léptei lassultak, megállt, könny szökött a szemébe: - Ne menjetek még! Beszélni szeretnénk veletek! Ne menjetek….. Még ne….. Ekkor ért oda hozzá a lány, megfogta a vállát, neki is könnyes volt a szeme. Átölelték egymást. - Tényleg õk voltak. – suttogta a srác. - Igen. – Percekig álltak ott egymás karjaiban. Majd lassan elindultak a ház felé. A lány tudta mindent meg fog tenni a völgyért, elhatározta, hogy megõrzik, így ahogy van. Elmesélte a srácnak, hogy az apja a környezetvédelmi bizottság elnöke. És, hogy neki módjában áll, hogy természetvédelmi területnek nyilvánítsák, és különben is még tartozik apja egy szívességgel neki. Pár hét múlva…. . A lány éppen haza ért a munkából, kinyitotta az ajtót és meglepetésében egy aprót sikkantott. Az elõszobából, egy kismécsesekkel szegélyezett, rózsaszirmokból szórt út vezetett a konyhába. A konyhában fogadta a következõ meglepetés, szépen meg volt terítve, gyertya égett az asztalon, két amarillys állt a karcsú a vázában. A gyertyák fénye visszatükrözõdött a porcelán tányérokról. A srác ott állt az asztal mellett és a lány székét készült megigazítani. - De,… mi…. és miért? - Ma ünnepelünk, képzeld kisfõnök lettem és telefonált az orvosod is, kisfiunk lesz! – a srác arca ragyogott a boldogságtól. A lány a nyakába borult és a fülébe súgta: - Nekem is van meglepetésem! - Micsoda? – nézett rá kérdõen a srác. Egy dossziét húzott elõ a lány a táskájából és átadta a fiúnak. - Sikerült elintézni. A völgy kiemelt természetvédelmi terület és csak a te a családodnak és örököseidnek van engedélye belépni a területre, ami egy kicsit nagyobb lett, mint a völgy. – mosolygott huncutkásan a lány. Most a srác kezdte keresni a szavakat, de a lány belé fojtotta az igyekezetet. - A völgy túl oldalán lévõ folyótól a kövesútig tart, keresztben pedig a nagy hegytõl, amit a kövesútról lehet látni, egészen a tengerpartig tart. - De hiszen az hatalmas terület! De hogy sikerült ekkora? - Apa azt mondta, látja, milyen boldog vagyok és hogy fontos ez nekem. Hát kicsit nagyobbra vette a területet. Hétvégén kimegyünk? - Hát persze! – megcsókolta a lányt, szorosan átölelte és a fülébe súgta, mennyire szereti õt. Ahogy karjaiban tartotta a lányt, tudta, hogy nekik is olyan szép életük lesz, mint az öregeknek. Hogy boldogok lesznek, együtt, egymással. Lassan elengedte a lányt, leültette megigazította a székét és behozta az ételt. Levette a fedõt és a lány megpillantotta kedvenc ételét, a párolt pisztrángot ribizli mártással. - Kapok palacsintát is? – kérdezte huncut mosollyal. A srác nevetve bólintott, majd a hálószoba felé pillantott, a lány követte a tekintetét és sokat sejtetõen nézett a srác szemébe.
Vége