Nem mondhatom el senkinek,elmondom hát mindenkinek...........
Este van. A hold bevilágit szobám ablakán. A szellõ néha-néha meglebbenti a függõnyt, ami furcsa árnyakat képez a falakon.Álmos vagyok,de nem tudok aludni. Valami nyugtalan,kimondhatatlan érzés tört rám. Már azt hidtem lezártam magamban... fut átt a gondolat az agyamon.
Ahogy hanyattfekve lecsukott szemmel ébren álmodom,mintha egy illat járná be a szobámat. Igen ez az Õ illata. A szellõ pedig az Õ érintése.Ujjai finoman végig kúsznak az arcomon,a nyakamon,megérintik a számat,majd a nyakamat,szionte érzem perzselõ lehelletét a mellemen. Ez csak álom,hiszen hûtlenül elhagyott. A szeretõm volt!!! Családos férfi és én családos nõ. Szerelmes lettem,és évekig úgy éreztem viszont szeretnek. Mámoritó,forró éjszakák,vad,buja szeretkezések,melyek még tisztán élnek benem.Hányszor súgta, \" csak te mag én ,ÕRÕKKÉ \" És hittem,mert hinni akartam. Délelõttõk a Balaton parti kis házban, szeretkezések a ringatódzó csónakba,ahol a nád sürüje védett a kiváncsi szemek elõl.Ahogy szája,keze,és minden érintése birtokba vette testem,és ahogy kélyesen sóhajtott érintésem nyomán.... Mind mind csak emlék...Ma már mást ölel,igaz azt mondja nem szereti,mégis õt ölelei,õt csókolja. Nekem maradtak a fájó,magányos éjszakák,amikor minden csillagban az Õ szemét látom,a szellõ pedig puha illatos keze érintése.Gondol e rám olykor magányos éjszakákon ott lenn a vizparton,amikor a hullámok nyaldossák lábát,amint a vizbe lép? Eszébe jutok e amikor csónakját a vizre teszi és horgászni indúl? Amikor azon a tájon jár,ahol együtt jártunk,és gitárja nekm balolt,szerelmes melódiákat? Szemem lassan,fáradtan lecsukódik,és mint sokszor,álomba sirom magam......
