Borsó meg a héja tanmese
Baráti családilag elvonultunk a Velencei tóhoz nyaralni. A családi felállás a mostani szokványos, két, gyermekét egyedül nevelõ barátnõm a csemetékkal, és én, a kölköket már egyedül felnevelõ, és bõven megelégelõ, aki eldöntötte, hogy száz év magány után na majd mostantól…
Kisgyerekes barátnõimet lefoglalták a szokványok, így egyedül néztem esti programok után. Sok minden nem adódott, ritkásan beesett egy-egy koncert. Az old-rock fesztivál egyik zenekarának énekese nagyon jól nyomta. Kitette magát a színpadra és attól kezdve betöltötte a deszkát, szövegileg, hangilag, élveztem, élveztem, élveztem…ha más nem adódott, legalább zeneileg.
A koncert után lófráltam a tóparton, nem akaródzott még haza indulnom. Lóbáztam a lábam a vízbe a szabad strandon, töltekeztem a csillagokkal, majd úgy döntöttem, belül is töltekezem egy sörrel. Irány A Talponálló, az az egy, ami a koncertre való tekintettel hajlandó volt kitenni magát némi bevételnek. A kori sörömmel letelepedtem a virágláda szélére, egyszer csak mit tesz a minden zenék istene, sorjázik ám a zenekar is a színpad felõl, köztük a jóhangúval. Látszott, hogy nem az elsõ sörrel öblögetnek, nyomják a szöveget, nagyokat nevetnek, a jóhangú fogdossa a sörét, tekergeti a nyakát, hova üljön, végül a másik virágláda szélére tette le magát, onnan osztotta az észt a zenekar többi tagjának. Ölég gyorsan folyatta le a sört a torkán. Na, mi van gyerekek, iszunk még egyet? Gyere te is, meghívlak egy sörre!- néz rám, és már tolja is a sörtemetõjét a pult felé. A zenekar többi tagja pár lapos pillantással felmér, kit fogott az énekesük, majd folytatják a dumát, minta mi sem történt volna. Jött az énekes a sörrel, és jött a szöveg. Mindegy mirõl, mindenki volt már kapatos társaság tagja, és így azt is tudja, hogy minden buli véget ér egyszer, kocsmamûvek pultosa is zárórára csörömpölt.
És akkor megkezdõdött a filmekbõl azonnal felismerhetõ vége zene, ha akarod, megmutathatom a….az együttes hangszereit javaslattal. Nem untatlak benneteket a részletekkel, a kisbusz valóban tele volt hangszerrel, de az énekes másfajta bejáró túrát tervezett. Lekerült róla a gatya és megmutatta a saját hangszerét. Én még ilyet nem láttam. Akkora, de akkora volt…nem hosszában, keresztben. Rövid, vaskos görcs, olyan átmérõvel, hogy alul egyszerûen nem fért be a hozzávalóba, hiába tuszkolta. Felül meg majdnem kiakadt az álkapcsom. Próbálkozott egy darabig a megvalósíthatatlannal, majd feladta, mire az együttes többi tagja besorjázott a buszhoz, már felöltözve, teljes egyetértésben szlopáltuk a basszgitásos ír whiskeyjét.
Én mondom ezt néktek, jól meghallgassátok: Minden pasi büszkélkedés ellenére a farkak megítélése a befogadó méretétõl függ. Mert a borsó meg a héja effektus errõl szól.
