Keserû méz

Üres a fejem. Hiányzik az érintése, a csókja íze, a mosolya. Ahogy megfogja a kezem, ahogy átölel. Ahogy végigsimítja a csípõm és a szemembe néz.Õt látom mindenhol, akár akarom, akár nem.Beleégett az agyamba.
Ma már csak elképzelni tudom milyen lehetne ismét egymást szeretni.
Átélni vele a gyönyörûség minden lehetséges fokozatát csak a fantáziámban tudom.
Lecsukom a szemem.....
A gödöllõi vasútállomáson találkozunk. Leszállok a vonatról,már az ablakból észrevettem hol áll.
Lassan botorkálok, kicsit remeg a gyomrom az izgalomtól. Felhúztam a kedvéért egy miniszoknyát, ami a gyengéje.
A tûsarkú kiemeli lábaim csinos formáját, a fekete combfix csipkéje idõnként sejtelmesen kivillan.
Már a kezem fogja. Csak röpke érintés, felesleges a nyilvános feltûnés. Visszafogottan örülünk, pedig a szívem majd kiugrik a helyébõl.Három hosszú hónapja várom ezt a pillanatot.
A kocsijába ülünk, ahol végre megcsókol.Forró és kissé száraz az ajka érintése, finoman tapasztja az enyémre. Forog velem a világ.
Elindulunk, keze a combomon.Kicsit feljebb tolja az amúgy is falatnyi ruhadarabot. Képtelen levenni a tekintetét róla, pedig figyelnie kell az utat. Lassan sötétedik. Elhanyagolt kertû ház elõtt parkol. Nyitja az ajtót, enyhe dohszag csap meg. De nem érdekel, mert átölel. Kissé fázom, ettõl azonban átjár a forróság.Ölbe vesz, és ráfektet egy vetett ágyra.Csak csókoljuk egymást, majd rájövünk: van más szerelmi fegyverünk is. Biztos kézzel gombolja blúzom, ahonnan elõbuggyannak meredezõ bimbójú melleim.Egymás után kerülnek a földre a ruhadarabok. Utoljára alsója, ami nehezen megy ágaskodó szerszámától. Feltérdelek és a számba veszem vöröslõ makkját.Ujjaimmal a golyókáit masszírozom lágyan. Nyelvem spirálisan körbejár, amit hangos nyögéssel díjaz.Megjelent az elsõ örömcsepp is, kissé sós ízzel. Hátratolja fejem és most õ kezd el derekasan serénykedni. Harapdálja a szeméremajkam, a csiklóm, csókot lehel rá. Aztán megkér: üljek rá az arcára.Lovagolom, vonaglok rajta, alig kap levegõt, de jó neki. Nekem is. Duzzadt csiklóm elviselhetetlenül érzékeny, minden nyelvcsapással közelebb kerülök a testi boldogsághoz, amire gyötrõen vágyom.Mikor összerándulok, mert nem bírom tovább, a fenekemet nyaldossa.Libabõrös leszek a gyönyörûségtõl.
Hátrafordít, onnan hatol belém. Gyûri hatalmas cicijeimet és egyre gyorsabban mozog. Kissé durván hátrahúzza fejem hajamnál fogva és szívja nyakamat, számat.
-Élvezed nyuszó?-súgja, miközben fogai közé veszi fülcimpámat.
-Minden pillanatot, isteni veled!!! Amikor hiányoztál és rád gondoltam, állandóan nedves lett a puncim.Ilyenkor muszáj volt magamon segíteni, hogy megnyugodjak- nyögöm kissé rekedt hangon.
A válasz még jobban tûzbe hozza.
Izzadt testünkrõl folyik a verejték, összeragadtunk, mint két üzekedõ kutya. Már semmi sincs az érzésen kívül.A mindent elsöprõ fájdalmas gyönyör, testünk hullámzása.
Még, még, még, csináld édes...
Olyan gyorsan döfi belém zászlóját, hogy kopogtat a méhem falán.Nyüszítek, de nem hagyja abba.Együtt élvezünk el.Lüktet bennem hatalmas erõvel.
Remeg a testünk ahogy az ágyra rogyunk, mégis mosolygunk.Átölelve egymást keveset szunyókálunk.
Kisvártatva kimegyek a fürdõbe, megengedem a csapot, a forró víz zubogva tölti tele a kádat. Felfedezek két mécsest, meggyújtom. A víz lágyan ringat, elégedett és boldog vagyok.Kisvártatva utánam jön.Elõrébb csúszok, mögém csobban.Átfogja vállam, így pihenünk és élvezzük egymás társaságát áhitatos csöndben.Aztán megtöri ezt a csöndet, cirógat, hangos csókokat hint a tarkómra.Nem sokáig bírom megállni hogy hátra ne forduljak.A szemeitõl kezdem el kényeztetni, le a mellkasáig.Enyhe hídba megy, elõtûnik meredezõ férfiassága.Rácuppanok, egész a torkomig benyelem, õ a kezével irányít. Kemény a dákója, egyre keményebb, szinte törékeny. Ekkor a két mellem közé veszem és addig masszírozom velük õt, míg nagy ívben az arcomra spriccel.Kicsit rajta hagyom,kencének sem utolsó, majd lemosom nevetve.
Kiszállok, megtörölközöm. Szemével követi minden mozdulatom.
Szép vagy- mondja kedvesen.Elpirulok, mert már testem veszített régi fényébõl, azért a bók mégis csodás. Attól, hogy szépek lát, tényleg annak érzem magam.
Bebújok a puha ágyikóba és várom. Tudom, mindjárt itt lesz.
Végre megjelenik az ajtóban félig nyitott köntösben és pajkos mosollyal alulról támad.Lábujjaimat kezdi el szopogatni. Bizserget és vadít, egész az önkívületig.Lassan halad felfelé a combjaimon. Szétfeszíti õket és benyal mélyen a popsimtól a barlangomig.Ujjaz és nyalakodik, én is derekasan húzogatom szerszámát. A következõ mozdulattal mélyen belém hatol. Maga alá gyûr, súlyával rám nehezedik.Nincs ennél csodásabb a világon. Õ bennem és én odaadóan hagyom, minden idegszálammal körülölelem. Egy ritmusra táncolunk, a puncimban tüzes tangót jár.
Szorítom és döf, lucsoktól ázó vaginámban az õ vesszõje varázsol. Olyan kéjt, amihez fogható máshol nem létezik számomra. Édes, édes...
Ki kell nyissam a szemem.Felfeszíti valami a szemhéjaim. Ami elmúlt, miért kell hogy fájjon?????