Duci lány a hetes buszról

Az elõzõ csúnyán elbánt velem. Szerelmes voltam, talán jobban mint bárki másba addig. Hitegetett. Elhittem. Aztán kiderült, míg én rá vártam, végigkeféltette magát a haveri körrel. Többször is. Utána én voltam a hibás, hogy nem értem meg, neki szabadság kell, most nem köti le magát. A hülye ribanc. Ezután másképp néztem a nõkre. A szépség és báj csodálata helyett a hétköznapi lányokról is azt tippelgettem amerre jártam, utcán, boltban, a buszon, ennek vajon mekkora bárcája lehet és hogyan sikíthat, amint bepucsít és felnyársalja egy kemény fasz. Mind csak ezt érdemli. Jól megbaszni, kiélvezni a virgonc száját, a síkos punciját, ha lehet a szûk seggét is, telepumpálni gecivel, otthagyni. Egy sem érdemel többet. Mind olyan. Minden nõ kurva.

Hûvös, kora tavaszi nap volt, március eleje. Munkából tartottam hazafelé, a hetes buszon. A Kosztolányi téren aztán felszállt két ellenõr és elkezdték végigjárni a buszt. Jegyeket, bérleteket. Rutinos bliccelõként, a buszról már a megállóba beálláskor kiszúrtam õket és lyukasztottam jegyet a vésztartalék-tömbbõl. Az ellenõr jött, elfogadta, mosolygott. Visszamosolyogtam. Továbbment. Néhány perc múlva, a busz közepe felõl emelt hangú beszélgetés kezdõdött. Egy saccra huszas évei elején járó vöröses-szöszi, teltkarcsú, de feltûnõen szép arcú - bár talán inkább a bájos erre a megfelelõ szó - lányzóval tárgyalt az egyik ellenõr. A hölgy ugyanis elfelejtett bérletet venni, és ennek megfelelõen büntetés várt rá. Hiába bizonygatta szegény, hogy õ mindig vesz bérletet, tessék itt vannak a korábbi hónapok is, de sajnos még nem volt ideje venni, hiszen nagyon hónap eleje van és még csak ma kapott fizetést - az ellenõr hajthatatlan volt. Néhány másodperc múlva csatlakozott a másik ellenõr is hozzá, a túlerõ tehát teljes lett, ami sok minden, csak nem sportszerû. Egy hirtelen ötlettõl vezérelve elõrementem, odaléptem a jegylyukasztóhoz és kilyukasztottam egy másik jegyet a tömbbõl.

- Elnézést, a hölgy velem van és itt a jegye. - léptem az ellenõrökhöz.

Az ellenõr rám nézett, láthatóan megvetõ arccal, majd folytatta a szokásos, kérem az igazolványt, stb szövegét.

- ... elnézést! Mondom itt a hölgy jegye nálam.
- Nem emlékszem, hogy kérdeztelek volna.
- Én meg nem emlékszem, hogy megengedtem volna, hogy tegezz. Gyere drágám, leszállunk! - fogtam meg a minden ízében remegõ teremtés kezét, aki szó nélkül szedelõzködött, és a takarásomban eliszkolt a hátsó ajtók felé.
- Hé, gyere vissza, rendõrt hívok! - kiabált utána az ellenõr.
- Hívj. Biztos örülni fog, hogy érvényes jeggyel utazó ifjú párokat basztatsz.
- Gyere Józsi, hagyd a francba... - hagyta rám az eddig csendben várakozó másik ellenõr is.
- Te rohadék... - szaladt még ki a száján, de már feladta. Lehúzta a karszalagot, hátat fordított, és szó nélkül elindult a busz eleje felé.
- Én is szeretlek. - vetettem még utána, aztán elindultam a megmentett lány felé, akinek még a nevét sem tudtam.

A Volvo nyikorogva fékezett, majd nyíltak az ajtók és kiléptünk a hideg március eleji alkonyba. Sötétedett, de a lámpák fényénél volt egy kis idõm jobban szemügyre venni, mit is mentettem meg. Kb. 165cm magas, igazi kis töltött galamb. Hosszú, enyhén vöröses árnyalatú szõke haja, szépen kerezezi bájos, de nem hájas, babaszerû arcát. Bár a vékony tavaszi kabátka elég sokat takart, azt meg tudtam állapítani, hogy hátrafelé szép kerek fenék, elõrefele pedig valószínûleg tekintélyes cicik találhatók. Összességében - pufóksága ellenére, vagy talán pont azért - nagyon aranyos, arányos és kívánatos teremtés. Tulajdonképpen sosem szerettem a csont-és-bõr lányokat, jó ha van mibe kapaszkodni az ember fiának, amikor kapaszkodni kell, ugye... Szegény, még mindig reszketett az ijedtségtõl, magához szorította a nála lévõ dossziét, és nem mozdult volna egy tapodtat sem.

- Szervusz, Gábor vagyok. ... Minden rendben?
- E... Erzsi vagyok. I... igen... Azt hiszem. Köszönöm.
- Nincs mit. Ne vedd a szívedre, ami történt, mind ilyen, és amúgy is, csak a munkáját végzi.
- ... én mindig veszek... bérletet... De most... tényleg nem volt idõm... - szipogta.
- Én meg sosem veszek. Notórius bliccelõ vagyok, a pofátlanabb fajtából. És persze kezdõ bliccelõk megmentõje. - mosolyogtam.

Visszanézett rám és elmosolyodott. Ettõl méginkább kihangsúlyozódtak kedves, babaszerû vonásai.

- Jaj, neharagudj, örülök, hogy megismerhetlek - nyújtotta a kezét.
- Szintén... - fogtunk kezet.

Szép keze volt, meleg és puha. Biztos ügyesen bánhat a fasszal.

- És most, hogyan tovább? - kérdeztem - Merre laksz? Hogy jutsz haza? - Kelenföld városközpontban álltunk, a paneldzsungel közepén.
- Hát... Hogy õszinte legyek, fogalmam sincs. De ma már nem szívesen szállnék ismét buszra. Egyébként Budafokon lakom...
- Én itt lakom a közelben. Van kocsim, de nem azzal járok munkába. Hazaviszlek, ha gondolod.
- Jaj nem, ezt már igazán nem kérhetem...
- ... nem kérted. Én ajánlottam fel.
- De neeem, tényleg. Inkább hívok egy taxit.
- Na ne viccelj. Gyere, elviszlek! - mosolyogtam rendületlenül - Amúgy sincs mit csinálnom, és nem is vár senki. Egy ilyen kedves és szép lánnyal pedig öröm eltölteni az idõt, gyere.

Visszamosolygott. Láthatóan zavarban volt. Megfogta a táskáját, majd megszorította a dossziét. Nem tudta bízhat-e bennem és ezt nem is csodáltam. Budapest közepén, egy idegen férfival, akit kb. 3 perce ismer... Nem éppen életbiztosítás egy fiatal, kívánatos nõnek. Nagy levegõt vett, kifújta magát.

- Hát jó, menjünk... - született meg az elhatározás.

Elindultunk. Beszélgettünk. Egy budai élelmiszerboltban dolgozik, mint eladó. Közben nyelveket tanul, tolmács szeretne lenni. Hohó, remek nyelvérzék, alakulunk, alakulunk... Tréfálkoztunk, nevettünk. Lassan feloldódott az idegessége és a gátlásossága. És gyönyörûen kacagott. Sinen voltunk, de sajnos tényleg a közelben laktam, és odaértünk a házhoz, mielõtt komolyabb témákra térhettünk volna...

- Hát, itt lakom... Kívülrõl nem túl vonzó, de legalább belülrõl igazi agglegénybarlang! - nevettem - Nem jössz fel egy teára? Olyan jót beszélgetünk, kár lenne itt félbehagyni.

Rámnézett. Volt valami a tekintetében. Félt, tartott attól mi sülhet ki az egészbõl, de ugyanakkora adag kíváncsiság is volt a nézésében. De nem mondta, hogy nem. Mosolygott. Visszamosolyogtam, megfogtam a kezét.

- Gyere, hideg van itt, átfagytunk a séta közben, ránk fér egy tea.

Jött. Szó nélkül, de jött. Lépcsõház, lift. Emelet, ajtó. Beléptünk.

- Hát, itt lakom.
- Nem is annyira agglegény barlang. Ráférne egy kis otthonosabbá tétel, de teljesen jó... Jaj, neharagudj, nem úgy értettem!
- Nincs miért haragudni, teljesen igazad van.

Leültünk a nappaliban, teáztunk. Õ a kanapén, én szemben a fotelban. Elõkerült a rum is a teába, szíverõsítõnek. Folytattuk a beszélgetést. Nem várja otthon senki, egyedül van, nincs pasija már vagy két éve, mióta felköltözött Budapestre. Néha hiányzik neki, de az utolsó nagyon átverte, ezért nem is kereste a lehetõséget az utóbbi idõben. Fogyott a rum, oldódott a hangulat. Még csak két pasija volt, de eléggé kiábrándult a férfiakból. Amúgy szereti a szexet, és piszkos fantáziái vannak, de a pasik mindig csak rámásznak a nõkre, bedugják, húznak kettõt, és azt hiszik ettõl a világ császárai. Semmi romantika, semmi változatosság, és fõleg, semmi arról, hogy mi kell egy nõnek. Én gyõzködtem, hogy nem így van, és a férfiak ugyanúgy szenvednek a fantáziátlan, igénytelen nõktõl szex terén, de alig hitte. Fogyott a rum, oldódott a hangulat. Elõbb csak a lábait tette fel maga mellé a kanapéra - istenem, de szép apró lábai, és formás, húsos combjai vannak, még igy a nadrágon át is - majd levette a pulcsiját, hiszen milyen meleg van itt - és, micsoda mellek, tettem hozzá magamban. A lenge blúz alig takart valamit a csipkés melltartóból, amely pedig jócskán sejtetni engedte tartalmának méretét és alakját.

Kimentem az újabb adag teáért, mikor visszajöttem, mellé ültem a kanapéra. Tovább fecsegett, kezdett becsípni, de látszólag nem bánta. Tényleg magányosok lehettek a hétköznapjai, akárcsak az enyémek. Mikor végére értünk a szexuális problémák kitárgyalásának, furcsa kéréssel állt elõ:

- Mesélj a fantáziáidról!
- Sokféle fantáziám van... De a kedvencem, amikor játszhatok egy nõ testén, mint egy hangszerren. Csókolgatom a száját, a nyakát, símogatom, becézgetem, együtt fürdünk, aztán kap egy jó alapos masszázst, a vállaktól a háton át a lábaiig szépen, majd végül kiemelt figyelmet forditva a fenekére is. Ettõl általában õrülten felizgul, így mikor megfordul, jöhet a csókcsata szembõl, majd a cicik körüli óvatos masszázs és símogatás, a pocó, végül a combok. A belsõ oldalon haladva pedig megérkezem a puncihoz. A puncit éppen úgy meg lehet maszírozni, mint bármely más testrészt, ha az ember tudja hogy csinálja. Felül a vénuszdombot, a nagyajkakat, alul a gátrészt, végül kitárva mint egy kis könyvet a belsõ oldalát a csikló felett, alatt, óvatosan a kisajkakat és végül a bejárat környékét... Türelmesen, szépen lassan, alaposan. Ennél a résznél már nem szokott kelleni masszázsolaj, mert az a nõ, aki eddig nem izgult fel tocsogósra, az valószínûleg fából van. Nem volt sok barátnõm, de eddig szinte mindenkinél bevállt a módszer. Innentõl már nem kényeztetés van, hanem szex. Szóval bevetem a nyelvemet, és körbenyalogatom a puncit. Szépen lassan, alaposan. Imádok játszani a kisajkakkal, pöckölgetni a pöckölnivalót, és benyalni mélyen a gyönyörkútba is, ha nem kellemetlen ez a hölgynek... Végül bevetésre kerülnek az ujjaim is. A punciban belül sok érdekes pont van, olyanok is, amit a legtöbb nõ maga sem gondolna, hogy van. De ez maradjon az én titkom... Aztán ha a hölgy már készen áll az orgazmusra, akkor ujjal és szájjal kielégítem a punciját. Általában nem szokott probléma lenni, mert ha idáig van alkalmam jutni, akkor már vinnyogva követelik a jussuk, tehát hamar megoldható a dolog. Aztán jövök én... Imádom megdugni az éppen elélvezett kis puncikat... Ahogy olyankor nyüszítenek, az felülmúlhatatlan. Olyankor kiélem magam, és sokszor lekurvázom a nõt, és ribancnak nevezem, pedig amúgy imádom, és tisztelem. De akkor elveszem ami jár nekem. Szembõl, aztán hátulról is. Imádom nézni a gyönyörû nõi fenekeket, miközben a puncit felnyársalja a farkam, a tulajdonosuk pedig vonaglik a kéjtõl... De ez már egy másik fantázia... Na miaz?

Erzsi kipirult arccal, komolyan hallgatott.

- Bocsánat, túlmentem egy határon?
- ... nem... dehogy... Csak... Huh, azthiszem kicsit sokat ittam.
- Lehet. Bocsánat, nem akartalak leitatni.
- Nem itattál le, én kértem még... Azthiszem, ledõlök, ha szabad?
- Kérlek. Hozzak egy párnát, takarót?
- Az jó lenne.

Hoztam a párnát, takarót. Erzsi ledõlt, betakartam. Csendesen szuszogott, én a teát kortyolgattam. Néhány perc után megszólalt:

- Kérlek, feküdj ide.
- Hogy?
- Gyere ide. Kérlek. Szükségem van valakire, akihez hozzábújhatok.

Odafeküdtem. Odabújt. Néztük egymást. Szavak nélkül is kimondatott, hogy vajon összeillünk-e.

- Jóképû, okos srác vagy, és jó szíved van. Jobbat érdemelsz egy ilyen buta, dagadt tyúknál, mint én.
- Abban igazad van, hogy kis buta vagy, ha ilyeneket gondolsz. Egy gyönyörû, fiatal, kívánatos nõ vagy. És amúgy sem szeretem a csontkollekciókat. Legyen mit fogni, ha fogni kell...
- Hát... - nagy levegõt vett, mintha magát akarná megyõzni, majd kibökte - ... akkor mire vársz ... fogjad...

Belesimítottam a nyakába, hátra a tarkójáig. A számhoz húztam. Finom puha ajkai voltak. A csókunk pillanatában leomlott róla minden gátlás. A teste elkezdett remegni, majd hatalmasat sóhajtott. Pillanatok alatt szenvedélyes nyelvcsatába bonyolódtunk. Átölelt, kapaszkodott, mintha soha sem akarna elengedni.

- ... fog... jad... fog... jad... - nyögte suttogva.

Belecsókoltam a nyakába. Felnyögött. Táncolt és remegett a teste.

- Hogy szereted? Durván és alaposan, vagy gyöngéden?
- ... durván... Most durván kell...
- Gyere, mutasd a gyönyörû melleid.
- Ne, lógnak, és túl nagyok is.
- Nincs vita, a melleid akarom.

Levette a blúzát, mögényúltam és lecsatoltam a melltartóját, a két hatalmas félgömb pedig kibuggyant rejtekébõl. Nem volt velük semmi baj az égvilágon. Puha, de nem löttyedt, selymes tapintású ékességek voltak, határozott körvonallal és közepes méretû bimbókkal. Beléjük temettem az arcom, és beszívtam az illatukat.

- Mmmm, isteni illatod van, imádom.

Gyöngéden, de alaposan meggyúrtam a melleit, miközben a nyakát csókolgattam.

- Ne... Megõrjítesz! Mit mûvehee..lsz ve...lem!
- Megmutatom neked, milyen az, amikor egy férfi valóban szereti a nõ testét.

Rácuppantam mellbimbóira, amik pillanatok alatt mereven hegyesedtek elõre. Erzsi már nem beszélt csak remegett és sóhajtozott. Minden egyes érintesémtõl akkorát rándult, mintha áramütés érné. Hanyatt fordítottam és végigsímogattam a nyakától a hasán át a nadrágjának a vonaláig. Kigomboltam, majd lehúztam a nadrágját. És elmosolyodtam. Alatta szivecskés - kislányos bugyi volt, amin áttetszett a húsos puncija, és az azt részben takaró bozont, legalul pedig egy kis nedvességfolt, mutatván, hogy az iménti ténykedésem nem maradt hatás nélkül. Isteni látvány volt, az illatról nem is beszélve.

- Ejha... - vigyorogtam õszintén.
- Jaj ne, tudtam, ez a bugyi, annyira ciki...
- ... nem. Ez valami gyönyörû. Ide vele.
- ... és szõrös is vagyok.
- A legkevésbé sem, istenien nézel ki.

Megfogtam a bugyiját kétoldalt, és lassan lehúztam. Reflex-szerûen összezárta a combjait, de a bugyi már lent volt, minden hiába. A vénuszdombját a hajánál csak egy árnyalattal sötétebb, ritkás, természetes szõr borította. Jobban szeretem a csupasz puncit, de erre az estére nyilván nem volt alkalma készülni... Majd leközelebb! Símogattam a combját, mire engedett, széttárta a lábait és szemügyre vehettem a kincseit. Túlzás nélkül a legszebb puncit pillanthattam meg, amivel dolgom volt. Kemény, húsos ajkak, közülük éppen csak kikandikáló cicanyelv, gyönyörû rózsaszín rés, alul pedig két hatalmas popsigömb. És csak felül takarta szõr, alul szinte teljesen csupasz volt természetesen is. Tocsogott a puncinedvtõl, szinte folyt belõle. Legyõztem a késztetést hogy rávessem magam, és tovább símogattam, csókolgattam a combjának belsõ oldalát. A csókolgatás felszabadította a kezem, így végre én is levehettem az ingem, és hozzásimulhattam. Fészkelõdött. Próbálta minél közelebb tartani a számhoz a punciját, de ellenálltam, és aljas módon kínoztam kicsit.

- ... uhh...
- Na? Mit szeretnél?
- Érints meg.
- Hol... Mond ki.
- ... ott ... lent ... puszild meg.
- Azt akarod, hogy nyaljam a puncidat?
- Igen... Kérlek, ... a puncimat...
- Nem értelek jól.
- Kérlek, nyald a puncim, mert megõrülök. Érezni akarlak!

Ilyen szíves invitálásnak nem lehet ellenállni. Végignyaltam a húsos ajkait, kétoldalt majd felül is. Majd határozottan belecsókoltam a punciba. Ahogy szétnyílt, egy vörösre hevült, robbanásra kész csiklót, és két gyönyörû cicanyelves kisajkat találtam.

- Szóval durván akarod...
- ... ih... gen... Durván!

Határozottan belenyaltam a puncijába. Akkorát rándult, hogy majdnem leesett a kanapéról. Bõszen lefetyeltem a nedveit, szétkenve õket az egész punciban, majd lejjebb haladtam, és belenyaltam a hüvelyébe.

- Áááááh, meg...halok, nagyon jó...

A fejemhez kapott. Kapaszkodott a hajamba. Nyaltam mint egy eszelõs, a lyuktól egészen a csikló fölötti részig, végig a forró nedves résben.

- Most bedugom a puncidba az egyik ujjamat.
- ... csináld... csináld...

Elsõ ujjperc. Körkörös bemeneti masszázs. Második ujjperc, lassú ki-be, ki-be. Közben nyelv felváltva a csiklón és a kisajkakon. Ujj tövig. Nyüszít. Lássuk, hol a G-Pontja, kis rücskös terület, az elülsõ oldalon... Hopp, megvan. Majdnem minden nõnek megvan, a legtöbb mégis alig ismeri. Lássuk, õ mit szól rá. Lassú körkörös mozgatás.

- Ójaj... Én még ilyet sosem... Hogy lehet így...

Itt az idõ. Ujj gyorsan ki-be, ki-be, lehetõleg odabent a G-Pontra érkezve...

- Ne... Bepisilek. Bepisilek...!
- Nem fogsz, hidd el. Csak engedd el, és jó lesz.
- De be... pisilek.
- Bizz bennem kérlek.
- ... be... be... El... elme....gyek... Elmeeeeeeeeeeeeeeeeeee....!

Hatalmasat sikított, a testét összerándította az orgazmus görcse, dobálta magát, a puncijából csak úgy dõlt a nedv, majd lassan lecsillapodott és csak remegett, ahogy az utórengések még végigjárták a testét. Simogattam, nyugtatgattam.

- Na...? Hogy érzed magad?
- Uramisten... Ezt... hogy? Nekem még ekkora sosem...
- Szakmai titok. Úriember nem beszél ilyesmirõl.
- Ne legyél szemét.
- Úgy sejtem, megtaláltam a G-Pontodat, tehát volt egy hüvelyi orgazmusod, abból is az erõsebb fajta.
- Jézus mária. Én nem hittem volna, hogy ilyet is lehet... Hogy ilyet is tudok.
- Hát pedig látod.
- És veled mi lesz?
- Gondolom, most nagyon megduglak, ha hagyod, mert olyan keményen állok, hogy szinte fáj.
- Boldogan hagyom, sõt, akarom, de nincs gumink.
- Már hogyne lenne. - léptem a kanapé melletti kis szekrényhez. Vésztartalék. Nem mintha sûrûn lenne rá szükség, de rutinos agglegény készüljön fel bármire. Persze neki errõl nem kell tudni.
- Voilá. Azthiszem, most már nem menekülhet szegény puncid.
- Hihi... Lehet, hogy nem is akar... - nyúlt el kacéran az ágyon.

Kikapcsoltam az övem, és letoltam a nadrágom. Majd az alsónadrágom is. A farkam szinte kivágódott belõle, és mereven állt a levegõbe. Meglepõdött.

- Te borotválod?
- Igen. Kényelmesebb így, tisztán tartani is könnyebb. Zavar?
- Nem, csak meglepõdtem. Nem láttam még ilyet. De ezek után még cikibb, hogy én meg szõrös vagyok.
- Nem vagy szõrös, nagyon szexis a pamacs a puncid felett... Nincs kedved kényeztetni egy kicsit, mielõtt benned landolok?
- Hát... Kedvem van, de elég béna vagyok.
- Hogy érted?
- Akikkel voltam, nem nagyon volt igénye erre. Próbálkoztam, de nem mondták, hogy jól csinálom-e.
- Ostobák voltak. Gyere.

Leültem a kanapéra, Õ pedig jó kislányként elém térdelt és figyelt.

- Lecke következik. Ez itt egy fasz. Ha a férfiakat meg akarod õrjíteni akkor jól kell tudnod bánni a farkukkal. Gondolom nyilvánvaló, hogy a fasznak van feje, amit makknak hívunk, van szára és van töve, valamint vannak alatta a golyók és a herezacskó. A legérzékenyebb rész a makk töve, alul, itt a feléd esõ részen, valamint körben a perem alatt. A szára nem annyira érzékeny, de jól esik, ha például szopás közben fogod, és húzkodod rajta a bõrt, óvatosan, ütemesen. A töve is eléggé érzékeny, végül itt van a zacskó és a golyók. Ezekkel nagyon óvatosan kell bánni, mert a durva bánásmód fájdalmaz okoz, de a férfiak jelentõs része szereti, ha finoman simogatják, vagy nyalogatják. Különösen itt alul, a zacskó mögötti részen.
- Hogy tudsz ilyen tárgyilagos lenni, még ebben is?
- Gyere, ittvan - mutattam neki a zacsit - adj rá puszit.

Közelebb csúszott, kidugta a nyelvét és óvatosan megnyalt. Megízlelte, hogy milyen vagyok. Gondolom tetszett neki, mert rátapasztotta az ajkait, nyalogatott, szívogatott. Körbecsókolt mindenütt. Ügyesen csinálta, jó tanítvány volt. Kezébe adtam a farkam.

- Huh... Jól csinálod. Gyere, húzogasd egy kicsit. Úgy, jó. Nem kell nagyon szorítani... Most gyere felfele, nyald meg körben... Nagyon jó ügyes vagy... Kicsit meg is haraphatod a bõrt, de csak, óvatosan, és csak itt lent. Ezaz. Ah... Jól csinálod. Gyere feljebb. Tarts ellen a tenyereddel, és nyald végig párszor.... Igen, jó kislány... Most fogd meg mint az elõbb, de egészen a tövénél, és lassan, alul nyalogatva, csúsztasd rá a szád a végére. De figyelj, hogy a fogad felül ne érjen hozz... Áh, pont igy ... gondoltam... Nagyon jól csinálod... Most kapd be amennyire csak tudod, és közben... mozgasd a nyelved... .... uh... Õstehetség vagy, nagyon jól csinálod. Ezaz... A másik kezeddel közben símogasd a zacskót... Huh.... Huuuh... ... Hé, hé, hé... Állj meg, nem akarok azonnal a szádba robbanni...
- Jaj, ne haragudj...
- Dehogy haragszom, nagyon ügyes vagy, csak még nem akarok elmenni azonnal.
- Akkor most mi lesz?
- Mivel szép nagy cicid van, azt is be lehet vetni a kényeztetésre.
- Beteszed a cicim közé?
- Nem én, hanem te. Gyere, jó alaposan nyálazd be a farkam... Így... Remek. Most fogd meg a cicid két oldalt, és csúszasd közé a farkam... Huh, hát ez csodás látvány... Most húzogasd fel-le rajta a ciciket... Ezaz... Ha eléred, meg is nyalhatod a végét, amikor felül kibuggyan... Uhh...
- Tetszik?
- Ez valami csodás...

Kicsit még játszadozott a farkammal a cicije között, de láttam rajta, hogy most már próbálja magát is izgatni. Egyre többször felejtette a bimbóin a kezét, azt csavargatta, miközben a mellei között csúszkáltam.

- Istenien nézel ki, ahogy játszol a farkammal. Õrült mocskos, és egyben csodaszép vagy.
- Szeretem... szép... szerszám.
- Szeretnéd ha bedugnám a puncidba? És meggyömöszölném vele?
- Igen... Jó lenne...
- Itt a gumi, gyere húzzuk fel.

Felkerült.

- Hihi. Vicces így bezacskózva...
- Mindjárt nem fogsz nevetni rajta... Feküdj csak ide.

Engedelmesen hanyatt feküdt a kanapén, és széttárta a lábait.

- Simogasd a puncid.
- ... de az olyan ciki.
- Miért?
- Hát... Nem tudom. Csak ciki. Más elõtt.
- Egyedül szoktad simogatni?
- Ritkán. ... najó, néha. Amikor már nagyon hiányzik...
- És mirõl fantáziálsz olyankor?
- ... hogy ... bennem van egy férfi. És érzem a lüktetését. Az érintését.
- Akarod, hogy benned legyek?
- Igen... Gyere...
- Akkor simogasd a puncid. Hogy lássam, hogy akarod.

Nem ellenkezett. Simogatni kezdte magát, bár nem túl meggyõzõen.

- Mutasd meg nekem, hova szeretnéd a farkam.
- Ide... - nyögte, és lejjebb nyúlt, a hüvelye felé.
- Oda be. A szûk kis puncidba?
- Igen... Oda... Gyere...
- Nyisd szét magad.

Széthúzta az ajkait, de közben láttam rajta, hogy iszonyúan szégyelli magát. Kis buta, pedig ilyen gyönyörû puncit keveset dugtam még. Benyálaztam a gumi végét, majd betérdeltem a lábai közé, és a puncijához simítottam a farkam. Be a két húsos nagyajak közé. Elkezdtem csúszkálni közöttük. Elvette a kezét, de csak azért, hogy megszoríthassa vele a melleit.

- Ezt akartad már mióta mi? Egy jó kemény faszt érezni a puncidon.
- I... Ihgen... Ezt... Jó. Dugd belém, kérlek.

Nem kínoztam tovább. A bejárathoz irányítottam a farkam, és áthatoltam a gyûrûn a makkommal.

- Uh... De nagy vagy...
- Fáj?
- Nem csak feszít... De jó...

Kihúztam és bedugtam párszor. Aztán mélyebbre nyomultam. Szépen bele a szûk punciba. Érezni lehetett, hogy jó régen nem használták. Annak ellenére is satuként szorított, hogy úgy folytak a nedvei, mintha dézsából öntenék.

- Ah... Nagyonjó... Ezaz, gyorsabban... Áááhh... áááh... Igen...
- Élvezi a kis puncid a faszt mi? Szereted, ha jól ráhúznak egy kemény farokra?
- Imádom, imáááá... dom...

Most már igazán keményen basztam, õ pedig megállás nélkül nyögött és vonaglott. Éreztem, hogy közeleg a vég, de még nem akartam véget vetni saját szenvedéseimnek. Elõbb Õ jön, ha bír. Próba cseresznye. Megfogtam a lábait a térdénél, és teljesen kinyitottam, mint valami könyvet.

- Fogd meg így! - utasítottam.

Szó nélkül megragadta térdhajladát, én pedig elkeztem a puncija elüsõ falát döngetni. Közben az ujjammal a csiklóját izgattam egy kicsit.

- Meghalok... Ne, ne, ne, meghalok... Még...
- Ezaz, élvezd ki a kemény faszt. Csak a tied. Ahogy a puncidat kitölti!
- Nagyonj... Úristen én ... egint elmegy.... Ááááááááááááááááá... huuuuááááááááááá.....

Kettõ. Nem rossz. Tövig vágtam bele a farkam. Kiélveztem, ahogy a puncija remeg és rángat. Imádom ezt az érzést. Érezni, hogy megadta magát, az áldozat az enyém, trófea, leterítettem. Aztán lassan húzkodtam benne egy kicsit. Hagytam, hogy lecsengjen a gyönyöre.

- Kukucs. Hol jártál...
- Neh... Nemtu... dom... Kétszer? Még sose volt... egyszerre kétszer.
- Hát, egyszer a kétszert is el kell kezdeni.
- Te egy... vadállat vagy... Mit tettél velem!?
- Én? Igazán semmit. Ez mind benned volt, a te képességed. Fordulj meg, had lássam a gyönyörû feneked, miközben megtöltelek.

Megfordult. Pucsított. Megsimogattam a félgömbjeit.

- Gyönyörû vagy... Nyisd szét és simogasd magad.

Most már nem kellett kétszer mondani neki. Egy darabig simogattam a fenekét, miközben a puncijával játszott. Nem bírtam betelni a látvánnyal. De aztán mögé kerültem, kicsit húzkodtam a makkom a nedves résben, majd lassan betoltam tövig. Gyönyörû feneke volt. Nagy barackszínû halmok, középen a kis rózsával, alatta a punci, benne a farkammal. Mi mást kívánhatnék még? Talán azt, hogy a fenekét is megkóstolhassam. Majd legközelebb. Most kiélvezem a helyzetet.

- Hááááh... Jajdenagy. - nyögte.
- Ha fáj, szólj.
- Nem fáj... csak... nagy... és érzékeny vagyok.

Elkezdtem kefélni. Lassan. Vonaglott. Nyögött. Rákapcsoltam, egyre keményebben. Szorított. Elõrenyúltam, és megragadtam a melleit. Nyüszített.

- Szereted kényeztetni a punciddal a farkam?
- Igen, csodás... Nagy... bennem...

Éreztem, hogy most én jövök. Elengedtem a melleit, megragadtam a csípõjét, és vadul magamra rántottam. A feneke hozzám csapódott, a zacskóm a puha punciján landolt. És megint. És megint. Kapaszkodtam. Volt mibe. Isteni. Éreztem, ahogy felépül a robbanás odalent, aztán megérkeztem.

- Telepumpálom a puncid... Hallod? Most!
- Érzem... érzem ahogy lüktet... ... de jó!

Nem tudom hány löketet töltöttem bele, de jó sokáig tartott. Hiába, az elsõ sorozat egy új punciba mindig különleges. Ez pedig tényleg az volt. Egy kicsit még döfködtem rajta, majd kihúztam magam. Lerogyott a kanapéra. Pihegett. Szegény kis madár, jól megtépáztam.

- Gyere. Menjünk át a hálóba, ránk fér az alvás.

Jött. Nem szólt semmit, csak jött. Hanyatt feküdtem. Rámdõlt. Bújt. Nagyon. Éreztem a põre melleit a bõrömön. Szuszogott. Simogattam. Elaludt. Gyönyörû volt. Puha, jó illatú. Imádom a jó illatú nõket. Aztán én is elaludtam. Reggel arra ébredtem, hogy az ágy szélén kuporog, egy szál takaróba bugyolálva és sír.

- Szia, mi a baj?
- Úristen... Mi a baj? Mit mûveltünk tegnap? Alig ismerlek. Akárki is lehetsz! És lefeküdtem veled!
- És?
- Miazhogy és? Most biztosan ócska lotyónak gondolsz. Pedig én egy rendes lány vagyok... Tisztességes nõ vagyok... Én nem akartam ezt!
- Nem?
- Nem! Kedves voltál, hogy segítesz rajtam. Azt hittem bízhatok benned!
- Bízhatsz is.
- Igen? Ki tudja, hány nõt szoktál felhívogatni a lakásodra! És leitatni és megkapni õket!
- Konkrétan, nullát. Te vagy az elsõ, aki így feljött. De nem lenne kifogásom ellene, ha az utolsó is.
- ... nem hiszek neked. Az a pasi, aki igy tud szexelni, akárhány nõt is megkaphat, miért kellenék neki pont én?
- Most akkor az a baj, hogy jó volt velem?
- Igen. És most gondolom elválunk, és sosem látlak többet!
- Hát gondolom most elválunk, mert sejtésem szerint neked is, meg nekem is dolgozni kell mennünk. Sajnos. De aztán arra gondoltam, este találkozhatnánk...
- Mi értelme volna?
- Hááát, gondolom, hogy jobban megismerjük egymást...
- És miért akarnál jobban megismerni... Már mindent megkaptál tõlem!
- Úgy érted, a puncid minden? Más nincs is, amit adhatsz, csak a puncid?
- ... nem ...
- Hát akkor?
- ... én csak ...
- Na figyelj. Te egy nagyon helyes lány vagy, és nagyon tetszel nekem. Tény, hogy kicsit túl gyorsan kezdtük az ismerkedést, de hát a mai világban nem mindig úgy mennek a dolgok, ahogy azt a régi nagykönyvekben megírták. A magam részérõl jobban is meg akarlak ismerni, ez biztos. Most szépen elmegyünk dolgozni, beviszlek kocsival, és este ha úgy gondolod hogy még látni akarsz, akkor várlak Kelenföld városközpontban, ugyanabban az idõben, mint tegnap. Sétálunk, beszélgetünk. Beülünk egy teára valahova. Aztán meglátjuk. Jó lesz így?
- ... Jó... Legyen így.
- Most pedig gyere reggelizni.

Egyszerûen nem bírtam ki mosolygás nélkül, ahogy egy szál takaróba csomagolva gubbasztott a konyhában az asztalnál. Úgy majszolt, mint valami durcás gyerek, akinek elvették a játékát. Zabálnivaló volt. Kezdtem aggódni, hogy a végén még tényleg belezúgok ebbe a nõbe. Reggeli után nagyot nyújtózott...

- Pfuh... Büdös vagyok... Zuhanyoznom kéne.
- Nekem is. Hozok törölközõt.

Bementünk a fürdõbe. Rámnézett. Visszanéztem. Felvonta a szemöldökét. Én is.

- ... egyedül szeretnék. Ha lehet.
- Nem. Borotválkoznom kell, meg ilyesmi. Ha egymás után csináljuk, elkésünk. Én biztosan, te meg valószínûleg, mivel hogy én viszlek be kocsival, mert bérleted még mindig nincs.

Sóhajtott. Megrázta a fejét, megeresztett egy hitetlenkedõ félmosolyt, majd letépte magáról a takarót és a mosógépre dobta. Ott állt elõttem anyaszült meztelenül. A mellbimbói hetykén ágaskodtak. Még szebb volt, mint estérõl emlékeztem.

- Tessék, miszter nõcsábász, itt van, amit annyira látni akart. Remélem most boldog!
- Alakulunk. - vigyorogtam rendületlenül.
- Egy szemét vagy... - takarta el a melleit a kezével, már amennyit el bírt belõlük takarni...
- Na sicc fürdeni! - csaptam a hátsójára játékosan, miközben a mosdóhoz léptem.

Fürdött. Viháncolt mint egy gyerek. Tiszta hab lett minden. Incselkedett velem. Úgy fordult, hogy minél kevesebbet lássak a tükörbõl, aztán meg behajolt premier plánban. Velem szemezve mosta a melleit hosszasan. Jó lesz ez. Igazi rejtett kincset találtunk. Csak arra kell vigyázzni, hogy nekem hagyja csiszolgatni magát.

- Na tünés kifelé a kádból, eláztatsz mindent, és nekem is zuhanyoznom kell.

A kád elõtt szárítkozott. Valahogy nem akaródzott kimenni neki a fürdõbõl. Lopva rám-rámnézett, mikozben sürgött-forgott, pakolászta a cuccait cél nélkül és illegette magát. Kiléptem a kádból. Segített törölközni. A fenekemet és a farkamat különös gonddal vette kezelésbe.

- Nézd, nem akarok panaszkodni, mert ennél jobb bánásmódban nem is részesülhetnék, de elkésünk...

Felöltöztünk. Bevittem dolgozni. Moszkva tér környéke. Puszit akartam adni neki, de a szájára sikerült. Azt tartotta oda a kis mocsok.

- Te most megcsókoltattad magad? - kérdeztem egy félmosollyal.
- Talán... - mosolygott vissza rejtélyesen.

Kiszállt a kocsiból.

- Este várlak. Jössz?
- Talán... - mosolygott tovább, intett, aztán elnyelte a hömpölygõ tömeg.

Néztem utána. Talán. Hiába, a legtöbb amit egy nõtõl várhatsz, az még mindig egy határozott talán. Bementem dolgozni, de valahogy nem haladt a munka. Az órák csigalassúsággal teltek, az egyik kolléganõ mosolyogva meg is kérdezte:

- Mi az Gábor, olyan ábrándos ma, csak nem szerelmes?
- Talán... - hümmögtem csendben magam elé.

Hazamentem, pakoltam. Még volt egy kis idõm. Aztán leballagtam a Városközpontba. Hûvös volt, de jól esett. Sötét lett. Hetes buszok jöttek mentek, de Õ nem jött. Lassan kezdtem feladni. Hiába, ilyenek ezek. Minden nõ ilyen. Aztán megállt szemben a 14-es busz. Csak a középsõ ajtó nyílt ki, valaki leszállt. A busz elhajtott, és ott állt Erzsi. Megemelte a kezét, és intett egy félénket. Mosolyogtam. Együtt mentünk a zebráig. A zebra középen találkoztunk. Természetesen csókot kaptam.

- Szia. Már vártalak. Azt hittem a hetessel jössz.
- Hazamentem. Kellett pár cucc. Különben is, kétszer hét, az 14... - mosolygott.

Ránkdudáltak. Már rég piros volt a lámpa.

- Gyere. Sétáljunk?
- Inkább menjünk fel hozzád. Hûvös van, fázom. Jól esne egy rumos tea.
- Ahogy akarod.

(Megtörtént eset alapján.)