Kikötözve a nõvérszállón

Még mikor Zs.-hez már nem vihettem, ezét nehéz idõk jöttek, K. egyszer szólt, hogy a szobatársnõje a nõvérszállón elutazik pár napra, így nem lesz más náluk, eljöhetnék, ha ügyesen és magabiztosan surranunk be, nem fognak lekapcsolni a portán.
Ki is mentem hozzá a határos kisvárosba. Ahogy leszálltam a buszról, és a jeges utcán csúszkálva fölfelé indultam a hegyre, a sarkon erõs péksüteményillat gomolygott ki egy pékségbõl. Az éjszakai mûszak teljes erõbedobással dolgozott, a hõségben izzadó pékek fehér trikóban, fehér kötényben, fehér sapkában gyártották a zsemléket, croissan-okat, batyukat, és mindenféle ínycsiklandozó finomságot, a sülõ tészta összetéveszthetetlen illata tömény és csábító volt.
Láttam, hogy egy kis helység ajtaja nyitva van, és ott közvetlenül is lehet vásárolni, gondoltam egyet és vettem egy nagy zacskóval a friss, még meleg croissant-ból, tudtam, hogy K. is örülni fog neki, és mivel várhatólag viharos éjszakánk lesz, reggelre jó ha van valami kis utánpótlás.
Sikerült bejutnom és K. ugyanolyan érzéki örömmel esett neki a süteménynek, ahogy a szexet is mûvelte. Gyors fürdés után alig ruhában, csak az olvasólámpa fényénél nézegettük egymást. Szemében most másfajta tekintet, kicsit felsõbbrendû, ajkán akár gonoszkodónak is nevezhetõ félmosoly. Hosszú, viseltes fehér pólójából kidomborodott formás melle, bimbói hetykén meredeztek.
„Vetkõzz le teljesen!” torokhangú, fojtott parancs volt, ellentmondást nem tûrõ.
„Öö...oké” nyeltem nagyot, és vélhetõen kissé ijedten néztem.
„Félsz?” kérdezte az egérre nézõ macska megtévesztõen lágy és veszélyes módján.
„Kellene...?” Kockáztattam meg a viszontkérdezést, miközben ledobtam a ruháimat.
Nem válaszolt, csak megint az a torokhangú, elnyújtott, mindentudó nevetés.
„Ha..ha...ha” ördögi incselkedés költözött a tekintetébe „Az ágyra!” csattant az újabb ukáz.
Lefeküdtem, a megviselt, régi ágy felnyikordult alattam. Balra a fal, hátam mögött a radiátor, K. pedig az ágyra térdelt és az éjjeliszekrény fiókjából olyan rugalmas, hálós kötszereket szedett elõ, melyeket sebkötözésnél vagy rögzítõpólyáknál használnak, és fölém térdel, a derekamra, leszorítva az ágyra..
„Félsz már?” Hajolt egész közel az arcomhoz, látóteremet kitöltötte szurokfekete, kitágult pupillája, melyben pokoli mélységeket láttam nyílni, testének, hajának, ágyékának nõstényillatát kitáguló orrcimpákkal szívtam magamba. Hihetetlenül szépnek és ígéretesen veszélyesnek látszott akkor, mint egy prédájával játszadozó nagymacska.
„Csak egy kicsit...” feleltem, és így is volt. Tudtam, hogy van benne szadista hajlam, tudtam, hogy néha igen szélsõséges tud lenni – és azt is tudtam, hogy én õrülten kívánom megtudni, mit akar velem tenni.
„Akkor jó...” felelte lassan „csukd be a szemed!” és az egyik rugalmas pólyával szorosan bekötötte a szemem.
Ezután csak a többi érzékemre hagyatkozhattam látásomtól megfosztva.
Éreztem súlyát, a bõre forróságát, ágyékán a sprõd, erõs szõrzetet, ahogy a derekamnál a hasamhoz dörzsölõdött, ahogy rajtam ült.
Hajának csiklandós cirógatását, ahogy rám hajolt, testének illatát, ízét
Erõs ujjait, ahogy mindkét kezemet a fejem mögött összekötötte a rugalmas hálóval és a radiátorhoz csomózta. Aztán egyik lábamat az ágy bal, másikat a jobb lábához pányvázta ki ugyanígy. Most már moccanni se tudtam.

„Így már sokkal jobb!” Ismét az a mélyrõl jövõ, elnyújtott, sötét kacaj. „És most szívem...” dorombolta vészjósló lágysággal, ami a nevetésénél is gonoszkodóbb volt „Azt csinálok veled, amit akarok...” az utolsó szavakat már csak súgta a fülembe, majd azzal zárta le, hogy a cimpámba harapott.
Ez váratlan és fájdalmas, egyszersmind izgató volt, de felhördültem a meglepetéstõl.

Hallottam a szövet susogását, és elképzeltem, ahogy keresztbe nyúlva karjaival áthúzza fején a pólót (érdekes, ezt a mozdulatot szinte csak lányoktól láttam eddig, én például sose vetem így le), bekötött szemem elé vetítõdött, ahogy ruganyos, kemény mellei kibuggyannak, izmos kis barna testén megvonaglanak a puha árnyékok.
A következõ pillanatban haja ismét végigsúrolt, leheletét éreztem arcomon, nedves nyelv érintette meg az ajkamat egy pillanatra, mint ahogy a sirály lecsap a halra és már röppen is fel vele.
Fülemtõl indulva egy hegyes köröm fájó és kéjes vonalat húzott lefelé a hasamig, majd vissza a másik fülemig... borzongtam, libabõrös lettem és apró rángások futottak végig rajtam, ágyékom elkezdett mozgolódni, vérrel telt a farkam.
Aztán puha, lágy ajkak tapadtak a számra, érzékien csókoltak, kinyitott számba játékosan surrant be a nyelve, itt-ott megérintve, majd hirtelen éles, ugyanakkor izgató fájdalmat éreztem, hegyes körmök csípését és kegyetlen szorítását a bal mellbimbómon, amitõl elállt a lélegzetem hirtelen, és farkam keljfeljancsiként lökõdött neki K. felettem térdelõ testének.
Az elnyújtott nevetés ezúttal diadalmas volt, majd a nyakamba harapott és szívni kezdte az ütõér felett... elképzeltem, hogy esetleg vámpír lenne? Rögtön beugrott Coppola Draculája, mikor a buja bestiák Keanue Reveus-el üzekedtek az erdélyi várban, és akkor nem bántam volna, ha akár velem történik...
De nem, K. csak rájátszott (természetesen a filmet õ is ismerte), és nagyon jól csinálta, és közben élveteg kuncogással nyugtázta a kézzelfogható eredményt.
Még egyet csavart az ujjai közé szorított bimbón és elengedte, aztán összes körmével karistolni kezdett a vállamtól lefelé haladva, ahogy a macska köpörcöl, a fájdalom és kéj ismételt elegye tovább feszítette az idegeimet.
Éreztem, ahogy pózt vált és lelép az ágyról, feltehetõen odatérdel mellém.
Úgy fél percig egyre növekvõ feszültséggel vártam, mi fog történni.
Aztán megéreztem a leheletét a mellbimbóm felett. Õrjítõ volt, nem ért hozzá, csak rálehelt. A meleg pára épp csak érezhetõ volt, de a tudat, hogy ajka és nyelve valahol ott van, felnagyította az ingert, bekötött szemem mögött nagyon jól el tudtam képzelni.
Aztán egy forró, nedves, egyszerre puha és érdes érintés hagyott rajta nedves foltot, összerándultam, annyira hatott rám ez a finom nyelvmoccanás. Ekkor hirtelen hideget éreztem, K. gyengéden fújdogálni kezdte a nedves, kemény mellbimbóm.
Közben valami sejtelmes érintést észleltem a farkam tövénél, körme hegyével itt-ott kis vonalkákat huzigált rajta.
Nem is tudom, pontosan emlékszem-e minderre, hiszen kegyetlenül rafinált izgatása, mely felváltva alkalmazta a gyengéden érzéki kényeztetést a fájdalomokozással, a várakoztatást a végsõkig felajzó stimulálással, a lágyat a keménnyel, a kedvességet a kegyetlenséggel olyan állapotba hozott, amikor az egész test és vele az agy is egy kifeszített, nagyfeszültségû idegháló mely csapdába ejti és gátolja a tudatos gondolkodást, az észlelést pedig puszta ösztönszinten végzi, a tudatos feldolgozás kihagyásával.
Persze azért mûködött a felettes én is, de leginkább arra kárhoztatva, hogy az érzékek észleléseit kiegészítse azokkal a képzetekkel, melyeket hozzá tud rendelni a vágyakból, a másikról megszerezett ismeretekbõl és az ilyen szituációkkal kapcsolatos esetleges tudásból származó elõképekbõl.
Az arányok ilyenkor eltorzulnak, felborul a normális viszonyítási rendszer, gyenge, alig érezhetõ érintések is élesnek hatnak, vagy éppen máskor kellemetlenül fájdalmas ingerek válnak izgatóvá és fájdalom szempontjából sokkal elviselhetõbbé, sõt kívánatossá.
Külön fokozza az efféle élménytér-torzulást a vizuális ingerektõl való megfosztás, ami azért is érdekes, mert én egyébként erõsen vizuális típus vagyok, ezért is hat rám túlzottan a pornó.

K. folytatta erotikus praktikáit rajtam, körme végigsiklott a fölmeredõ farkam alsó részén a tövétõl a végéig, megint elfogott az egész testemre kiterjedõ remegés, zihálásom felgyorsult, közben szája hol itt, hol ott tapadt testemre, felváltva hagyott nedves foltokat és kipirosodott harapásnyomokat, keze néha megmarkolta és teljesen hátrahúzta a bõrt a farkamon, máskor lenge mozdulatokkal épp csak érintve cirógatta körmeivel, már az önkívület határán vonaglottam, ahogy túlfeszített, de nem tette lehetõvé, hogy elélvezzek, ha érezte, hogy már kezdõdne az ejakuláció, mindig ügyesen megszorította a farkam, amitõl lecsökkent az inger, ezt ismételgette pár percig, majd ismét kis szünet következett.
Hallottam, ahogy felkel az ágy mellõl és ismét az ágyra térdel, de ezúttal sokkal sûrûbben, töményebben éreztem a nõiességének illatát, éreztem, ahogy lábai két oldalról közrefognak, a lekötözéstõl már kissé zsibbadó kezemhez érnek, de még ez is szexis volt.
Ahogy a fejem felé fészkelõdött, egyre intenzívebbé vált a fülledt, párás forróság arcom közelében, tudtam, hogy a combjai és ágyéka a számhoz közeledik.
„A nyelvedet...” hallottam kicsit távolabbról a fojtott parancsot, hiszen feje most az ellentétes oldalon volt.
Csak erre vártam, extázisban nyújtottam ki a nyelvem, fejem megemeltem kicsit, csatakos szõrzetet és puha, meleg, enyhén sós nedvességgel borított bársonyos bõrredõket érintettem vele. Végignyaltam, próbáltam pontosan feltérképezni, hogy reagál, betájoltam a fenék felfelé induló völgyét, az ánusz izmos gyûrûjét, a szeméremajkak, puha, lelógó redõit és a punci sikamlós, forró barlangját, végül az elõl megbúvó kemény kis csiklót.
K. elégedett, nyögõ sóhajokkal tudatta, hogy jól kezdtem hozzá, majd mozgásnak indult az ágyéka, hogy kinyújtott nyelvemen maga szabályozza a gyönyörét.
Miközben használta a nyelvem és szám, ismét érintést éreztem az eddig elhagyatottan álldogáló farkamon, ujja lágyan cirógatták fel-le, majd kontrasztként néha megszorítotték, vagy éppen körmei hegyét nyomta bele kissé...
Ez a kölcsönös játék hamarosan egyre hevesebbé vált, de míg a számat és nyelvemet sikálta puncijával, mely bõven ontotta a nedveket számba, arcomra, még ezalatt is képesnek tûnt tudatosan figyelni arra, hogy visszafogjon, de közben magas szinten tartsa a kéjt bennem, egy lépcsõfokra az elélvezéstõl, de azt meg nem engedve. Úgy éreztem, hogy az egész ágyékom egy nagy, feszülõ, kirobbanni készülõ vulkán.
Aztán vonaglása már-már fájdalmas csapódásokká gyorsult arcomon, melyet az erõs, drótszerû szõrzet egyre jobban dörzsölt, de a puncinedvek tocsogása számban, nyelvemen élvezetessé tette még ezt is, én is ziháló hörgéssel nyaltam-faltam, ahogy csak bírtam, míg egyre intenzívebb nyögései szinte levegõért kapkodó sikollyá fokozódva jelezték orgazmusát, mozgása görcsös lassú, heves rándulásokká vált. Aztán teljesen elengedte magát rám omlott, arcával a combomra feküdve, éreztem rajta szapora lihegését.
Én közben még mindig felgerjesztve bizseregtem, zúgott a fejem, a testem zsibongott, érzékeim követelték a folytatást, ahogy a combja közt, nedveitõl lucskos arccal kikötözve hevertem, aprókat ránduló, leizzadt teste alatt.
És K. nem is hagyta ennyiben a dolgot. Miután pár perc alatt kicsit kipihegte magát, feltápászkodott rólam, de még mindig nem oldozott el, csak a szememrõl vette le a kötést.
Barna bõrén fénylettek az izzadtság cseppjei, szeme kicsit fátyolos, de arcára visszatérni látszott a felsõbbséges, ördögi incselkedés.
„Nem rossz...” jegyezte meg, és bal könyökére támaszkodva tenyerébe támasztotta állát, felülrõl nézett rám, jobb kezével pedig ismét a közben kissé petyhüdtebbé görbült, félrebillent, de még mindig lüktetõ farkamat marokra fogta, és négy ujjának hegyével gyors egymásutánban megérintete majd elengedte, mintha gyors futamokat játszana rajta (tangóharmonikázott a drága egyébként).
„Nos?” vonta fel az egyik szemöldökét mesterkélten hûvös megjátszással. „Folytassam?... Háát... nem is tudom, akarod-e igazán...” ingatta a fejét tettetett csalódással elkapva a kezét az ujjai közt amúgy épp ismét éledezõ farkamról.
„Igen, kérlek... folytasd” nyögtem kétségbeesetten, a vágytól agyoncsigázva.
„Biztos ez?” kérdezte kihívóan, miközben fájdalmasan keményen megszorította farkam a tövénél, még körmét is belévájta kicsit, láttam, ahogy ajkai szétnyílnak és fogait összeharapja, kicsit vicsorgósan, megkeményedõ arckifejezéssel.
„Áááááhhh...” jajdultam fel, mert ez váratlanul fájdalmas volt „igen, biztos” morogtam, enyhe dühvel, amit a fájdalom és kéj ambivalens kettõse váltott ki.