Nem mindig ...
Szeretek ismerkedni. Mindig is szerettem és feltehetõleg hatvanévesen is igyekszem majd új barátságokat kötni. Az ismerkedni vágyás és a szexuális szabadosság nem szinonima nálam, mint ez az alábbi kis történetbõl is kitetszik majd.
Ha olyan kedvem van, hogy ismerkedni szeretnék, akkor fogom magam és elmegyek egy jó helyre. Egyedül, és nem a barátaimmal. Idén tavasszal leginkább az Oscar és a Jazz volt a favorit, rendszerint úgy, hogy elõbb egy kis iszogatás az Oscarban, majd rövid séta után ereszd el a hajam a Jazz-ben. Ezen a március végi éjszakán azonban az elsõ helyszíné volt a fõszerep.
Olyan 23.30 körül érkeztem és miután megkaptam a szokásos italomat próbáltam egy jó helyet találni. A középsõ részen, a pulttal szemközti falnál találtam egy szabad asztalt. Mellettem egy öttagú társaság szórakozott, valakinek a születésnapját celebrálták vedernyi pezsgõvel. Hamarosan megláttam az ünnepeltet is, aki egy csinos, érzéki 30-as lány volt, némileg révedezõ tekintettel, erõteljes szexuális kisugárzással. Rövid megfigyelés után azt is konstatáltam, hogy õ van egyedül, és az asztaluknál ülõ két fiú a barátnõihez kötõdik.
Néhány perccel késõbb ott is hagyta õket, leült a mellettem lévõ helyre. Én biccentettem felé, majd kortyoltam egyet a poharamból az egészségére. Ezután rövid eszmecsere bontakozott ki közöttünk a különbözõ italok hatásáról, aminek a végén ugyan egyikünk sem gyõzte meg a másikat a maga igazáról, de azért közben túlestünk az ismerkedés ilyenkor szokásos kérdésein is. Lassan valódi párbeszéd bontakozott ki közöttünk, majd az elfogyasztott nem kis mennyiségû ital hatására mindketten egyre sikamlósabb témákat kezdtünk pedzegetni. A levegõ hirtelen megtelt erotikával és alig leplezett vágyakkal, a többi ember megszûnt létezni a számunkra.
Többszöri egymásra nevetés és súlyos ígéreteket rejtõ összenézések után óvatosan rátettem a kezem a combjára, majd rövid idõ múltán elvettem. Folytattuk a beszélgetést, de mind a ketten tudtuk, hogy ez csak háttér, valójában csak arra várunk, hogy egymásnak ugorhassunk. Kamasz korom óta nagyon szeretem ezt a pillanatot, mikor is egyértelmûvé válik, hogy kölcsönösen vágyunk egymásra és hogy a beteljesedés sem fog sokat váratni magára! Õ is így lehetett ezzel, de azért nem siettetett, csak beszéd közben nézett úgy rám, amit udvariatlanság lett volna félreérteni.
Így aztán elõbb néhányszor megfogtam a kezét, majd egy apró csókot leheltem a nyakára. Rég megtanultam, hogy minden igazán érzékeny nõ imádja, ha a nyakát kényeztetik, õ sem okozott csalódást. Engem minden alkalommal, újra és újra borzongással tölt el a tudat, hogy itt és most, éppen ebben a pillanatban dõl el, hogy egymáséi leszünk! Egy gyönyörû hölgy - valaki, aki tetszik nekem - elég vonzónak talált ahhoz, hogy rálépjünk arra az ösvényre, melynek végén a testi örömökön túl, új keletû intimitás költözik majd közénk, és az a pajzán szabadszájúság, mely csakis a szexuális érintkezést követõen tud kialakulni és amely talán a legõszintébb, legfelszabadultabb nevetéseket eredményezheti majd. Napnál világosabb volt az is, hogy az ezután következõknek semmi köze pénzhez, intelligenciához, mûveltséghez. Ami mostantól irányítani fog bennünket, az egyazon faj két különbözõ nemû egyedének õsidõk óta belénk táplált szexuális vágya, fizikai vonzalma, amely itt és most valahogyan megtalálta a felszínre vezetõ utat a civilizáció által ránk erõltetett megannyi elfojtás alól.
Éreztem, ahogy egyre hevesebben reagál óvatos harapásaimra és a keze szép lassan lecsúszik az ölembe. Megpróbáltam egy kicsit arrébb húzódni, hogy csak a combomat érhesse el, de átlátott a szitán és azonnal odatette a kezét, ahol a legnehezebb eltitkolni a vágyainkat. Amint észrevette mennyire nem közömbös a számomra, abban a pillanatban szembe fordult velem, ajkát az ajkaimhoz közelítette, majd a nyelvével könnyedén a szájamba hatolt.
Nem vagyok afféle gyorsan szerelmesedõ típus és csókkirálynak sem hívogattak sem szembõl, sem a hátam mögött. Talán mindig is túlzottan türelmetlen voltam és csak a kézzel fogható testiség vonzott, de az elmúlt öt évben lassacskán megtanultam élvezni a csók ízét, sõt most már a partnereim szerint sem tûnök teljesen reménytelen esetnek. Azt hiszem az a titka, hogy minden egyéb gondolatot ki kell zárni a fejünkbõl, teljesen el kell lazulni, át kell adni magunkat a pillanat varázsának és hagyni kell, hogy az ösztöneink vegyék át az irányítást, vagyis nagyjából pont ugyanazt kell tenni, mint az intim együttlét idején. Talán nem véletlenül, hiszen a csók nagyon sokszor éppen eme együttlét elõhírnöke, részese szokott lenni, így az sem feltétlenül meglepõ, hogy a hatásmechanizmusa is nagyon hasonló.
Közben megjött a pincér az újabb italokkal. Koccintottunk és folytattuk az ölelkezést. Az ujjaim önkéntelenül is mélyebbre siklottak a szoknya alatt, õ pedig egyre erõsebben szorította össze a combjaival a karomat, miközben persze az õ keze sem tétlenkedett. Tudtam, hogy ez így nagyon, de nagyon veszélyes helyzet, hiszen éppen egy középsõ asztalnál ültünk és elvileg mindenki jól láthatta mit csinálunk. Szóltam, hogy menjünk hátra a WC-k felé, ott legalább van egy kis hely, ahol állva elbújhatunk a tömeg elõl, eltekintve a dolgukra igyekvõktõl. Valahogy sikerült hátraevickélnünk, nekitámaszkodott a falnak és ismét egymásnak estünk.
Nem tudom mikor csinálta, de észrevettem, hogy a szoknyája alatt félrehajtotta a bugyiját, így az ujjaim immár a csupasz punciján matattak. Csodálatosan síkos volt és szinte minden mozdulatomra újabb és újabb helyekrõl érkezõ vér lüktetett át rajta. Tudtam, hogy közel a vég, neki is, nekem is! Az egyik ujjammal a csiklóját cirógattam, mialatt õ igyekezett a kezével egyszerre izgatni a falloszomat és a golyókat is. Gondoltam ráteszek még egy lapáttal, bedugtam a két ujjamat. Picit mozgattam õket, majd a hüvelykujjamat rászorítottam az egyre keményebben pulzáló gyöngyre. Pillanatokon belül elment egy fantasztikus sóhaj kíséretében, majd néhány apró remegés után az egész teste kellemesen elernyedt.
Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor mindenki elhallgatott. Nem volt az egész pubban egyetlen egy ember sem, akinek kétségei lettek volna afelõl, hogy mit hallott az imént. Én persze képtelen voltam követni õt, mert szinte ledermedtem a mindenhonnan rám irányuló figyelemtõl és a pillanatokon belül felcsendülõ tapstól.
Õ hirtelen kitépte magát az ölelésembõl, visszasietett a barátaihoz, akik már felöltözve vártak rá, majd elhagyták a helységet, anélkül, hogy egy pillanatra is visszanézett volna rám. Csak hazafelé a taxiban jutott eszembe, hogy elfelejtettünk számot cserélni!
